Te mikor kezdtél el antideprensszánst szedni? (beszélgetés)

Erre így komplexen. Rosszul választok párt, már nem az első eset. Két éve nincs senkim, de így is sokkal jobban vagyok! :)

Ha jobban belegondolok, a nőkkel szemben iszonyat nagy az elvárás manapság, ami szinte teljesíthetetlen egy kis szorongás, depreszzió nélkül. Én kiiktattam most az elvárásokat, és jól érzem magam a bőrőmben! Gyerek, férj, karrier, szép külső, pénz... magasról teszek rá! Akikek megy, hajrá!

Majd írd meg, hogy hatnak a gyógyszerek.

Nekem hullott a hajam, de rendesen, ment a hasam, gyomorgyulladásom lett, lefogytam, nem mertem utcára menni, szédültem, a szívem is rosszul volt, 150-es volt a pulzusom, súlyosan alulértékeltem magam. Nem mosolyogtam, nem tudtam nyugodtan aludni. Állandóan azt kerestem, milyen bajom lehet, és egyik jött a másik után....

Utána szakítottam a vőlegényemmel 8 év után, regenerálódtam, és két év alatt rendbe jöttem. Gyógyszer nélkül, persze nem azonnal. Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy egyszerűen elég. Én egészségesnek születtem, és az is vagyok. Nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy mi lehet a betegségem. El kell hinnem, hogy semmi bajom, és a szervezetem követni fog. Így lett...

Hozzá kell tennem, a párkapcsolatom szörnyű volt. Azt hajtogatta, hogy nem vagyok elég csinos, hogy hullik a hajam, régen több volt, hogy majd biztos meg fogok hízni, ha terhes leszek, de vegyek példát a vékony kismamákról. Akkor 41 kg voltam. Ha találkoztunk, előtte két nappal hasmenésem lett, idegileg már előre kiborultam. Sosem dícsért, vagy kedveskedett, vagy mosolygott. Tönkre mentem mellette. A sex pedig egy elvárás volt, amit teljesítenem kellett, akkor is, ha lázas beteg voltam, akkor is, ha nőgyógy betegségem volt, amikor igényelte. Megjártam a poklot.

Azt hiszem, azért gyártottam a sok betegséget, hogy ne kelljen találkoznom vele.

Az elhatározás, hogy el kell hagynom akkor született meg bennem, amikor egy egész éjszakát nem tudtam átaludni mellette.

Nem azért írtam ezeket le, hogy sajnáltassam magam, én már köszönöm jól vagyok, azért írtam le, hátha valaki magára ismer, és tanul az én hülyeségemből...

Köszönöm:) en is drukkolok,h sikerüljön neked....Aki nem erTe át az ezt az érzést nem tudja,meg bele se tud gondolni milyen lehet.....

Nektek nincs memoria problematok? En sok mindent elfelejtek,remelem csak a stressz tol,paniktol van ez...

Gyöngyike, szerintem pszihomókushoz kellene menned gyászfeldolgozás ügyben, társaság kellene és főleg a férjed segítsége.

A neten pár éve volt (keresztneve Magdi) egy hölgy, levelekben küldött gyászfeldolgozáshoz segítséget. Édesanyát elveszíteni tapasztalatból tudom, hogy kegyetlen rossz, de gondolj arra, hogy ő már jó helyen van és nem fáj semmije. Sikert, boldogságot és békességet a szívednek, Áldás!

Szia!

En is szorongok,panikbeteg vagyok es hipochonder!!! Kb 8 éve,meg nem mentem orvoshoz.....jövő hétre van időpontok,es igenis fogok gyógyszert szedni,mert anélkül nem lehet....olvasom a sok negatív kommenteket,hogy minek az...hat igen,ok könnyen beszélnek,nem éltek át ezt amit mi!!!!A vitaminok losz@rt sem érnek...szedem őket:omega,magnézium b6,ginko biloba,c vitamin,neuroptim( b vitamin komplex pánik betegeknek) es szedtem gombát is!!!! Úgyhogy sajnos ezek semmit nem érnek:((( kitartás:)

:) Én inkább sportolnék, ha ilyen gondom lenne, a vitamint nem hagynám abba. Bezzeg én nem tudok hízni, hiába eszem a B vitamint! Elférne rajtam még vagy 5 kg...

Most jobban vagy már?

Antidepresszánst majd 2 évig szedtem vagy nyolcfélét, semmi hatása nem volt egyiknek sem.

A C vitamin jó, még a D is oké ( bár napsütésben elég ha a nap ér), de a B vitamintól és főleg a Milgammától pár hónap alatt úgy felszaladt rám 10 kiló mint a pinty és olyan nagyon felszabadultságot meg mosolygósságot sem éreztem.

Lehet hogy az idegekre simító hatású, de a hájnak olyan mint olaj a tűzre, és aki kicsit is kerekebb vagy hízásra hajlamos,az bánjon vele nagyon csínján, nehogy úgy járjon mint én.

(még mielőtt bárki nekem esne hogy nem kell annyit zabálni, közlöm hogy semmivel sem ettem többet mint előtte mégis jöttek rám a kilók kéretlenül)