Egy barát elvesztése.. (beszélgetés)

Túl nagy feneket kerítünk a dolognak. Simán lehet ismerkedni üzletben, beszélgetni a szomszéd nővel, ha a haver kutyáját elviszed sétálni, vagy ha neked van...

A másik oldalt is megtapasztaltam. Pont egy hasonló szituáció után, mint amit leírtál, csak beszélgetni akartam, beregisztráltam egy társkeresőre, aminek volt barátkereső része, s a harmadik pasi, aki rám írt, szimpatikusnak tűnt, azóta is az...

Van egy nagyon jó lány barátom nálam jóval fiatalabb olyan 15 évvel, Érdekes ez a kapcsolat Mert kicsit ilyen lelki társak lettünk érdekes az elején vonzott mert csinos lány de már abszolút nem nem tudnék veled szexuálisan együtt lenni elmúlt a vonzalom valahogy azért mert inkább megszerettem mint embert mint barátot nagyon jó érzés volt támogatni, segíteni mindenben, mert kicsikét ilyen szerencsétlen emiatt szerintem cuki is, valószínűleg ez is közrejátszott hogy részemről elmúlt a vonzalom.

Úgy néz ki hogy alakul egy párkapcsolata, két hónapja vannak együtt és egyre jobban komolyodik a dolog, nyilván örülök neki hogy végre megtalálta boldogságát remélhetőleg egy rendes férfiban, viszont nyilván így háttérbe szorulok, Igen nem én fogom fogni a fejét mikor hány, ha beteg nem én fogom vinni a kaját neki, ha bajban van nem én fogok segíteni neki igazán, ha segítség kell nem én fogok neki segíteni, mert ott van a párja ez az érzés viszont rossz érzés és fáj. Nincs gyerekem de talán hasonló érzés lehet egy apukának, amikor a kicsi lány kirepülő. Szerintetek ez mennyire normális, ti voltatok meg hasonló helyzetben?