1 éves babám rendkívül hisztis, nincs el 2 percet. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Reménykedjünk, talán "csak" jól kihasználja a Te végtelen törődésedet. NE állj a fejed tetejére, legyél apránként következetes. Ez is egy próba, mint a tejes ételek elhagyása. A próbák eredménye is hasznos lehet egy szakember számára.

Esetleg tudod valamivel motiválni?

Unokámon akkor lehetett kicserélni birkózás nélkül a pelenkát, ha közben reklámokat nézhetett a TV-ben.

Leírtak alapján nem hiszem hogy ez ételallergia. Nagyon jó anyuka vagy, mert mindent meg akarsz próbálni. Nagyon sok idődet elveszi a diéta összeállítása, betartása és kérdés, hogy a babád mennyire fogja hiányolni a megszokott ízeket és ételeit - hetekig.

Keress egy jó, akár maszek gyermekorvost, ha a házitok nem vesz komolyan.

Van kedvenc játéka, érdeklődik valami iránt feltűnően, figyel valamire jobban, mint másra?

A FI babája nem csak bömböl torkaszakadtából szegény , de egyéb baja is van. Konkrétan semmi nem jó neki, semmi nem köti le bárhogy is igyekszik az anyukája.

Az ételallergia síráson kívül meglehetősen jellemző egyéb tüneteket is produkál, amiről itt szó sincs. Nincs fogyás, hasmenés, bőrkiütés stb. Anyuka írta, ismeri a hasfájós sírását, de ez nem az.

Sajnos a diagnózis kiadásához nagyon sok vizsgálatot el kell végezniük. Erre "alkalmasnak" kell lennie a gyereknek, vagyis közreműködőnek.

Bizonyos vizsgálatokat, megfigyeléseket el tudnak végezni közreműködés nélkül is. Erre adhatnak feltételes diagnózist, ami még nem jogosít semmire. Ezért hívnak vissza többször is . A végleges előtt 1 hétre, ez lehet kórházi elhelyezés, vagy bejárós. Szülőtől függ, be tudja hordani, vagy nem.

Nagyon súlyos, komoly, életre szóló diagnózisok ezek. Pl Autizmus ADHD stb. A családok élete omlik össze 1-1 diagnózistól, tehát nagyon felelősen kell eljárniuk. Valóban a korai fejlesztők is csak diagnózis birtokában tudnak fejleszteni.

Mellesleg a fejlesztések zöméhez is kell hogy közremőködjön a gyerek. Nagyon pici korban ez még nem működik.

Bizonyos tornák viszont már szóba jöhetnek.

Azért úgy gondolom a tej, tejes ételek felfüggesztése is csak akkor történjen, ha azt orvosi vizsgálat alátámasztja.

A tej fontos táplálék, így indokolatlanul megvonni egy gyerektől akár ártalmas is lehet.

Igen, ez a lényeg végleges diagnózist sokszor csak 4-6 éves korban adnak.

Előzetes vizsgálatra a beküldött kérdőívben foglaltak alapján kerülhet sor, ezt kiértékelik és válaszolnak, behívnak, vagy majd később.

Sok mindent írtak előttem. Az én tippem is tejfehérje allergia. Annak az egyik tünete a hiperaktivitás.

Hagyd el teljesen, ne vegyél tejpépeket sem.

Az én lányom tejfehérje allergiás volt, magától elhagyta a szopizást 7 hós korában, egyszerűen kiköpte.. onnantól kezdve semmi tejeset nem kapott és minden megváltozott. Teljesen más lett :)

Én ezzel kezdeném a helyedben.

Fel a fejjel. Nem vagy egyedül. A leggázabb, hogy mai napig sok az előítéletű aki képtelen felfogni, hogy sokszor nem a szülő az aki nem nevel, hanem a gyereke kicsit másképp működik mint az átlag.

3 gyermekem van egyébként, és nagy az esélye, hogy a másik kettőnél is lesz probléma.

Most jelenleg a 3 évesnél fenáll a lehetősége, hogy színvak, vagy pedig nála is lesz valami tanulási bökkenő.

A legkisebb 5 hónapos.

Nagyon sajnállak, ezért szeretnék segíteni.

A Vadaskert Gyermekpszihiátriai Klinika Budapest az ország minden területéről fogad beutaltakat.

Beutalót a gyermekorvostól kérj.

A Klinika honlapján megtalálsz egy első vizsgálatra jelentkezőknek szóló kérdőívet. Ez kell kitölteni és elküldeni. Erre adnak időpontot a vizsgálathoz. Utána kérj beutalót.

Biztosan fognak válaszolni, de lehet hogy soká, légy türelmes.

A sok kérdéses jelentkezési lapot töltsd ki a legjobb tudásod szerint, mert az sokat segít nekik a vizsgálatban.

A vizsgálat több órás megfigyelés. Mivel pici a babád valószínű visszahívnak 1 év múlva 1 hetes megfigyelésre is és ez után adnak végleges diagnózist. Diagnózissal a kezedben jutsz nagyon sokféle ingyenes fejlesztéshez, HA baj van.

Kívánom, hogy ne legyen így , de ha gondolod élj a lehetőséggel.

Ne magyarázkodj. Felesleges. Ezt tényleg csak az érti aki benne van.

Lányom konkrétam hányásig ellilult fejjel üvöltött vagy verte a fejét a parkettába, a falba, saját magát karmolta, verte,és nem azért mert hagytam

, hanem mert nem lehetett kizökkenteni. Másképp meg nem tudta levezetni a feszkót, sem kifejezni magát.

