Az évforduló (beszélgetés)

Szép idő együtt...Mi 30 éves házasok leszünk...májusban...és még csak 49-és 50 évesek vagyunk...:)

De annyira öregek ők sem lehetnek még...Hacsak nem 30-40 évesen házasodtak...

Ha kb 20 évesen házasodtak, és eltelt 43 év,akkor 60 valahány évesek...Nemrég egy fórumon 60 on felüli hölgy a szexuális élete miatt panaszkodott...:)

Nagyon szép :-) És sajnos, mennyire gyorsan elrepülnek ezek az évek, még a sok is...

Mi most fogjuk ünnepelni a 25. házassági évfordulónkat, és amikor visszagondolok, mi volt az esküvőnkön, olyan, mintha tegnap lett volna... éa nehéz elképzelni, hogy a következő 25 is ilyen gyorsan elrepülhet.

Nagyon szepet irtal! Igaz,hogy meg fiatalok vagyunk a Parommal,de mar a 9. evfordulonk lesz par nap mulva, es a 3. hazassagi evfordulo augusztusban. Sajnos a nagypapaim mar eltavoztak kozulunk es "gyerekfejjel" nem lattam bele nagyon a mamaim erzeseibe. Viszont 1 honapja meghalt Parom nagypapaja,aki mintha az edesapja lett volna. 52 evig voltak hazasok a mamaval es sajnos csak 71 eves volt. A maman most mar latom,hogy hogy erez,milyen nehez ez Neki.

Visszakanyarodva a cikkedhez,remelem,mi is legalabb ennyi egyutt toltott evet megerhetunk! :)

A cikk nagyon elgondolkodtató és bizony sok mindenen... A fiatalság szép és sajnos múlandó, ez biztos. De talán az öregségben is meg lehet, meg kellene találni azt, ami szép. A legfontosabb szerintem az, hogy az ember ne veszítse el a jó kedvét, próbálja megtalálni a szépet mindig maga körül és tudjon örülni a kis dolgoknak is. Annak meg főleg, hogy van társa. És persze a gyerekek kirepülnek, hisz élniük kell a saját életüket és ez így van rendjén. Én még ugyan "fiatal" vagyok, de már érzem miről is szól ez a cikk. A gyerekeim még velünk élnek, de a fiam már felnőtt, dolgozó ember, a lányom pedig gimnazista és akárhogy is nézem, ez már az az időszak, de mindenképpen annak a kezdete, amikor megint legtöbbet ketten maradunk a párommal és nyilván az idő előrehaladtával ez egyre inkább így lesz.

Az, hogy ki megy el előbb és ki marad... Én nem agyalnék ilyesmin... Legyünk mindig optimisták és vidámak, főként ha nem keseríti betegség az életünket. Az én szüleim 70 és 80 évesek. Szerencsére még mindketten megvannak és nagyjából egészségesek is. Azt sajnos nem tudom mondani, hogy kicsattannak az életkedvtől. A magyarországi nyugdíjasok élete leginkább az orvoshoz járásról, a szürke kis hétköznapokról szól. Ezt csak a gyerekeik és unokáik látogatása tudja szebbé tenni.

Mindenkinek azt kívánom, hogy tudja elfogadni a korát mindenkor és ne veszítse el a reményt semmiben.

Az öregségnél és a halálnál van rosszabb is. A fiatal halál, a magányos öregség, a fájdalmas súlyos betegség és még van jó pár dolog. Azt is nehéz elviselni, ha minden családtagunkat túlélünk, akiket szerettünk.

Igen, elgondolkodtató, ha egy házaspár egyik tagja egyedül marad és fél a jövőtől, az ismeretlentől, a tanácstalanságtól. Élete alakulásáról sajnos már csak egyedül magának kell döntenie akkor. Már nem együtt döntenek, mint eddig. Előbb-utóbb rászorul másokra és ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Be kell lelkileg és talán fizikailag is rendezkedni egy másfajta életre.

No de itt még nem tartunk! Élvezze ki mindenki a jelent és örüljön minden percnek, amit a párjával tölt. :)

Anyukám nagyon lassan öregedett meg és szép kort ért el (99). Lassan mindenkit eltemetett maga körül és már talán közelebb is érzi magához őket, mint az élőket. Egyedül maradtam neki én, aki gondozom. De nincs nap, hogy ne nevessen, olvasson, tévézzen. Szellemileg tökéletes állapotban van és az emlékei legalább annyira éltetik, mint a jelen.

Igazán irigylem és remélem, hogy örököltem az élethez való hozzáállását, vitalitását.

Én is kérdeztem már a páromtól, hogy mit tegyek, ha ő előbb itt hagyna. Azt válaszolta, "tudni fogod, eddig mindig, mindent meg tudtál oldani". Én ugyan ezt mondtam neki. :)

Nahát én is majdnem elbőgtem magam...basszus:)

Az én szüleim is megszöktek és kevesen voltak az esküvőjükön. Az anyunak volt fehér menyasszonyi ruhája, fátyla és nagyon szépek voltak.

Örülök, hogy vannak még nekem (az idén töltik a 72. életévüket). Isten éltesse őket sokáig!:)

Fincsi!!! :DDD

Szedd összevissza magad!

Hallgasd csak meg!

[link]

Bizonyára te mást tapasztaltál és én is mást. Lehet te többet, én kevesebbet, de abbol a kevésböl én azt.

Ne kívülröl nézd a szitut!

Az hogy Te mit láttál,az még nem mindenkire igaz!

Kín az öregkor?Ezt te sem gondolhatod komolyan!

A valós statisztika!

Láttam én az "öregjeimet" élni és meghalni. Igen, én ezt vettem le, más meg mást!

Hagyjuk már a "szép öregkort", kín az már.

Nagy valószínűséggel??

Olvashattunk egy szép történetet,amiből te csak azt vetted észre,hogy ki megy el hamarabb...

Ez meg csak statisztika!!

hiszen nem tudhatjuk ki marad és ki megy elsőnek?"

Nagy valószínűséggel a mama marad özvegyen.

Öregek otthona jó példa, de az életben is, egyre nő a nők aránya idős, 70 és fölötte, korban

Még sok ilyen boldog évfordulót nektek!

S bárcsak ne jutna eszünkbe sokszor ez a leggyötrőbb kérdés, hogy ki marad?