A kismamák védelmében (beszélgetés)

Jó neked.

Én lúzer vagyok, néha koszos, ma 5 adagot mostam és még mindig tele a szennyes pedig tegnap is mostam..

Ugyan sakkoztam, kanasztáztam máma, meg kint is voltunk, de akkor is a fejemen ugrálnak, hogy foglalkozzak velük, a seprűt 4 perc után a fejemhez vágják, hogy ők nem ilyet akarnak játszani, és ez nem játék..

Tegnap ugyan megfőztem mára, és így ettünk, de általában aközül választhatok, hogy vagy elmegyek velük valahova múzeumba, városba, játszóházba, vagy főzök, és akkor este már halál van..

A lakás, bár én úgy érzem, egész nap takarítok, igyekszem, mégis a feje tetején áll.

A lányommal sokszor este 10-re jutunk a tanuláshoz, a három kicsivel azért napközben egymás után igyekszünk ezeket letudni, úgy két hiszti meg mosogatás között. És mindig azt érzem, hogy kevés, amit csináltunk.

Én az utóbbi 15 évben csak hülyültem, pedig igyekeztem szinten tartani magam, de nem sikerült. Elfelejtettem egy felsőfokon beszélt nyelvet, és a szakmámat is feladtam, jelenleg segédmunkás vagyok. Ezt mint anno országos versenyt nyert tanuló, és a műegyetemet négyessel elvégző mérnök tök jól viselem, csak néha verem szét a lakást ebbéli dühömben, hogy hogy lehettem ilyen lúzer, pedig én aztán megfogadtam, hogy soha, és évekig jártam is mindenféle tanfolyamra még szombaton, eg vasárnap is... És lám, mégse értek 40 éves koromra semmihez.

Holnap csak egy tanulmányt kell még a gyerekkel összedobni a kuruc korról, elmenni a múzeumba, kienni anyósomékhoz a "Tenkes kapitányáért". Közben persze húzni a kicsiket magammal, és hallgatni a teremőrnéni rosszalló megjegyzéseit..

Aztán büdösen, izzadtan hazaesek, és örülök, ha kaját van még erőm kirakni az asztalra, és mondjuk még egy adagot levinni a teregetőbe, ami persze már rég megbüdösödött a gépben, mert reggelről ottmaradt, hiszen már indulnunk kellett, és ami soha nem lesz olyan illatú, mint a rendes asszonyoké...

És ezt csak azért írtam le, hogy nehogy valaki itt elkeseredjen a nagy tökéletességeket olvasva, egy ember mindenképpen van, aki béna a világon..

De hálistennek az utolsó ítéletkor talán nem ezeket nézik...

Korábban is hozzászóltam már a témához, most is képviselem az eddigi álláspontomat: mindent meg lehet csinálni! Mondom ezt úgy, hogy közben született még egy kislányom, a két csajszi között 21 hónap különbség van, nem adtam a nagyot bölcsibe, itthon vagyunk, a kicsi igény szerint szopizik (1,5-2 óránként, de van olyan is, hogy félóránként kéri a cicit) és igényli is a törődést (sokszor csak azért sír, hogy felvegyem és az ölemben legyen...). Mégis minden nap letörölgetek a kritikus helyeken, minden nap felmosok, minden héten kitakarítok, ágyat húzok, mindig van főtt kaja a hűtőben, hogy férjem is tudjon vinni magával dolgozni (nehéz fizikai munkát végez), mindig ki van mosva, be van vasalva, nincs rendetlenség, csak az van elővéve, amivel éppen játszunk... Ja és magamra is jut idő. Úgy, hogy sem anyukámtól, sem anyósomtól nem kértem segítséget, pedig felajánlották, de nem éltem vele, párszor hoztak kaját az első két hétben, ennyi. És nincsenek elhanyagolva a gyerekeim, a nagyobbik lányom egy okos, értelmes, szófogadó gyermek, sokat játszunk, bohóckodunk, a kicsit sem hagyom sírni, még mielőtt valaki letámadna, hogy biztos a gyerekek látják ennek kárát, hát nem! Korábban felkelek, mint ők, ha olyan munkát kell végeznem, délelőttre hagyom azokat, amikben a nagyobbik szívesen besegít (teregetés, törölgetés), olyankor együtt mókázunk közben, élvezi is és játszva megtanulja ő is a rendet (múltkor kiöntötte a teát, hozta a rongyot feltörölni, nagyon cukker volt, megdicsértem ő meg nevetett, jólesett neki). Bölcsiben, oviban is pakolniuk kell maguk után, széket visszatolni, szalvétát kidobni...

