Félős gyermeket érdemes gyermekpszichológushoz vinni? (beszélgetés)

bárcsak igazad lenne :)

Sajnos az ovónővel sem áll szóba, meg nincs is arra idejük, hogy folyamatosan az én lányomat pátyolgassák. Dajkát amúgy kedveli

Mindenkit egyformának rajzol, és jó nagy embereknek ábrázolja (általában 2-4 en férünk el a lapon:))

szóval Te mindenkép javasolnád a szakembert?

Amit lerajzol, amit nagyon kihangsúlyoz a rajzán az a legfontosabb számára. Valószínű, hogy számára nagyon fontos a biztonság, a család. Ott találja meg a biztonságot. Érdekes lenne az is, hogy hogyan, miként rajzolja le a családot? Milyen színeket használ? Mennyire tölti ki a rajza a lapot? Magát mekkorának rajzolja?

Véleményem szerint nem biztos, hogy célravezető dolog lehet, ha olyan helyzetbe kényszerítjük bele, amiben nem érzi jól magát (pl. nyüzsibe, sok ember közé, stb), anélkül, hogy kiedrülne, hogy miért félénk.

Ettől nem fog megváltozni az alapvető személyiség-típusa. Persze ez tőle is függ, hogy mennyire tudja felvenni a tempót, mennyire tud alkalmazkodni.

sziasztok.

Elkezdődött az oviszünet. Elnézést, hogy csak most válaszolok a kérdésekre.

Szóval a beszoktatás az könnyen ment, már a második nap ő kérte, hogy maradhasson ott (most szeptemberben kezdte). Összesen talán 3 nap volt amikor sírt reggel vagy két percet.

Kb 1 éves kora óta ilyen zárkózott.

Azt tudom, hogy az autisták bizonyos területeken sokkal okosabbak lehetnek. Meg valójában ő csak akkor olyan, amikor nincs itthon. Szóval tudom, hogy ő nem az, mert csak akkor veszi fel azokat a (szerintem) tüneteket, ami rájuk jellemző (csak az azonosan ismétlődő dolgokat szereti, ha új elem lép be akkor gyakran bepánikol). Itthon teljesen más. Folyamatosan csacsog, sokat mosolyog, játszik stb.

Párom viszont rájött valamire, ami lehet, hogy fontos lehet. Minden rajzán csak a család szerepel. Soha nem rajzol más gyereket, vagy felnőttet. Mintha a családon kívül nem is létezne senki. Szerintetek ez természetes?

ebben nem értek teljesen egyet h ha félénkben született így is kell h leélje életét. mint írtamén és öcsém is anyám szoknyájába kapaszkodtunk, de hála az óvoda, a suli és a pszchológus együttműködésének mára meg se látszik rajunk :)

1-2 éve "munka" és megnyíltunk, megbátorodtunk

Szia! Az óvodai beszoktatás egyébként könnyen ment? Hamar beszokott a kislányod? Óvodai játékokban részt szokott venni?

Ha mindig is ilyen volt a lánykád, akkor lehet, hogy nem sokat lehet változtatni a természetén. Főleg, hogy írtad, Te sem voltál nyitott.

Szerintem fogadd el őt olyannak, amilyen és a lényeg, hogy ne éreztesd vele,hogy „másmilyennek" szeretnéd őt, ha félénknek született, valószínű, hogy félénk is fog maradni.

Persze ártani nem árt, ha elviszed gyermekpszichológushoz, de Te is segíthetsz neki azzal, pl. ha sokat bátorítod, ha sokszor viszed olyan helyekre, ahol sok gyermek van, hogy szokja a nyüzsgést, a hangos zajokat.

Kisfiam is hasonló karakter, de mióta ovis lett, nagyon sokat változott, persze ehhez kellett, a két nagyon elfogadó, türelmes, empatikus óvónénik segítsége is.:)

Sokszor olyan mint az autisták, tehát csak a megszokott dolgokat szereti, de ahhoz ő túl okos és értelmes.

Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy az autisták nem okosak és értelmesek. Vedd fel a kapcsolatot a Vadaskerttel, a neten minden infot megtalálsz. Ha az, tőlük minden segítséget megkapsz, ha nem, legalább kizárják a lehetőséget.

Nyilván nem véletlenül merült fel benned a gondolat az autizmussal kapcsolatban.

most mennem kell, de írjatok még ha van valami

Szép estét

akkor te is feladtad a leckét az anyukádnak :)

Egyébként én se voltam túl nyitott gyerek, de az én lánykám aggodalomra ad néha okot :(

Nálunk Én nem voltam bent, csak az első 15 percben, elmondtam mi a gond,átbeszéltünk mindent ami fontos lehet, majd kimentem az ajtó elé.

Bár hozzáteszem a Pszichológus rögtön elnyeret a fiam bizalmát és amúgy sem félős...gondolom, ha megijedt volna a távozásom miatt, bent maradhattam volna.

A rajzolás és játék ugyanúgy megvolt:-)

köszi, hogy leírtad :)

Elképzeltem a lányomat ebben a szituban: ha nem elég ügyes és kedves a pszichológus, akkor tuti meg se fog mozdulni. Egyébként pont azt szeretném, amit írtál: tanácsot kérni/kapni, hogy mit várhatok el tőle, és mi az, amit inkább jobb lenne nem eröltetni. A múltkor például a gyerekorvosnál, már hagyja rendesen megvizsgálni magát, de amikor azt kértem, hogy álljon rá a mérlegre (hogy tudja az orvos, hány kiló), akkor bepánikolt, és nem volt hajlandó.

Sokszor olyan mint az autisták, tehát csak a megszokott dolgokat szereti, de ahhoz ő túl okos és értelmes.

Inkább azt írom, ha már benned felmerült mindenképp elvinném. !!!!

Ahogy Pritta is írta, meg Én is a kisfiam példájából, ha nincs szükség kezelésre, akkor azt úgyis megmondják és ha kell akkor legalább van segítség.

Mindenhol van Nevelési Tanácsadó és ott Pszichológus és ezt az Oviban, de a Gyermekorvos is megtudja mondani, mármint a címet számot....

Én magánhoz vittem (az Én régimhez) az itteni Nev.Tan-ra kicsit besértődtem:-/, mert mikor hívtam Őket közölték, hogy bocsi, de a sulialkalmassági miatt majd talán Május-Június körül lesz időpont...ezt Márciusban közölték...és bevallom mivel aktuális problémáról volt szó nem akartam vele várni...