Felnőtt fejjel nehéz igaz barátságot kötni. Mégis milyen jól esne néha egy kis barátnős csevegés. Ha ez neked is hiányzik, itt a helyed :) (beszélgetés)

"A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, műveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság."

/Müller Péter/

Szia Julianna!

Szóról szóra leírtad amit gondolok és tapasztaltam is.

egy igazi nő nem fog rivallizálni,mert elégedett önmagával és a saját értékire teszi a saját fókuszát, kellő önismerettel rendelkezik.

Az nagyon jó ha össze jött egy kissebb női kör, talán ha egy adott témát választva kialakul egy egyezés amin el lehet indulni (vannak is ilyen női körök),Bár itt nem hiszem,hogy ez lett volna a fő probléma.

minden esetre megpróbáltátok.

Sajnos, nagyon beleégett az emberekbe az ítélkezés, meg a "kinek a fűje a zöldebb" hozáállás, így az illető nem is fog talani senkit.

Rengeteg rosz szokás,szemelyiseg zavar van az emberekben,ami váló ok lehet,elcsúszik az egyezés a másik fél elkezdi kellemetlenül érezni magát, különböző okokból.

Elfogadás is alap lenne,ami nem azt jeleni,hogy bármit el is kell,megvan az a határ.

Sajonos,utána az is előfordulhat,hogy ezt probaljak meg kihasználni.

Én igyekeztem nőkkel majd ferfiakkal is baratkozni de ugyan az.

pozitív hozzáállással talán!

Mindenki ebben szenved, én ezt is kifigyeltem, hazudnak róla vagy megelékszenek az alakoskodással,felületes haversaggal,engem is hívtak úgy baratnőnek,hogy még haveri szintet sem ütötte meg nálam.

Sok sikert mindenkinek,szívből!!

Egy bizonyos kor után tényleg nehéz új barátságot találni.

De a reményt nem szabad feladni,

Mert a jövőt is rózsásabbnak látja az ember egy pálinkás pohár fenekén keresztül..-))

Sziasztok!

53 éves házas nő vagyok.

Nehéz lelki társat találni.

Sziasztok!

Nem nagyon értem, hogy sokan, rengetegen vannak egyedül, de szinte alig nyitnak mások felé. Mintha csak a vágy lenne meg egy barátra, barátnőre, de semmit nem tenni ezért azt nem lehet.

Szinte olyan mintha mindenki magát keresné és ha kicsit eltér ennek az elvárásnak, akkor már pár levélváltás után odébb áll.

Én nagyon kíváncsi vagyok emberekre, beszélgetnék, programoznék és szívesen találkoznék is, voltak is próbálkozásaim.

6 éve össze is jött egy kis női csapat, egy ideig működött, de sajnos megszakadt,/ féltékenység, egoizmus/ Nagyon sajnáljuk páran azóta is, mégsem járunk össze.

Tehát elég lenne egy barátnő is, de ha írunk, csak írogatnak én ezt le szoktam zárni, mert találkozni szeretnék programokra vagy megy az állandó panaszkodás, na attól ki vagyok.

Szóval lehetne sorolni mik a problémák, de sajnos az a rossz hírem, hogy valamennyire alkalmazkodni kell bizonyos mértékben egy másik emberhez, mint minden kapcsolatban és ez megy nehezen.

Amik ott a kis csapatban mentek, az egy külön tanulmány volt az egymásra / nem / figyelésről.

Maximálisan megértem, amit írsz. Sokkal jobb egyedül lenni, mint olyanok társaságában, akiket nem kedvelsz tiszta szívből vagy éppenséggel képtelen lennél teljesen megbízni bennük. Az annyira fárasztó lelkileg, csak leszívja a fontos energiákat.

Rohanó világban élünk, ez igaz. Mindenki időhiányban szenved és próbál megfelelni a tengernyi elvárásnak, viszont őszintének, odaadónak, érdeklődőnek lenni nem a felgyorsult élet miatt nem tudnak sokan. Szerintem félnek. Van az a réteg, aki már veszített el legjobb barátot és ezt nem tudja feldolgozni magában. Retteg, hogy mi lesz, ha őszintén kitárulkozik, segítő kart nyújt és később megint csak a sz*rt kapja az arcába. Én őket is megértem. Valamilyen szinten velem is ez a helyzet.

"Azt nem értem a mai világban miért nincs ilyen, mikor mindenki erre vágyik. Vagy lehet hogy azért gondolom így mert magamból indulok ki?"

A kérdésedre azt a választ kell adjam, hogy igen. Neked természetes lenne az a törekvés, hogy akit barátodnak választottál, azzal időt tölts, beszélgethess vele és kifejezhesd apróságokkal a figyelmedet iránta. Teljesen normális értékrenden alapuló igények ezek. Viszont elég sokan csak elméletben jutnak el oda, hogy barátkozzanak. Gondolatban hú de jó lenne, aztán egyszer csak mindenhonnan le vagy tiltva. Úgy őszintén, ez kinek hiányzik?!

Sajnálom, hogy egyedül vagy. Olyan sokan vagyunk ezen a bolygón és mégsem találjuk egymást :/

Nem az van hogy marhára nincs igazad, hanem marhára igazad van. Mindenben. Mindenki rohan a dolga után. Akinek családja van, elég csak egy hozzátartozó, máris nincs ideje barátkozni, legfeljebb felületesen. csak arra meg pont nem vágyik senki. Mindenkinek a minőségi együtt töltött idő hiányzik nem csak családon belül - amit sokszor ott sm kap meg - hanem barátságban is. Hogy ha csak napi néhány perc jut, de az lenne igazi odafigyelés, esetleg lelki támogatás ha éppen arra van szüksége a másiknak.

