Vallomások

Aggódom mert 3,5 hónapos kisfiam hason fekve bizonytalanul tartja magát, inog, és kezeit nem biztosan használja. Még nem tudja a 4 havi státuszvizsgálat minden elemét.

Inkább a kicsi boldogság, mint a nagy boldogtalanság.

Ma itthagyom a férjemet. Készültem nagyon, még főztem is előre. Lehet, hogy jön a gyerek is. Már nagyon izgulok, évek óta nem voltam orchidea kiállításon.

Nem tudok megszabadulni a munkatársaim szekálásától. Hánynom kell ha a hétfőre gondolok.

Hoxa függő lettem! Ha nem nézek be ide,rossz a napom!🤷‍♂️

Hiányzik, jó lenne már hozzábújni.

Örülnék ha több részmunkaidős állás lenne, mert így 50 évesen már több pihenésre lenne szükségem, egyre enerváltabb vagyok, nem bírom a hajtást.

Sok-sok évet pocsékoltam el, értéktelen dolgokkal, minimális fejlődéssel egy biztonságos buborékban. A lufi kidurrant és lezuhantam az életbe. Azóta látom, érzem és értem az idősebbek lelki világát. Bárcsak fiatalon láttam volna így, mint ma.

Senkim sincs a férjemen kívül. Nincs családom, soha nem is volt. Ahogy telnek az évek, egyre elviselhetetlenebb, fájóbb ez az érzés.

A főnököm be akarja zárni a boltot ahol dolgozok. Remélem, hogy áthelyez a másik bolta. Félek, hogy munka nélkül maradok.

Zúg és cseng a fejem-fülem.

Rögtön felismerem, ha át akarnak verni. Feltűnően kedvesek, udvariasak akkor velem.

A szívemet megharapták, megrágták, kiköpték és sorsára hagyták. De megérdemlem, mert kísértettem a sorsot. Most nyalogathatom egyedül a sebeim.

Olyan könnyűnek érzem magam, negyvenöt kilósan.

Megleptem magam egy drága parfümmel. Mert megérdemlem! 😎

Úgy érzem, el tudnék menni nyugdíjba. Ezzel a betegséggel már nem olyan könnyű dolgozó nőnek és háziasszonynak is lenni, mint betegség előtt.

Sajnos, húsvétkor kiöltözve vártam a locsolókat, és volt aki vízzel öntött nyakon. Álljak bosszút?

Április 20.-àn (holnap) lesz a születésnapom és teljesen egyedül fogom tölteni, ahogy az április 22.-ei névnapomat is.

Sokadik esélyt adtam neki mégis újra magamra hagyott... Nehezen, de újra bizalmat kapott... Borzalmasan érzem magam, ennek ellenére is szeretem és hiányzik. A sors csúnya tréfát űz velem... Szerencsétlennek érzem magam.

Most látom csak, hogy mennyi felesleges dolgot felhalmoztam az évek során. De mindennek története van, vagy a majdjóleszmégvalamire kategória.

Nem bírom a mártírt játszó vendégeket. Azt szeretem, ha feltalálja magát, nem kérdez állandóan, hogy mit szabad neki és mit nem. Főleg, ha több napra jön.

Iskolás koromban utáltam a sportnapot és a tesit is.

Az egyetlen unokaöcsémet elhalmozták a nagyszülők húsvétra (vagy 60 db csoki, új ruhatár és játékok). Szerintem ez már egészségtelen!

Anyósomék dús húsvéti asztalánál csak mini adagokat engedélyeztem magamnak, bármennyire is kínáltak. Rengeteget csomagolt el nekünk, nem tudok már ellenállni, érzem. :(

Bevallom nem akartam anyósékhoz menni húsvétkor. És megfelelni nekik mindenben, de engedtem a makacsságomból és az általuk vásárolt ruhába öltöztettem a kisfiúnkat. És milyen jól tettem! Jó nap volt, jó volt látni örömük, hogy unokázhatnak.

Vendég voltam 4 napot rokonoknál és ott 18 fok volt bent a lakásban. Majd megfagytam, jó most itthon a 24 fok!

Nagyon kívánom a lángost.

Ez a húsvét is jó rossz volt!!! Már jó, hogy vége.

Az ebben a pillanatban frusztráló frusztrációról írnék, miszerint most nagyon frusztrál, hogy a frusztrációmat azonnal leírjam-e vagy soha

Szeretnék beszélgetni vele, hozzábújni. Vágyom utána...