Te mit tennél? Kapcsolat, gyerek, szakítás... (beszélgetés)

Felesleges háborogni, nem csak én írtam ezt...

Tökre nem úgy értem, ahogy Te értelmezed, ha elolvastad volna az előbbi hozzászólásomat, meg az ő 1. írását, de mind1.

Ez azért felháborító...

Ott van a kislánya, akit gondolom, mindenkinél és mindennél jobban imád, és azt mondod neki, hogy miért nem vetette el... Hihetetlen...

Talán mert nem egy kabátról vagy használati cikkről volt szó, hogy kell -e nekem vagy sem, hanem egy emberi életről.

Attól függetlenül, hogy én vagyok-e az a bizonyos illető, azért lehet bombázni meglátásokkal (akár jó, akár kavésbé jó) és segítő javaslatokkal.

Bár mostmár inkább utóbbival.

És miért nem tudtad volna elvetetni?

Nekünk itt felesleges bizonyítgatni, hogy ilyen olyan vagy, az 1. kommented elárulja, hogy a pincsi kutyájaként kezel az a ....

Ilyen meg nincs a jó édes világon, hogy annyira Rád telepszik, hogy nem tudsz mit csinálni...

Nos, nem olvastam még el az összes hozzászólást, csak a tiédet.

1. Nem kellett volna elhinni, hogy kinyírja magát, ha nem mehet vissza hozzád. Engem is fenyegettek már ilyennel, sajnos azóta sem döglött meg az ex. :(

2. Magyarul megerőszakolt, amikor visszajött. Esetleg utána rögtön eseményutáni nem jutott eszedbe? Vagy, ha az nem, akkor abortusz? Ne érts félre, imádom a gyerekeket, de én nem tudtam volna megszülni 1 olyan gyereket, akit nem akarok, és az apja 1 SZ.R, mert ezt nem csak Te, a gyerek is meg fogja szívni!!!!!!!!!! De nagyon!

3. Inkább nem olvasom el, hogyan bánik a szüleiddel, valszeg úgy, mint Veled, a lábait törli belétek.

Én a helyedben, mivel ez volt a kérdés, visszamennék a szüleimhez, amennyiben olyan a kapcsolatom velük és ez megoldható, vagy bárhova el tőle.

Legyél erős, ne engedj neki, és állj ki magatokért!

Esetleg kérj segítséget, ha van valaki, akire számíthatsz. Család, barátok, stb...

Én hazaköltöztem. Bekerültem egy burokba. Ott nem csinálhatott azt amit akart, ha jött a gyerkőchöz. Határozottan elutasítottam minden közeledését, és ugye ott nem ugrálhatott. Csak otthon találkoztunk. Visszamentem dolgozni, nem tudott már szinte minden nap jönni, és feladta. Most egy roncs lett belőle, de magának köszönheti.

Ja, és én sem kértem semmit tőle, nehogy ebből is csak elhúzódó totál fölösleges körök jöjjenek létre, mert ismerem milyen....csak magamat emésztettem volna tovább, hogy miért bűntet még ezzel is?

De mostmár jó. Megérte erősnek és határozottnak lenni, és nem hagyni magamat:)

Tényleg nem, mert nem is mindenkit lehet belekényszeríteni egy ilyenbe, csak aki hagyja.

Ki kényszerít, hogy visszafogadd azt, akit már nem szeretsz és eleged van belőle, vagy hogy beengedd a lakásodba?

Na, szép...:( Elolvastam az összes hozzászólást. Nos, az én családomban is van hasonló helyzetű nő, bár idősebb. A férfi hasonló, durva lett, verni kezdte, féltékenység stb. Na nem verte folyamatosan, kb. félévent egyszer. A nő nem tudott lépni éveken keresztül, pedig elég sokszor próbálta. És ő is egy erős nő. Két gyerek van a házasságban. Tavaly végül nem állt le a válóper, de a gyerekeket sajna bukta. Nem piskóta az ember, mindent beleadot, mindennel vádolt, és csak azért vette el a gyerekeket, hogy az asszony még nyomorúságosabb legyen. A nő tisztességes, imádja a gyerekeket, 12-15 évesek, a gyerekek is az anyjuknál akartak maradni..igazából én sem értem.

Másik: gyerekeim óvodások. Van a csoporban egy már 6 és fél éves kislány, Pestről költöztek le az anyjával. A gyerek másfél éves volt, amikor a válást kimondták, az apáról azt mondta az anya, hogy inkább nem részletezi nagyon, elég durva, volt ott sokminden. A kislányt nagyon megviselte, pszichológushoz jártak 5 éves koráig, tavaly nyárig folyamatosan cumizott és nem mert az anyja nélkül sehova sem menni. A láthatások a gyerek viselkedése miatt szerencsére megszüntek, azóta a lánynak nincs semmi baja. Úgyhogy ne mondja senki látatlanba, hogy egy gyereket nem visel meg ez vagy az.

A lényeg: nagyon nehéz gödörben vagy, ki kéne másznod, de félsz nagyon. Segítséget nem tudsz kérni? Mihamarabb lépj, annál jobb lesz a gyereknek is és neked is. Szerintem menj el egy ingyenes fogadóórára valamelyik ügyvédhez és kérdezd meg, akkor is, ha nem vagytok házasok. Elvileg az együttélésnél is 5 év kell, hogy közös legyen a vagyon, összegezz, merre is kéne indulnod. A pasi kapott elég időt hogy változzon, ne várj, ha menni akarsz!

Akkor egyszerű a megoldás. Irány haza költözni! Távol tőle!

Én is így tettem, jöhetett mindíg a gyerkőchöz, jött is, de állandóan engem akart visszaédesgetni, de én már nem foglalkoztam vele. Abban a lakásban meg nem ugrálhat!

Aztán visszajöttem dolgozni, tehát már csak hétvégén jöhetett volna a gyerekhez (már akkor sem jön igazán), és szépen lassan összeállt a kép neki, hogy nem traktálhat egész nap a mézes mázas dumáival. Mióta rájött, hogy ez a hajó elment, azóta csak a sebeit nyalogatja, és kezd roncs lenni. Sajnálom, mint embert, de sosem fogadnám vissza! Én pont a gyerek miatt léptem ki (pedig Ő tervezett volt)mert Ő nem nőhet ebbe fel. Még kicsi, és inkább most, mint 4-5 év múlva, mikor már tényleg menthetetlen, és a kötődés meg már szorossá válik.

Úgyhogy én bíztatlak! Minnél előbb, annál jobb!

Az a baj, hogy szerintem valami birtoklással kapcsolatos agybaja lehet.

Ezt onnan veszem, hogy férfi nincs a világon, aki hónapokig, sőt, mostmár években is számolhatunk, nem szexel és még mindig kitart.

Nem a gyerkre írta, hogy kiborul, hanem a hapsira.

Magyarul, kezdődik minden előről.....

Nem akarok embertelen lenni vele, csendesen és amennyire csak lehet, barátsággal válnék el tőle, hiszen a gyerek össze fog kötni minket, találkoznunk kell majd miatta.

Ami miatt be vagyok tojva, az a várható reakció. Semmi erőm kardozni vele.