Szóval nekem igényem van a rendre és a tisztaságra, erre nevelem őket is és nem úgy, hogy addig nem foglalkozom velük, amíg csilli-villi nem lesz a ház, hanem játékosan bevonva, így játszunk is egyben plusz később ezt szokja meg ő is, hogy nincs minden kipocsolva, széthajigálva. Nem mellesleg megfigyeltem, hogy lehet egy játék hiper-szuper menő, a fakanáltól, teregetnivaló ruhától, ruháskosártól, edénytől, felmosóvödörtől nincs jobb :))).

Nem védeni kell a kismamákat. Megérteni kell. Megérteni, hogy amit egyik a kisujjából kiráz, az a másiknak nehézséget okoz.

Egyáltalán nem mérhetők egymáshoz a helyzetek. Vannak nyugodt babák, akik mellett könnyebben megy minden, de vannak beteges, sírós babák is, akik mellett minden nehezebb.

Rengeteg összetevője van annak, hogy ki hogy boldogul.

A feszültségkeltés pedig teljesen feleslege. Ugye?

Nem. Nem rugózom rajta.

Szerinted kár volt újra írnom - szerintem meg nem.

Igazából ez egy nyitott topik. Az ír ide, aki akar.

Talán egyszer már eljutunk odáig, hogy tartalomhoz illő hozzáállások (IS) születnek.

Ui.: egyébként tudod, van az a mondás, ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta, az a baj.

1. Ha nem jövök: na, eltűnt, mert nem bólogattak neki...

2. Itt vagyok. Na, megint itt van, nyilván újra feszültséget akar kelteni...

Visszatértem.

Talán elegendő idő volt rendet tenni a fejekben.

Mert a fejekben is elkel olykor a nagytakarítás.

Most is azt gondolom: nem ugrottatok volna nekem itt többen, ha nem az lett volna a meggyőződésetek, hogy én egy korábbi felhasználó vagyok, aki nem túl nagy népszerűségnek örvendett itt.

Csak a pontosság kedvéért:

1. Nincs előírva sehol, hogy ne nyithatna topikot bárki, ha nem önmaga érdekelt a témában.

2. Aki úgy gondolja, hogy nincs miről beszélni, az egy laza mozdulattal sarkon fordulhat. Felesleges megjegyzést tenni, ha nincs mondanivalója.

3. Lehet, hogy egyáltalán nem lesz több hozzászólás, akkor sem történik semmi. Még mindig jobb, mintha sértő megjegyzések tömkelegétől harsogna a fórum.

Miért jöttem újra? Nem, nem azért, hogy pofonok elél álljak. Még él a fórum. És talán idetalálnak olyan kismamák, akik érintettek.

Ha nem, akkor nem. Nekem nem a hozzászólások száma a fontos. Sokkal inkább a tartalom.

:-)

Nem veszem annyira komolyan, ki mit ír egy fórumon..

Mostanában kicsit nyavajgósabb vagyok, mert asszem, elfáradtam, úgyhogy kicsit jobban megértem azokat, akik ilyenen problémáznak. De az nem azt jelenti, hogy ennek folytatását javasolnám. Persze beszélgetni lehet, valamivel el kell szúrnunk a jól beosztott értékes időnket.

Pl nálam a hoxának is komoly korlátai vannak, face-en többek között az időfaktor miatt nem vagyok, meg a hülyülés miatt persze... :-)

Ma a nagyfiamat viszem buliba, úgyhogy olyan kupi marad itt, hogy öröm lenne bárkinek nézni... :-)

Szuper!

Még egy "rossz" hozzászólás.

