Én vigyem a kis babát?

A kórházba persze bejöttek hozzám/hozzánk, bár a kicsit csak üvegen keresztül lehetett megnézni, így nem alakult ki a testi kontaktus közöttük. Mondtam nekik, hogy szeretettel várjuk, ha hazamentünk. Nem engedtük meg mindenkinek a láthatást az első 6 hétig, csak a nagyszülőknek. Anyukámra persze számíthattam. Ő mindenben a segítségemre van és imádja a picit.

Anyósomék azt mondták, ők is megvárják ezt a hat hetet, nehogy valami vírust hozzanak a babának, nehogy elkapjon tőlük valamit. Ez mind kedves gesztus, de mint nagyszülőknek megengedtük, hogy jöjjenek, persze nem!

Eltelt a hat hét, amikor anyósomék eljöttek megnézni a kicsit. Itt voltak kemény egy órát, közben arról meséltek, milyen jó lesz majd nyáron, mikor már nagyobb lesz és elvihetik magukkal. De kérdezem magamtól: - hogy adjam oda a gyerekem két olyan embernek, akik idegenek a számára?

Aztán mondták, hogy jönnek jövő héten is.

Lebetegedtek, így nem vártam el, hogy jöjjenek.

Aztán a következőn apósom dolgozott, anyós meg magában nem jött.

Majd a rákövetkezőn autót szereltek.

Aztán meg jött a húsvét.

Odakinn ítéletidő. Kocsink nincs. Persze azt akarták, hogy vigyük a cseppet. A két falu közt, ahol lakunk, van egy város, onnan kellene átszállással utazni, s mivel vasárnapi járat, így kb másfél órát várni. Nyomasztott már belül rég, meg is mondtam páromnak, hogy nem visszük a babát. Aztán közölte az anyjáékkal, hogy mi a tényállás, de nekik ez nem tetszett. Végül úgy döntöttek hétfőn, hogy ők jönnek megnézni a kicsit és itt lesznek megint egy órát.

Tőlem ne várják el, hogy a két hónapos babámat én vigyem busszal! Egy két hónapos babának hosszú lenne az út és a várakozási idő is, nekik meg van autójuk. Busszal nem jönnek, mert nem szeretnek buszozni. Annyit még hozzátennék, hogy nem öreg nagyszülőkről van szó, 50 és 45 évesek. Arra is kíváncsi leszek, hogy apósom mikor nyáron elmegy horgászni, s elhajt a ház előtt, vajon hányszor jön majd be a kicsihez? Pedig jól megvoltunk ezelőtt, ha meg nem örülnek a babának, nem az én bajom!

Igaz, mikor terhes voltam, a baba gondolata is zavarta őket. Akkor hónapokig felém sem néztek, mert ők abortuszt akartak. Végül beletörődtek, de én lelkileg még nem bocsátottam meg és nem tudom elfelejteni. A legnagyobb problémájuk meg, hogy nincs sok pénzünk. Gyakran hivatkoznak arra is, hogy azért nem jönnek, mert gyerekhez nem illik üres kézzel menni. Szerintem pedig nem azt fogja szeretni a gyerek, aki több ajándékot ad, hanem azt, akitől több szeretetet kap. A gyerek még egy tiszta lélek, akit nem megvásárolni kell, hanem és törődni vele.