Amikor egyedül érzed magad.... (beszélgetés)
Munkahelyi dolog miatt főleg...
A gyerekek ösztönösen érzik hogy mi a szeretet, és aztán ebből lesz egy lázadó vagy egy alkalmazkodó gyermek. A lázadó lázad a szeretetlenség ellen, az alkalmazkodó behódol és megpróbál megfelelni az elvárásoknak. Ennek a kettőnek az ötvözetéből alakul ki a szabad gyermek, aki se nem lázad, se nem alkalmazkodik. Harmónikus. De ez ritka mint a fehér holló.
A szeretetet lehet érezni, már csak definiálni kell hogy mit értünk szeretet alatt. Ha megvan, akkor elvileg az egy választóvonal, egy kiindulási pont. Ehhez lehet viszonyítani minden mást, ami nem szeretet. És ebből nagyon sok van.
Szeretetkönyv 9. fejezet. :)
Akkor úgy mondom, hogy legbelül mindenki tudja.
Vannak eredendően érzékeny emberek, akik nem sejtik, hanem érzik hogy nincs szeretet a környezetükben. Innentől kezdve akár ki is nyílváníthatják magukban hogy nem kapnak elég szeretetet a környezetüktől. De mondom, ehhez érzékenynek kell lenni, vagy el kell jutni ennek az élménynek a tudatosságáig.
"idegen" családba kerültél?
Én tényleg nem éreztem még soha!!
Mivel a világban nem a szeretet az "irányelv", ezért szinte mindenki érzi.
Na akkor állj a tükör elé, húzzd ki magad, mosolyogj és komolyan kérdezdd meg magadtól: Rossz ember vagyok? Nem
Ilyen és ilyen jó tulajdonságaim vannak ezért jóban vagyok magammal. Lehet, hogy van aki nem szeret, de az első lépés az, hogy te magadat kedveld.
Hogyha úgy érzed, hogy valakit jogtalanul bántottál meg, kérj tőle bocsánatot. Máris sokkal jobban fogod magad érezni.
Bele lehet kerülni olyan környezetbe,ahol valóban azt éreztetik veled,hogy felesleges vagy,mit keresel itt...? A szeretteid pedig távol vannak. Ilyenkor legjobb lenne lelépni...
Változtass a gondolkodásodon, és megváltozik az életed.
Ha nagyon komolyan vesszük az életet, akkor mindig egyedül vagyunk, legalábbis helyettem nem ment senki sem matekvizsgára, sem fogorvonhoz,
/randira viszont igen, :D/
De az életet nem kell annyira komolyan venni, hogy ne vennéd észre, hogy közel 10 milliárd ember vesz körül.
Jelentéktelennek igen, de hogy mindenki utálna, azt nem.
Mit érzel? Miért utálna téged mindenki?
Az normális, ha az ember néha egyedül érzi magát, na de hogy azt higgyem, mindenki utál... ilyen még nem volt :-)
Szerencsére mindig volt valaki, akiről tudtam, hogy szeret és hozzá fordulhattam, ha ilyen érzés kerített hatalmába.
Persze,olyenkor jobb,ha két napig csak alszom!:)És valóban egyedül vagyok.
Nektek szokott olyan lenni, hogy teljesen úgy érzitek utál a környezetetekben lévő összes ember, és jelentéktelennek érzitek magatokat???
További ajánlott fórumok: