...érzések... (beszélgetés)

Pontosan. A jelenkort úgy is jellemezhetnénk, mint egyfajta "sűrűsödés" vagy "tömörülés", ahol a törekvő lelkek kiváltságként megkapják a szenvedést, de azt a fajtát, amiből értelem és bölcsesség születik, már ha képesek ennek a felismerésére és az áldozathozatalra. Tehát amikor ennyire sűrű minden, és gyorsan folynak az események, akkor lehet a legtöbbet tanulni, karmát ledolgozni, főleg hogy egyre sötétebb minden. Káosz van. El kell indulni valamerre, a sötét alagútban, és kijutni a fényre. De ez áldozattal és bátorsággal jár. Vállalni kell a katarzist.

"Mindenki vegye fel a maga keresztjét!" /Jézus/

"De ha az élet útján az ember nem talál bölcs és értelmes társra, akiben megvalósult a jóság és önuralom, járjon egyedül az úton, mint a száműzött király, mint a magányos elefánt."

/Buddha/

"A bölcsesség, kikristályosodott szenvedés."

/Rudolf Steiner/

"A lelki élet ébredését problémák, szenvedések kísérik."

/Carl Gustav Jung/

"Minél sötétebb az ég, annál fényesebben fognak ragyogni a csillagok."

/Leonardo da Vinci/

Legyek nagyon egyszerű?

Az önmagaddal való békülékenység által hozod meg az önuralmat is.

Ha békés vagy, akkor uralkodni tudsz.

Mi ennek az alapja? Hogy magaddal békében legyél.

És erről nagyon sokat tudnék mesélni, mert nekem életem nagy része ebből a leckéből áll össze, hogy mit-hogyan kell URALNI, ugyanis folyamatosan szélsőségeknek voltam/vagyok kitéve. Külső-belső.

És itt nem egoizmusról van szó, hanem a valódi Lényemről. Mert valójában csak Ő tud uralkodni! Persze csakis Igazságosan. Másként nem megy. Az már akkor csak az egó "uralma".

A valódi lényünk BÉKE, és a BÉKE URAL.

Minden, ami önmagadhoz közel visz, azáltal uralni tudod önmagadat. Hiszen képzeljük azt, hogy te vagy a kocsi, de a vezető (az is te vagy) nincs benne. Nincs egységben, akkor hogyan tudná uralni önmagát?

Ez az egésznek az ALAPJA, a MAGJA.

Ennek vannak gondolati mintái is, miszerint: "Nem lesz baj!" "Nyugalom!" stb...

És mivel a gondolat van felül ezért az szabályoz, mint ahogy a testnél is a fej az irányító.

De ennek akkor is a BÉKE az alapja (és a tisztaság, az majdnem ugyanaz).

Hogy értem ezt? Ha békés vagy, akkor eszedbe nem jut paráztató gondolatokat, érzelmeket táplálni.

Igazából oda-vissza hat. A béke hat a gondolatra és a gondolat hat a békére. :)

De aki a gondolatait pallérozza, az segít önmagát és az érzelmeit leszabályozni.

Ezt hogy érted? Hogy meg tudom magammal dumálni, pl hogy jobb így, vagy ne féljek nem lesz baj,nem kell izgulnom...esetleg már ne szeressem azt az illetőt....stb.?

Nagyon erősen össze van kötve az érzelmünk a biológiánkkal és a cselekedeteinkkel. Ezért elsősorban mindig az érzelmeket simítja vagy pörgeti az élet. De aki a gondolatait pallérozza, az segít önmagát és az érzelmeit leszabályozni.

A feltételnélküliségben nem nagyon találsz negativitást és feszültséget.

majd írd meg. ;)

meek aludni.

azt mivel magyarázod, h két testvér közül az egyiknek az érdeklődési köre, az életfilozófiája teljes mértékben eltér a szüleiétől?

örökbe fogadták? :)

Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valkinek, hogy szeretlek, tudnom kell azt is mondani: Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is.

Szerintem ezt édeskevesen gondolják így, és élnek e szerint.

Érzések,érzések, hm..Sok minden kavarog bennem, keresem a megoldásokat.

De ma rájöttem, hogy ami nem megoldható túl kell lépni rajta.

Gondolj azokra a pillanatokra és töltekezz fel azokból az érzésekből amikor boldogságot adott a szerelem!

A szenvedést is el kell tudni fogadni, hozzátartozik a szerelemhez, sőt értékesebb lesz ha mindent átélsz benne.