Álláskereső

Olvasgattam a napokban cikkeket arról, hogy kit milyen módon küldtek el a munkahelyéről.

Akkor szerettem volna hozzászólni én is a témához, bár engem még nem rúgtak ki sehonnan, nekem eleve nincs munkám, ezért nem is kapcsolódott volna közvetlenül ahhoz a témához.

Én azzal a nagy problémával küzdök, hogy azt sem tudom, hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban munka után szaladni.

Megtanultam egy csodálatos szakmát, már a tanulás egy élmény volt, belelátni azokba a dolgokba, amiket eddig csak kívülről láttam, elképzeltem milyen lehet.

Most már tudom milyen, és én ezt nagyon szeretném, tele vagyok energiával, és tervekkel. Vártam, hogy végre állásinterjúkra készülhessek, megmutassam, milyen vagyok, mit szeretnék hozzátenni mások munkájához.

De a kezdeti lelkesedésem már igencsak kezd elmúlni, és átmenni elkeseredésbe, kilátástalanságba.

A munkaügyiben töltöttem napokat, de nem segítenek, és itt nem segélyre gondolok.

Én nagyon szeretnék dolgozni, és a jól megérdemelt fizetésemmel gazdálkodni, de legalább valamiféle útmutatást kapnék.

Az álláshirdetéseket kívülről ismerem, MLM, jutalék... A testhez álló feladatot pedig csak úgy láthatnám el, ha van x év tapasztalatom. De hát honnan lenne?

Ez egy ördögi kör, ha nincs munka nincs tapasztalat, ha nincs tapasztalat, nincs munka.

Néha találok megfelelőt, elküldöm az önéletrajzomat, telefonálok is, aztán állítólag majd hívnak. Az én hirdetéseimre ugyancsak azt kapom, hogy küldjek 300 Ft-ot, és a semmiből meg fogok gazdagodni.

De hát én nem szeretnék a semmiből meggazdagodni, csak egy munkát szeretnék, amit kifizetnek.

Tudom, nagyon sokan küzdünk ezzel a problémával.

Nem csak mi pályakezdők, családanyák, apák, idősebbek pár évre a nyugdíjtól, akiknek fogalmuk sincs, milyen úton induljanak el.

De állítólag, aki keres, az talál.

Remélem így lesz, és kívánom ezt a rengeteg hozzám hasonló fiatalnak, és idősebbnek.