3 éves fiammal rengeteg a konfliktusunk.Nem fogad szót, provokál, egyik fülén be, a másikon ki, amit mondok.Nem árt a sok szidás?Mit tegyek? (tudásbázis)

Esetleg ezt:

F. Várkonyi Zsuzsa: Már 100x megmondtam...

Már százszor megmondtam - hangzik el nap mint nap sok családban. Vajon mi az oka, hogy a "megmondással" akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt már a kisgyerek is pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást. A pszichológusi tapasztalat szerint minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez nyújt segítséget a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakció-elemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

Próbáld elolvasni a köv. könyveket Dr Thomas Gordontól:

P. E. T. - A GYEREKNEVELÉS ARANYKÖNYVE,

Tanítsd gyermeked önfegyelemre,

A szülői eredményesség tanulása

Az én fiam is pici korától kezdve ilyen akaratos, és öntudatos, és olyan jól csinálja, hogy sokszor nehéz túljárni az eszén, és meggőzni arról, hgy amit csinál az rossz.

Félek is tőle, hogy ha ennyie letöröm az akaratát milyen lelki gubannc lesz belőle később...de kénytelen vagyok, mert olyan mint az ördög.:-(

Persze aranyosak, akár kicsik akár nagyok,csak hát azért vannak dolgok amiknél érdemes meghúzni a határt.Még nem voltam ilyen helyzetbe, remélem nem is leszek.Eddig könnyű dolgom volt,remélem így is marad.

De azért remélem a te dolgod is rendeződik a gyerekkel.Egyenlőre ne mondd el neki hogy mire készülsz, csak keress egy orvost.

És csak úgy vidd el.Amolyan meglepetés, ha esetleg nem tetszene neki a dolog,igy egyszerűbb talán.Aztán majd számolj be róla hogy alakult.Sajnos van úgy hogy csak a szakember segítsége jöhet szóba.És ezt a gyereknek is érteni kell

Ahány gyerek annyi féle.

Van akivel könnyebb van akivel nehezebb.De előbb utóbb azért meg lehet találni a közös hangot, de azért érdemes kicsit beásni hogy vajon mitől ilyen?Mi hozta ki belőle ezt akorai lázadást,és hosszantartó dackorszakot?Valami biztos

már azt mondtam itthon, hogy nevelhetetlen gyerek----az egyik tanárnő meg azt mondta, hogy a kis kamaszkorban van, ilyenkor nehéz velük bírni.

na de 3 évesen is nehéz volt!!!

Nem is.Mindenképp érdemes helyrerakni benna azt hogy te vagy az anya.Ő a gyerek.

És sokat kell vele beszélgetni arról hogy ez egy feljebb lépés hogy ő már nagy és oviba kell járni, hogy tudja rád mindig számíthat

Én is gondoltam arra, hogy fél , hogy elveszít, és fél elaludni is.És azt akarja, hogy folyton vele legyek, vele foglakozzak, mert nem érti hogy ha eddig így volt, akkor most már miért nem így lesz.

Na de akkor sem engedhetek meg mindent, és nem lehetek ott vele 100%-ban minden percben.

Hát akkor ez valami lelki dolog.Lehet hogy azért lázad mert oviba kell járnia , és igy adja tudtodra hogy rettenetesen mérges rád.

Talán túl lesz rajta ha előtte nem volt ilyen akkorkönnyebb lesz(talán)

Egyenlőre mindenképp próbálj maradni következetes.Előbb utóbb csak túl lesz rajta.

ja, és kb. azóta ilyen rossz, mióta nem alszik délben (kb.2 hete egyszer se aludt el).Nagyon hosszú így a nap nekem is, de ő délutánra még rosszabb a fáradtság miatt.

Most kezdjük az ovit, csak 4 nap után beteg lett, így itthon harcolunk, míg gyógyul.

Én már mindent bevetettem ( szomorú vagyok, büszke vagyok, ha te így viselkedsz, anya is így fog veled,beküldöm a szobájába gondolkodni, próbálom elterelni a hülyeségről a figyelmét stb.stb.stb)és kb. 2 percig nagyon boldog voltam, hogy "na , végre , megértette", és akkor minden kezdődik előlről 2 perc múlva...

És már bele vagyok fáradva, mert én elhiszem , hogy a határait próbálja feltérképezni, de ennek az a következménye, hogy egész nap mást se mondok, csak hogy nem szabad, gyere ide, ne szaladj el, fogadj szót, nem, nem, nem.

És nagyon jól tudja, hogy olyat csinál , amit nem szabad, de mégis csinálja, és várja a reakciót.

Így egész nap veszekedünk-békülünk-veszekedünk, vég nélkül.

Ő csak akkor jó gyerek, ha 100%-ban vele foglakozok, mint pl. a meseolvasás, na de ezt se lehet egész nap...Ha nem tudok vele foglakozni, akkor addig rosszalkodik, míg abba nem hagyom amit csinálok, és vele vagyok.Zsarol.Ha nemet mondok, még nagyobb rosszaságot csinál, csak hogy felhívja a figyelmet magára.

pfűűű, de nehéz....

Sziasztok!

Én azt mondom, hogy mutasd meg neki, hogy te vagy a anyja ő pedig a gyerek.

A szidásnak nem mindig van hatása, inkább adjál nyomatékot a szavaidnak, ha nem fogad szót akkor igenis legyen következménye...na nem azt értem, hogy verd meg, de lássa, hogy súlyos következménye van ha rosszalkodik, nem fogadd szót.

Ez a helyzet nálunk is ki tud hozni 1 perc alatt a sodromból.

Próbálkozik, mit bírok.

Légy következetes, most kell megfogni a kis csínytevőt!!

Nálunk bejött egy időben a leültetős büntetés azán gondolkodás után kellett bocsánatok kérnie.

Most magától megy leülni a szokott helyre, ha rosszat csinál és tudja, hogy nekem nem tetszik, de igazából már nem hatja megegszokottnak találja, hisz nem bántom, csak gondolkodni küldöm el.

Szerintem a sok szidás nem tesz jót, mert egy idő után nem is érdekli, hogy Te mit verklizel neki.

Itten kéremszépen tettekre lenne szükség.

Na, nem verésre gondolok, hanem arra, hogy közlöd vele, hogy ha ő nem úgy visekedik valamivel kapcsolatban ahogy szeretnéd, akkor Te sem teszel meg valamit, amit ő szeretne.

Na persze ezt nem árt következetesen betartani, különben a kiskrapek ismét elengedi a dolgokat a füle mellett.

Motiválni kell a gyereket:P