Egy anya egész életében felelős a gyerekéért? Ha pl. beteg a gyerek? (beszélgetés)

Szerintem o amugy ebben tenyleg nagyon jo. De velem paraszt sokszor-de mindkettem idegen nyelvet beszelunk.

Es a cegnel akkor idegeskedj, ha senki nem szol hozzad! Olyan nehez neha nemm magara venni az embernek! Ugyanazt a hibat csinaLlja a kollegam mellettem, de csak en vagyok lebaszba.... Teher alatt no a palma.

Nem hagyott volna a májam élni a gyógyszerkony miatt.

Egyszer majd beallitok a telefonon

Én azért vagyok itt, mert brutál felül működik a májam. nem hajtják bele abba, amibe a gyógyszerköny szerint megmurdalunk. Bipoláris alkesz vagyok. Szerintem én tudom, mi az érzékeny.

És nem kérek elnézést, hogy ezt túlélem, vagy adok pár tippet, más hogy keljen fel holnap. Mert lehet.

És ha bipoláris valaki, ezt állandóan meg kell tennie.

Bocsi de nem látod el magad, amíg másnál laksz.

Költözz ki, és nem lesz időd "depressziósnak" lenni!

Én amúgy máshol laktam, mikor beszakadt minden. Tényleg van ilyen állapot. És rá bogyó.

Mindig menetelni kell előre, mint egy katona, és utólag látod mi a szép.

És engem eltartottak, az apám bármikor bármikor most is megtenné, ha kell...

De nem kell, mert én pl tegnap 5kor kezdtem, és ugrással 19.30-kor végeztem. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Nekem az "alja munkanal" becsatoltam a végzettségem, de ha nem lenne is csinálhatnám.

A konyhafőnök fodrász volt, szóval jó a kézügyessege.

Be kell menni időre, és

megcsinálod a melót.

Miután én lenullaztam a tartalakaim, a CCC-nem dolgoztam a nagyon minun fizetését, de ugy, hogyan munkám engem mutat, a fizetés meg a céget. A kiegészítők eladását felhoztam arra a szintre kezdőként egyedül, amit elvartak az egész üzlettől.

Meg részegen estem be ugyanarra a helyre, ami után balhé volt otthon."shit happens".

Egyébként én 1 picit irigyellek most.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de komolyan mondom, mert én meg a másik oldalon vagyok a problémámmal, hogy azt gondolom, hogy a szüleink semmiről nem tehetnek igazán és ők tényleg maximálisan mindig mindent megtesznek a gyerekükért.

Nem tudom, hogy felnőttként, hogy okolhatja az ember a szüleit meg a "gyerekkorát" azért, hogy nem elégedett az életével.

Neked erre a pszichológus mit mondott?

Engem pl. pont erre próbál biztatni szerencsétlen, egyelőre kevés sikerrel, bár mostanában már volt, hogy egyáltalán sikerült haragot éreznem, ami pozitív... :D

Szóval azt el tudom, fogadni, hogy nem volt jó anyád, még azt is el tudom képzelni, hogy nem tett meg mindent, sőt, hogy ennyire önző és felelőtlen volt, hogy vmilyen indíttatásból beszült 1 gyereket, aztán vmi lesz.

De már nem vagy gyerek, és mivel te is itt vagy, értelmesen beszélsz, a probléma megoldása sem lehetetlen.

Neked most ez a legnagyobb bajod és ez normális, de hidd el, tényleg örülj neki, hogy tudsz gondolkodni, nem kell a pszichiátrián élned, most alapozz meg 1 szebb jövőt magadnak, amikor megteheted.

Szerintem beszélhetünk itt már egy felnőttről, nem gyerekről. 26 éves az már nem gyerek.

Szerintem egy huszonéves felnőttért akkor felel 100%-ban a szülő, ha ő teljesen magatehetetlen, vagy olyan mértékű fogyatékossággal él, hogy az önálló életre képtelen. És még ekkor sem ítélnék el senkit, ha ennyi év után a megfelelő bentlakó intézetet megkeresné a számára.

Két oldala van ennek az éremnek.

Azzal, hogy van lakhatásod, támogat téged a szülőd.

Neki is lehetnek elvárásai veled szemben. Például az, hogy az egészségedért és az önállósodásodért mindent megtegyél.

Az anyád is ember. Lehet élete, lehet élettársa, nem tudom, hogy ő hány éves, de értsd meg, hogy neki is vannak igényei a saját életében. Úgy, mint neked. Ráadásul az öregedés is tényező lehet nála.

Sajnálom, hogy beteg vagy. Te sem vagy boldog a jelen helyzetedben, ezért tenned kell azért, hogy elérd a saját boldogságod, a saját önállóságod.

Minden követ meg kell mozgatnod, hogy az állapotodban javulást érhess el, önálló keresetre, majd önálló lakhatásra tegyél szert. Biztosan nem könnyű, de talán érdemes lenne hasonló problémákkal küzdő, akár online csoportokhoz csatlakoznod, mások tapasztalataiból tanulnod, hasonlók segítségét igénybe venned. Az, hogy anyádat hibáztatod, hátrafelé visz, nem előre. Attól függetlenül, hogy ő mennyit és mit hibázott veled szemben, ennek a folyamatos csócsálása a te sorsodon nem fog változtatni. El kell engedni a múltat és csakis előre haladni.

Keress borderline face csoportokat, önsegítő köröket, olvass rengeteget a problémáidról, hatékony technikákat, önsegítő praktikákat, angolul is! Ha nem tudsz, akkor google lefordítja.

Szerintem a segítség megkeresése a te dolgod most.

Az a baj, hogy holnapig beszélhetnénk arról, hogy mi lenne anyukád kötelessége, ha nem csinálja. És a Te szempontodból már teljesen mindegy, hogy miért nem teszi, mert attól még nem lesz pénzed és nem fogod tudni ellátni önmagad. Szomorú, hogy ilyen anyukád, de ezzel kell dolgozni, neked ezt dobta a gép (nem mondom, hogy nem igazságtalan, de azt tudjuk, hogy az élet ilyen...)

Én elhiszem, hogy a legegyszerűbb út leszázalékoltatni magad, de akkor ezt a kis anyagi függetlenséged is elveszted, teljesen kiszolgáltatott leszel valakinek, aki nem foglalkozik veled.

És mi a terved ezek utánra? Belesüppedsz az önsajnálat ingoványos talajába és éhen halsz? Nem lehet mindig a kifogások mögé bújni, sajnos nagyon sok esetben össze kell szorítani a fogad és tenni kell valamit, hogy jobb legyen, és ez csak a Te felelősséged, senki másé.

Azért az ellentmondást érzed ugye?

Ha magadat látod el, csak fel kell kelned, elmenni az orvoshoz, ki kell mozdulni, akkor már akár össze is kaphatnád magad, és kiléphetnél az önsajnálatból. Elhiszem hogy nem könnyű, de nem is akarod, másra háritod a felelősséget.