Vallomások

Nekem mindig a saját érdekem a legfontosabb.

Elmúltam 50 éves. Eddig csak plátói szerelmeim voltak. De azok csodálatosak voltak!

Borzalmasan félek a holnapi orvosi vizsgálattól, csak a legrosszabbra tudok gondolni! :-(

14 éves koromban loptam egy fehér szemceruzát a boltból. (Használni nem tudtam, mikor otthon kitettem, a kutyám centikre rágta azonnal - karma).

Az élet szívat: Megfáztam, senki se törődik velem, elfogyott a pénzem és ma a herpeszem is kijött. Elegem van az Életből, semmi jó sem történik velem 😥

Kipróbáltam azt a diétát amit a (celebek)hirdetnek a közösségi oldalukon, kíváncsiságból! Banán,müzli, alma, korpovit keksz,zabkása. Reggelire és vacsira! Egy napig sem tartott:D Állandóan korgott a gyomrom:D

Mindig megfogadom, hogy nem veszek többet lottót! Aztán megint nem nyer, és megint veszek :)

Egyre többet gondolok arra, hogy jobbat érdemlek a férjemnél. Nem bókol, nem udvarol, biztos bázis lettem számára.

Az éhgyomri edzéstől büdösebb az izzadságom, mint ha nem éhgyomorral edzek:-D

Bevallom, én senkit nem szeretek, még magamat sem.

Anyám tini korunk óta mindent ránk hárít. Rám és a tesóimra. Gondolok itt takarítás, főzés, bevásárlás. Stb... Pedig nem idős és makk egészséges. De ha ezt szóvátesszük ájuldozik... Pedig nekünk is kellene egy kis pihenés...

Szerintem minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, és ez így van jól! ❤️

Folyton kukkolom az ismerőseim internetes tevékenységét. Azt is felkutatom, amihez semmi közöm. Van saját életem, de mégis. Így maradok már.

Ki nem állhatom a gyerekeket, se a babákat, se a nagyobbakat. A szaguktól is rosszul vagyok. Meghallom a hangjukat, visításukat és lüktetni kezd az ér a homlokomon. Már anyakorban vagyok, de évről évre erősebb ez az érzés bennem.

Az én babámnál nincs szebb! Ő egy angyalka. :)

Imádom a filmekben, sorozatokban, mesékben a régi retrózenéket. Annyira jó érzéseket érzek, mikor meghallom. Pedig alapból nem is ez a zenei stílusom. 😊

Inkább szagolom bárki székletét, mintsem „illatosító”-val büdösítsek. :D

A szüleim velem kirándulni sem jönnek el, bezzeg a két tesómmal meg az unokákkal eljutnak többnapos wellnessre is. Ma besokalltam emiatt. Össze is vesztem anyámmal, sértve érzem magam.

Szingli vagyok (25), de néha elgondolkozom a terhességen, milyen lehet az. Arra jutottam hogy fura, mert az utolsó pasimba nem voltam szerelmes, de eddig Ő volt a legtürelmesebb, legodaadóbb pasim. Ha gyerekvállalásra gondolok csak Ő jut eszembe.

Idegesítenek a hülye emberek. :)

Minden fillérem oda adom édesanyámnak és mindenben segítek neki sőt van, hogy helyette csinálunk mindent a testvéreimmel. Ő még is azt hazudja másoknak, hogy egyedül csinál mindent. Elmennék, de én ápolom a mamát, aki egyébként az anyukája...

Nem vagy egyedül, pénztelenül! Meg fog oldódni minden. Isten mindig megsegít. Nekünk volt ennél rosszabb is.

Tudom, hogy felmegy a savam anyós almáspitéjétől, de mégis azt falatozom. Annyira finom!

Idegesítenek a ronda emberek.

Imádok sunyi fingokat eregetni..., imádom a családom arcát, mikor lecsap a bűz!

Mások boldogsága mindig fontosabb a sajátomnál. Legyen az barát, rokon, ismerős!

Lenne mit, de nem tudom rávenni magamat az adományozásra. Úgy vagyok vele, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa, így csak gyűlik és gyűlik a sok dolog itthon..

Szüleimmel élek, hogy tudjak segíteni nekik, anyu viszont annyira pénzéhes, hogy mindig azt hazudja nincs pénz itthon... Szinte az egész keresetem oda adom neki, de csak pár szelet szalámit vesz és kenyeret itthonra. Főzni meg nem enged. Unom már...

Drága volt az gyógyszer, de nem tudom szedni, nagyon ég a gyomrom tőle.

Nem tudok 6 ezret beosztani febr. 4-ig. Lehetetlen! 😞