Azt nem értem a mai világban miért nincs ilyen, mikor mindenki erre vágyik. Vagy lehet hogy azért gondolom így mert magamból

indulok ki? Lehet. De személyes találkozások nélkül nem is lehet ilyen kapcsolatot kialakítani. Az lenne a jó, ha saját környezetünkben élnének hozzánk hasonló igényű emberek. Itt pl. nincs ilyen. 15 év e élek itt, de sajnos elégé másak az emberek mint én. Azt kell mondjam, inkább egyedül mint ezekkel. nem azt mondom hogy rossz emberek vesznek körül, csak nagyon másak. Valószínű a nagy korkülömbségből is adódik. Családosak, rohannak, este örülnek ha egymással lehetnek és végezhetik az otthon teendőket, készülnek a következő napra. Az én életem meg egyedül élő nyugdíjas élet.

Teljesen ugyanezt gondolom én is, mint az előttem hozzászóló, annyi különbséggel, hogy én már szinte lehetetlennek tartom azt, hogy idegen emberek képesek legyenek hosszútávon kapcsolódni egymáshoz. Túl sok az ellenségeskedés, nagyok az elvárások és az első kis nézeteltérés után kukában landol az addig oly' igaznak hitt "barátság". Felszínes az egész világ és ez a baráti kapcsolatépítésre is kifejti a hatásait.

Nem mellesleg időnk sincsen elmélyíteni egy újdonsült kapcsolatot, hiszen sokunk még a párját vagy a családtagjait is csak korlátozott ideig/napokig láthatja, vagy éppen a munka, az otthoni teendők mellett nehéz minőségi időt szánni a szeretteinkre. Nem azt írtam, hogy lehetetlen, hanem hogy nem könnyű, és bizony olykor tudatosan kell beépíteni a közös időtöltést a mindennapokba.

Aztán lehet, hogy marhára nincs igazam és csak baromságokat írok, esetleg túl depresszíven látom a világot, viszont nekem ezek a személyes tapasztalataim. Szívesen ismerkednék én is, de csakis valódi face2face kapcsolatra lenne szükségem, a mindennapos irkálás chaten keresztül nekem nagyon hamiskás.

Ezektől függetlenül szívből kívánom mindenkinek, hogy járjon szerencsével a barát/barátnőkeresés olykor rögös útjain :)

Jó volna, ha mégsem lenne igazam és ki tud még alakulni valódi, kölcsönös szereteten alapuló barátság az emberek között.

Az ilyen témák mindig hamar kimerülnek. Itt van pl. ez is: [link]

Az elején lelkesen írtunk néhányan, majd elértünk arra a pontra, hogy vad idegen emberekkel nem is olyan könnyű így ismerkedni. Nincs miről beszélni. Vagy csak olyasmi lenne, amiért nem tölt időt senki egy fórumon. Bár egyszerre hagytuk el mindannyian a témát, de most csak magamról beszélek. Néha benézek ide, max. 5 perc amíg elolvasom ami itt engem érdekel. Most is mindjárt felállok és járok egyet, mert az jobbat tesz az egészségemnek mint itt ülni és ereszteni be a szemembe a kék fényt. Barátkozni persze jó lenne, de arra vágynék inkább hogy ne irígy és egymást kibeszélő emberek lakjanak körülöttem hanem olyanok, akikhez néha be lehetne ugrani pár percre, vagy ők néznének rám, körbesétálva a kertemben, hogy mindig adhatnék valami frisset. Közben úgy kérdeznénk meg egymástól "hogy vagy?", hogy azt a másik érezze hogy igazán érdekel. Hát na. Ilyesmi. Megbeszélni a dolgainkat. Kettesben. Nem kiírni egy fórumra mondjuk azt ami bánt.

Hát sok sikert kívánok neked az ismerkedéshez, barátkozáshoz, és az is megeshet hogy még benézek én is ide. Szia. Most sportolok a magam módján. :)

Sziasztok !

Van itt Debrecen környéki, aki barátnőt keres, aki egyedül érzi magát? Aki úgy gondolja, hogy jó lenne valakivel beszélgetni, aki úgy érzi azért nem tud programokra elmenni, mert magába nem szívesen megy..... Én egy 55 éves nő vagyok. Aki hasonló helyzetben van, várnám a jelzését.

Hello sziasztok

Nehogy rögtön kiröhögjetek, de én kicsikét kilógok a sorból 66 éves leszek, de még élek.

És valóban nagyon szeretek beszélgetni, akár itt is és akárkivel is.

Nem tagadom le, hogy már van is netes barátnőm, akivel 3 éve levelezünk, de sajnos még nem találkoztunk a betegségeink okán nem tudtuk egymást felkeresni.

Ha valaki szeretne velem társalogni keressen itt vagy e- mailon?keszli@yahoo.hu

Sziasztok! Elég furcsa ezt így leírni. De én is barátnőt keresek. Valójában sokan vesznek körül család ismerősök de azt hogy barátnő nem igazán tudom senkiről sem mondani hogy ő a barátnőm.43 éves vagyok van egy 23 éves fiam férjem gyerekként ismertem meg 14 evesen egy baráti körbe jártunk. Szeretek csavarogni bulizni vagy csak úgy beszélgetni fontos és semmit mondó témákról.Budapesti vagyok.

Ha te is úgy gondolod hogy jól ki

akkor írj.

Sziasztok! Én is csatlakoznék, egyelőre én is neten a kevés szabadidő miatt, hitegetni meg nem akarok.

Oly sok mindent osztanék meg:)

Szia, nem tudom aktuális-e még?

Barátnőket keresek szabadidős programokhoz, beszélgetés, mozi, kávézás. 46 éves vagyok, kevés szabadidővel, de azt szeretném kellemes társaságban, barátnővel, vagy baráti társasággal eltölteni.