Figyelemzavar - avagy harc az iskolával

Kisfiam 10 éves, hiperaktivitásos figyelemzavarban szenved. Az a tapasztalatom hogy sokan megijednek, amikor meghallják a diagnózist. Nem mondom, minket is sokkolt a dolog, főleg a Ritalin (ami drognak minősülő gyógyszer). Hónapokig feszültségben éltünk, az érthetetlen kitörései, a felesleges és sokszor értelmetlen mozgások, hirtelen minden ok nélküli kiabálás és hangos ellenkezés kimerítette az egész családot. Gyermekpszihiáterünk nagyon sokat segített nekünk abban, hogy elfogadjuk ezt az állapotot - ami nem betegség! -, és hogy miként kezelhetjük ezeket a kitöréseket.

Azt mondhatom, hogy április óta, amióta havi rendszerességgel járunk a pszihiáterhez és kisfiam szedi a Ritalint, a helyzet javulni látszott itthon. Az iskolában annál rosszabb lett. Egyértelműen ki akarják tenni az osztályból, ahová jár (most volt másodikos, matekból és nyelvtanból pótvizsgára küldték). A jellemzés, amit az osztályfőnök írt, botrányos. Természetesen nem írtam alá, aminek következményeképp az iskola igazgatója személyes beszélgetést kezdeményezett. A beszélgetés során világossá vált, hogy amióta gyógyszert szed a gyerek, az osztályfőnök a jegyeit mélyrepüléssel rontotta le. Ezt természetesen egy hónappal később követte a másik tanító tantárgyainak az osztályzása lefelé. Április hónapban 3 ötöse volt a gyereknek, májusban már csak egyes. Még énekből is csak egyes és kettes osztályzatot kapott. Ez nem véletlen, még az igazgató is elismerte. A jellemzésben leírtak ellentmondanak a féléves szöveges értékelésnek. Felvetődik a kérdés, hogy ha "butul" az iskolában, akkor minek jár oda? Ha visszafelé fejlődik, akkor az kinek a problémája? A diáké? - a tanáré? Ezek mind olyan kérdések, amikre sosem kapunk választ.

Elszomorított, hogy sem az intézményvezető, sem a gyerekemmel nap mint nap foglalkozó pedagógus ilyen keveset tud a hiperaktivitásos figyelemzavarról.

Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című könyvét a megjelenés napján megvettem, és naponta forgatom. Azt hiszem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia, akinek a környezetében figyelemzavaros gyermek vagy felnőtt él. Rengeteget tanultam belőle, alkalmazom azokat a módszereket, amiket tanácsol, és itthon működik! Az integrált oktatásnak pont az lenne a lényege, hogy kezeljük és szeressük a gyereket, függetlenül attól hogy milyen tanuló. A tapasztalatom pont az ellenkezője. A gyermekem önbecsülése, önértékelése már szinte egyenlő a nullával. Elfogadó hozzáállás helyett a tipikus "kiemeljük a közösségből mert rossz, rendetlen" elvet követik az iskolában. Minden tanórán, ahol nem tudott dolgozni - nem nem akart, egyszerűen képtelen volt figyelni - kapott egy egyest. Néhány hét után már vállvonogatással vette tudomásul, hogy megint egyest kapott. A büntetés helyett nála az azonnali jutalmazás a célravezető. Legyen az egy simogatás, dicséret, piros pont, bármi ami motiválhatja. Megkértem az intézmény vezetőjét, hogy segítsen nekem abban, hogy a tanító végre ne az osztályelső tanulóhoz viszonyítsa a teljesítményét, hanem hogy önmagához képest mennyit teljesít. Nehéz a nyár, javító vizsgára készülünk, ami lelkileg a gyereket, anyagilag a családot viseli meg. De a világ végére elmegyek azért, hogy az integrált oktatás keretében a gyerekemet a saját képességei alapján ítéljék meg. Beskatulyázták, leírták, egyértelműen el akarják távolítani az osztályból, mert ő "problémás".

Tudom, hogy sokat vannak hasonló helyzetben, ezért írtam le a saját tapasztalataimat. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy aki ugyanabban a cipőben jár, mint mi (vidék, nincs másik iskola stb), harcoljanak az igazukért, és ne hagyják hogy a gyermeküket egy életre tönkretegyék.

Meg kell érteni minden szülőnek, hogy az, hogy a gyermekük figyelemzavaros, nem az ő hibájuk. A szülő lelkiismeretfurdalása újabb és újabb stresszt jelent, és mint tudjuk, a gyerek megérzi ha a szülő stresszes, bizonytalan.

Kitartás, önuralom, és tudatosság a recept arra, hogy kezelni lehessen a hiperaktív gyereket. Ölelés, halk beszéd, azonnali jutalmazás. Ez a kulcsa mindennek.

Bízom benne, hogy a magyar oktatási rendszer is felnő ahhoz, hogy segítse a gyereket akkor is, ha problémás.