Ez sem fog ám tetszeni a fórumindítónak, hiszen te 4 gyerekkel is meg csinálsz mindent, és nem nyafogtál eleget. Hiába írtad le, hogy időnként azért nehéz, és azt, hogy nem mindig csillog-villog a lakás, csak esetleg rend van, ettől még mindent megcsinálsz:)

Tehát, a te hozzászólásod sem ér semmit, csak azoké, akik azt írják magukról, hogy nem tökéletesek. Az nem számít, hogy te nem írtad, hogy tökéletes vagy, a fórumindító csak ezt fogja kivenni az írásodból, így nem megfelelő az írásod. Azaz, te sem értetted meg a témát:D

Nem teljesen érthető, mi a téma.

Mi az, hogy akkor "a gyerek válik a legfontosabbá"?

Nyilván.

De én pl. a két nagy gyerek mellett a Műegyetemet végeztem el, napi 8-10 órát bent voltam, és majdnem ugyanennyit rajzoltam otthon. Szülés után 3 héttel már vizsgáztam.

Ma is állítom, hogy nagyon jót tett, mert nem adtam fel magam, és mert rohadtul nem volt időm azzal foglalkozni, hogy mi milyen koszos, tiszta, és ki mit gondol. A gyerekek abba nőttek bele, hogy anyának van fontos dolga rajtunk kívül is, és azt tiszteletben tartjuk. Meg azt is látták, hogy sok munkával jutottam el valahova. Ennél különb nevelés nem kellett.

És nem, nem kaptam fel őket minden nyikkanásnál. Illetve az embernek tudnia kell, hogy melyik az a nyikkanás, amikor tényleg szükséges felkapni, és mi az, amit 5-10-20 percig lehet hagyni.

De nem csak a rajzolásra vonatkozott ez, hanem pl. a felmosást sem voltam hajlandó abbahagyni, ha nem volt indokolt. Mert aki egy nyikkanásért félbehagy bármit, az tényleg évekig csak szétesve fogja magát érezni.

Általában ebből jön aztán szerintem sokszor a meghasonlás, majd a válás, mert a férj egy tökös csajba szeretett bele, nem egy ilyen szétesett valakibe..

Persze a két kicsivel, már 30 év felett már ezt a tempót nem bírom, ezt csak 23 évesen lehetett így csinálni, de azt sajnos nem tudom igazolni, hogy attól, hogy a gyerek a legfontosabb, attól megállna az élet.

Azt aláírom, hogy mindenkinek más a sok, meg már írtam is, hogy más a segítség mértéke, az egyéni teherbírás, és még vagy 40 dolog más, tehát az összehasonlítgatásnak nem sok értelme van. És az is belefér, hogy valaki kicsit lustább, valaki meg precízebb.

De igazából ha valaki valamit nagyon el szeretne érni, vagy meg szeretne csinálni, azt meg fogja tudni.

Én inkább azt látom, hogy ma sok kismamának úgy az egyéb céljai koptak ki a gyerekezés idejére, mert előtte csomót dolgozott, most sikerült a gyermekvállalás, és valahogy annál tovább nem látnak. Nyilván nem mindenkire igaz ez, csak látok ilyen jelenséget.

Csak a férje igényeire figyeljen mindenki nagyon, a felmosás huszadlagos. Csak akkor fontos, ha a pasi szereti a csillogó követ.. Fel vannak ilyenkor ők is borulva egy kicsit, nekik is idő kell, hogy megszokják ezt az életet..

Ezzel együtt tény, hogy nehéz a Gyeses időszak, igen, főként az "idő", mint fogalom más jellege miatt..

Nézd, szurikáta!

Nem lasszóval fogtam én itt az embereket.

Akinek nincs mondanivalója, az ne írjon. Ennyi. Sem több, sem kevesebb.

Teljesen felesleges üres, tartalom nélküli hozzászólásokat gyártani tömegével.

Aki érti, hogy mi a téma, az érti. Aki nem, nem.

Szép estét kívánok! :)

Jó, de mi is ezt írtuk, jobbról, balról, de ezt..

Akkor mi a további téma?

Szerintem itt csak fogalmi kérdések vannak.