4 de leginkább 6 hónapos korától elég volt ha egy vadidegen ránézett és már üvöltött.

Akkor társasházban laktunk, az első 2 évben azt hitték a szomszédok, hogy gyakorlatilag folyton verem akár még éjjel is a gyereket, holott az első 3 hónapban pokoli hasfájós volt 24/23 kézben .. Hordozás kilőve, ő nem viselte a lekorlátozást én császár, a hasfalam + gerincem miatt nem bírtam. Utána a mozgásfejlődés fogzás volt soron. 18 hónaposan 1 emelettel költöztünk feljebb, na az annyira kifordította a gyereket, hogy itt már volt hogy a szomszédos lépcsőházből csengetett át a szomszéd, hogy él e még a gyerek mert éjjel úgy sírt. Itt konkrétan 1 hónapig semmit nem aludtunk, az addig tökéletesen egyedül saját szobában saját ágyban alvó gyerek végső megoldásként landolt mellettem az ágyban és onnan végre újra aludt. Teljesen ki voltam már merülve, volt, hogy attól rettegtem ha leülők elalszok míg ébren a gyerek. Hozzáteszem férjem külföldön az első 2 évben. Csak hétvégén volt itthon..

Minden mozgás időben volt kivéve a járás. (attől függetlenül a nagymozgások sem a finommotorika nincs rendben nála) 8 hónaposan állt fel, de csak 18 hónaposan indult el. Ez borzalmasan frusztrálta. A ht is nagyon nehéz volt, igazi fényevő volt, és elmúlt 10 hónapos mire hajlandó volt a házikosztot enni.

6 éves, most megfogja kapni az sni jelzőt (eddig kevert specifikus fejlődési zavar néz ki) 3 éve küzdők azért hogy felmérjék, hogy kapjon fejlesztést. 2 védőnő 2 ovi nem érzékelt nagyon semmit abból, hogy baj van úgy, hogy jeleztem kértem segítséget.. De ez most egy külön story.

Lányom eleve IUGR-KÉNT született,lényegében koraszülőtt, és jártunk 1 éves korig fejlődésneurológiára (csak nem jó szakemberhez)

Mai napig ingerkereső. Mai napig hisztis, dührohamok is jellemzőek voltak - ezek most sokat csillapodtak.

Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy a Te gyermekednek is ez van, vagy hogy biztosan gond van vele.

De anno engem is szeretett az első védőnőm lerázni, hogy "első gyerekes túl aggódó anyuka" "ilyen egy gyerek" "túl temperamentumos"

A saját családomtól "szégyeljem magam amiért nem vagyok elégedett a gyerekemmel" "túl sokat bújom a netet, nincs annak a gyereknek semmi baja"

Most meg persze néznek mint borjú az új kapura, hogy ennek a hlyének igaza volt, tényleg nincs rendben a gyerek és segítség kell.

Inkább fuss pár felesleges kört vele, mint elvesztegessetek egy csomó időt amit utólag kell behozni kínkeservesen.

Így van! Amíg nem tapasztalta az adott személy, addig kb ősellenség leszek. Ezt vettem ugyanis észre. Megkérdezik, hogy hogy vagyunk, és ha őszintén válaszolok, akkor olyan reakciót kapok, hogy leülök. Példa: “most próbál álldogálni és röhög magán, hogy nem sikerül” - mondja ismerősöm. Mire én: na az én gyerekem is ebben a fázisban van, annyi különbséggel, hogy ő sírva próbálkozik. És mint a véres rongyra, úgy néz rám.. miért? Mert nekik a nyűgös nap annyiban teljesedik ki, hogy háromszor megnyekken... Adjon hálát, hogy csak annyiszor. Én annak örülök, ha egy héten egy napot nem bazinagy sírással zárunk. És tényleg az bánt a legjobban, hogy az őszinteségem miatt lenéznek. Miért ferdítsek? Miért írjam, hogy minden oké, mikor koránt sincs minden rendben?

Nem rég találkoztam egy apukával és a két éves kislányával a parkban. Meglepő őszinteséggel beszélt az első két évről..viszont az anyuka biztos, hogy nem mondta volna úgy és azt, mint az apuka. Miért kell ezt csinálni? Nem értem..saját magukat csapják be az emberek. Oké, hogy az idő megszépíti a kicsit rosszabb emlékeket is, de azért ne szívassuk a másikat azzal, hogy minden happy, mert szerintem (ahogy többen is írtátok) nem mindenhol van minden happy. Ahol meg az van, azok örüljenek, ne engem nézzenek le!

Hasonló volt nagy lányom is, "többemberes" folyton születése óta szeparációs szorongó.

Neki speciel fejletlen az idegrendszere. Esetleg fejlődésneurológiát érdemes lenne megejteni.

Perszehogy van remény 😄

És továbbra is üzenem, hogy kitartás :)

Én nem haragszom, de te se haragudj, ha azt írom, hogy te aztán nagyon el vagy tájolódva, ha a szavaimból azt vetted ki, hogy én kétségbe vonni FI nevelési elveit.

Nem tudom, de megmondom őszintén, hogy nem is érdekel, milyen "tudományos kutatásokra" hivatkozol, én csak azt tudom, hogy a konduktorok a megmondhatói, milyen mozgásfejlődési zavarokat okoz a kötözgetés meg a "fészek", mekkora meló nekik megdolgozni a letapadt izmokat, és természetesen ez a kisebbik baj!!

Amit taglaltál, az no komment ... Nincs hozzáfűzni valóm, súrolja a laposföld elméletet. És gyanítom, hogy az "érintett generáció" tagja vagy.

Sajnálom.