Álom - valóság - tervek (beszélgetés)
Ha nekem valaki a 20-as éveim elején azt mondta volna, hogy én 40 évesen külföldön vezetö beosztásban dolgozom majd, gyönyörü penthouse lakásban fogok élni, sportautót vezetek és szabadidömben a golfclubban terjesztem az ismerettségi körömet, hogy a munka mellett sikeresen futó vállalkozásommal még több embernek tudjak munkát adni, biztos kiröhögöm az illetöt.
Sajnos késön jöttem rá, hogy az ember tényleg bármit elérhet az életben, csak TENNI KELL ÉRTE!!!!
Anno állatorvos akartam lenni, de sajnos a relitás elért, amikor 16 évesen már az én keresetemböl kellett megélnünk anyukámmal, egy normális egyetem vagy idö a tanuláshoz elérhetetlen volt, aztán pár éven át sajnáltam magam meg küzdöttem, hogy fizetni tudjuk a számlákat. De egy ponton elegem lett magamból, így most kimaxolom a maximumot :D. Kazinczy Ferenc meg forog a sirjaban...
Szerintem vegyél be egy nyugtatót :)
Nem vájkálok más életében, te is ugyanúgy ismeretlen vagy számomra, mint én neked.
Mégis milyen céllal? Kicsit üldözési mániád van szerintem. Teljesen személytelen kérdések, semmi privát életben turkálót nem kérdeztem (pl. Hol laksz, mennyit keresel, mi a számlaszámod stb.)
Az viszont nagyon kivehető az írásodból, hogy rettentően megsavanyodott nő vagy, aki mindenben csak a hibát keresi, és ha nem talál, kreál egyet.
Ps.: mint írtam, ha nem tetszik a fórum, lapozz tovább. Senki nem nevezett meg személyesen, hogy gyere ide, és írd meg a véleményed.
Ennek ellenére további szép napot kívánok neked, és ne morgolódj annyit, mert öregít :)
Gyerekként én is sokminden akartam lenni, divattervező, pszichológus, de egyik sem lettem. A divathoz közel kerülhettem volna, de nem tetszett az a felszínes világ, úgyhogy nemet mondtam.
Pszichológus meg később nem is akartam már lenni. Úgy voltam vele, a fene akarja hallgatni más panaszkodását :D
Most teljesen más területen dolgozok, de nem szeretem, alig várom, hogy leteljen a munkaidő.
Se család, se gyerek, pedig azt is szerettem volna 26-27 éves koromban. Nem azt mondom, hogy elfogadtam ezt a szituációt, ami most van, de egyelőre be kell érnem ezzel.
De reménykedem abban, hogy mindez a következő években változni fog, legalábbis én küzdeni fogok érte.
Úgy látszik itt sokan klimaxolnak 😂😂😂
Voltak vágyaim, ügyvéd akartam lenni, mert mindenki azt mondta, elég vagyok hozzá. Másfelé vitt a sors, mert rájöttem, túl magas a léc nekem. De nem bánom. A valóság is szép. Most a gyerekekkel vagyok, de vannak még terveim bőven.
Szerettem volna egy kis, egy szobás lakást.
Van egy 96 nm-es házam nagy telekkel...
Nem teljesen azzal foglalkozom amivel anno szerettem volna, de mégis van köze hozzá.
Amilyen car gyermekkorom volt elhatároztam, hogy egyedül, kutyákkal körbevéve magam fogok élni. Ahhoz képest mégis lett családom.
Egyszerűbb lett volna akkor átugranod ezt a fórumot, és nem egy ilyen stílusú választ adni.
NEM kötelezett senki a válaszadásra.
Gyerekkoromban biológus és szívsebész akartam lenni, aztán asztalos, de a bölcsész "műfaj", amelyben most remekül érzem magam, mindig körülöttem lengett, csak valahogy nem tűnt fel igazán.
De végül életem második felét boldogan élem, és ez is valami.
Fogalmam sincs, de azt biztosan tudom, hogy az utolsó szavadat sosem fogom használni.
Biztosan én is használok olyan szavakat, amelyeket a nálam is régebbiek magyartalannak tartottak volna, de ezt a szörnyedvényt, megígérem Arany János emlékének, sose veszem sem a számra, sem a tollamra, sem a billentyűzetemre.
Gyerekként mit álmodtatok meg magatoknak? (Pl.karrier, család, otthon stb.)
Sikerültek ezek, vagy minden máshogy alakult?
Vannak jövőbeli terveitek, hogy változtassatok, ha esetleg nem úgy alakultak a dolgok? Vagy ha úgy minden összejött, ahogy elképzeltétek, szeretnétek még jobban kimaxolni?