Sáros, meg sz.os vécé más, mint mondjuk az a wc, amit normálisan lehúznak, keféznek, de esetleg 5 napja nem volt konkrétan az alja, hátulja kisúrolva.

Meg van az a wc, ami aznap volt kitakarítva, a csempe lemosva, hátul a cső portalanítva...

Aki ez utóbbit várja mindig, az csalódni fog.

A normális - a középső - wc meg azért a legtöbbünknél alap. Tehát igazából nincs is itt téma..

:DDDD

Olyan életszagú. :)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember.

Ő volt a tökéletes szülő.

Aztán megszületett a saját gyereke.

Vége.

:)

Az én véleményem nem lehet ebben az ügyben életszerű, mert nem voltam sem GYES-en, sem GYED-en. Kb 3- 4 hétig maradtam otthon a fiammal minden nap, de csak azért mert februárban rendkivül nagy tél és hideg volt. A szüleim ill. elsősorban anyukám vigyázott a fiamra, még 4-6 órában majd teljes m. időben visszajártam dolgozni. Igy én csak arról tudtam hiteltérdemlően nyilatkozni, hogy munka mellett hogy boldogultam a gyereknevelésssel. ( viszonylag jól ezt már egy másik topicban leirtam, de nem tartottam fontosnak. hogy pld munka és a gyerekem szállitása után minden nap konyhatündérkedjek, vagy a kertre pazaroljam a maradék szabadidőmet.

Amit ebben fórumban irtam, az a maszek véleményem, úgy, hogy én nem voltam soha otthon lévő anyuka.( amit nem bántam meg )

Akkor miért írtad ki a fórumot?

Szerintem egyből oda kellett volna írni, hogy csak bólogató válaszok lehetnek, illetve írhattàl volna azonnal egy sémát, hogy csak ilyen és ilyen válaszok lehetnek. Ha ennyire zavar mások véleménye, titkos klubba, titkos naplóba is vonulhatsz, és ott csak olyan válaszokat olvasol, ami neked tetszik, csak olyaoktól, akiknek engedélyt adsz belépni. Ha nem tetszik egy egy válasz, a naplót még moderálhatod is.

Az ok: provokáció. Vihar a biliben:)

Figyelted, hogy beakadt a lemez nála? Aki azt írta, hogy igen, ment a dolog kisbaba mellett, arra egyből rákontrázott, hogy nem értjük a kiírt kérdést, nem tudunk olvasni, stb stb.

Ha valaki olyat írt, hogy fú, de fárasztó, akkor arra egyből: örülök, hogy vannak ilyen életszerű vélemények.

Akkor mi a baj? Megesik, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, attól, hogy másnap végzed el, ami aznap nem megy nem leszel se rossz anya, se rossz háziasszony.

Nyilván valami oka van annak, hogy kiírtad a fórumot, ha általánosságban beszélsz, akkor általánosságban kapsz választ, de ha az a kérdés, hogy ezt és ezt hogyan csinálja más, akkor elmondja mindenki a saját tapasztalatát és ha találsz használható ötletet alkalmazod. Ennyi.

Itt mindegyikünk azt hitte, hogy gyermektelenül unalmadban írkálsz a kismamákról, azokat támadva, akiknek közben megy a háztartás vezetése, mint a karikacsapás. Nem tudjuk összehasonlítani és nem is akarjuk az életünket, mert más a személyiségünk, más az élethelyzetünk, a teherbírásunk, stb.

Egészséges lelkületű ember vagyok.

A problémát nem én okozom.

Vannak gyermekeim.

Ez van.

1. Nem vagyok szemellenzős.

2. Nem panaszkodott itt senki. Neked tűnik panaszkodásnak az, ha valaki nyíltan felvállalja, hogy vannak nehéz napok, vagy időszakok. És igenis! Ez az életszerű.

3. Fixa ideád, hogy nincs gyerekem. Nem tudom, honnan veszed, már megint egy újabb feltételezés. Abba lehet hagyni a találgatásokat. Vannak gyerekeim.

4. Kikérem magamnak, hogy meg vagyok zavarodva! Fogd vissza magad!

Csupán egy anyuka vagyok, aki szintén tapasztalatból beszél.