Vallomások

Újra és újra csak a fogyókúra és én újra és újra kudarcot vallok. Bevallom gyenge vagyok, pedig ha ezt nem érem el, hogy tudnék bármiben is kitartani?

Hiába telnek a hónapok, már megint nagyon hiányzik. :(

Ma jelentkeztem a Lidlbe, mert már hosszú ideje nem dolgozom, mivel lombikra járunk. De annyi akadály gördül a kezeléssekkel kapcsolatban elénk, hogy úgy voltam vele, hátha felvesznek, legalább a következő leszívás/beültetésig.

Haldoklik a macskám és nem tudok rajta segíteni. Nagyon rossz ezt látni nem kívánom senkinek. :(

Felkeresett az a férfi, akivel pár hét után megszakadt anno az ismerkedésünk. Nem tudom, ennek van-e értelme, de életem egyik legjobb pasija volt. Ha egyszer már nem működött, most mitől lenne más?

Elszabadult árak + sok a béka a kertünkben = Idén békás recepteket fogok kipróbálni.

Aggódom mert 3,5 hónapos kisfiam hason fekve bizonytalanul tartja magát, inog, és kezeit nem biztosan használja. Még nem tudja a 4 havi státuszvizsgálat minden elemét.

Inkább a kicsi boldogság, mint a nagy boldogtalanság.

Ma itthagyom a férjemet. Készültem nagyon, még főztem is előre. Lehet, hogy jön a gyerek is. Már nagyon izgulok, évek óta nem voltam orchidea kiállításon.

Nem tudok megszabadulni a munkatársaim szekálásától. Hánynom kell ha a hétfőre gondolok.

Hoxa függő lettem! Ha nem nézek be ide,rossz a napom!🤷‍♂️

Hiányzik, jó lenne már hozzábújni.

Örülnék ha több részmunkaidős állás lenne, mert így 50 évesen már több pihenésre lenne szükségem, egyre enerváltabb vagyok, nem bírom a hajtást.

Sok-sok évet pocsékoltam el, értéktelen dolgokkal, minimális fejlődéssel egy biztonságos buborékban. A lufi kidurrant és lezuhantam az életbe. Azóta látom, érzem és értem az idősebbek lelki világát. Bárcsak fiatalon láttam volna így, mint ma.

Senkim sincs a férjemen kívül. Nincs családom, soha nem is volt. Ahogy telnek az évek, egyre elviselhetetlenebb, fájóbb ez az érzés.

A főnököm be akarja zárni a boltot ahol dolgozok. Remélem, hogy áthelyez a másik bolta. Félek, hogy munka nélkül maradok.

Zúg és cseng a fejem-fülem.

Rögtön felismerem, ha át akarnak verni. Feltűnően kedvesek, udvariasak akkor velem.

A szívemet megharapták, megrágták, kiköpték és sorsára hagyták. De megérdemlem, mert kísértettem a sorsot. Most nyalogathatom egyedül a sebeim.

Olyan könnyűnek érzem magam, negyvenöt kilósan.

Megleptem magam egy drága parfümmel. Mert megérdemlem! 😎

Úgy érzem, el tudnék menni nyugdíjba. Ezzel a betegséggel már nem olyan könnyű dolgozó nőnek és háziasszonynak is lenni, mint betegség előtt.

Sajnos, húsvétkor kiöltözve vártam a locsolókat, és volt aki vízzel öntött nyakon. Álljak bosszút?

Április 20.-àn (holnap) lesz a születésnapom és teljesen egyedül fogom tölteni, ahogy az április 22.-ei névnapomat is.

Sokadik esélyt adtam neki mégis újra magamra hagyott... Nehezen, de újra bizalmat kapott... Borzalmasan érzem magam, ennek ellenére is szeretem és hiányzik. A sors csúnya tréfát űz velem... Szerencsétlennek érzem magam.

Most látom csak, hogy mennyi felesleges dolgot felhalmoztam az évek során. De mindennek története van, vagy a majdjóleszmégvalamire kategória.

Nem bírom a mártírt játszó vendégeket. Azt szeretem, ha feltalálja magát, nem kérdez állandóan, hogy mit szabad neki és mit nem. Főleg, ha több napra jön.

Iskolás koromban utáltam a sportnapot és a tesit is.

Az egyetlen unokaöcsémet elhalmozták a nagyszülők húsvétra (vagy 60 db csoki, új ruhatár és játékok). Szerintem ez már egészségtelen!

Anyósomék dús húsvéti asztalánál csak mini adagokat engedélyeztem magamnak, bármennyire is kínáltak. Rengeteget csomagolt el nekünk, nem tudok már ellenállni, érzem. :(