örülnél ha párod családja és rokonsága gyakran látogatna benneteket? (beszélgetés)
Nálunk szerencsére az én családommal ez így van,mindig is így volt.És a férjemnek is vannak ilyen rokonai,én nagyon szeretem az ilyen összejövős alkalmakat.Kár,hogy anyósékkal nem lehet,mert lehetetlen elviselni őket.
Na ezt ilyen formában semmiképpen nem viselném el,nem is viseltem.
Én örülnék,illetve örülök is azoknak a családtagoknak,akikkel normális szeretetteljes viszonyban lehet lenni.Nagyon szívesen látom őket bármikor,és én is szívesen megyek hozzájuk.Kár,hogy ez nem működik az egész családdal.Az én családomat rokonaimat is szeretjük,egyetlen család van,akiket kerülünk.Szerintem nagyon jó,ha összetartó a família,ha össze lehet járni,jó viszonyt tudunk ápolni.Hogy kié a lakás,szerintem az ebből a szempontból nem hiszem,hogy számít.
Attól függ milyen a kedves rokonság.
Valami ilyesmire vágynék én is. Ez volt gyerekkoromban, nem kellett hozzá alkalom. Havonta vagy kéthavonta egyszer valaki mindíg összeröffentette a családot.
Nálunk nincs ezzel probléma.A férjemnek ugyan van egy hibbant bátyja,de Anyósommal jól elvagyunk.Anyós tesói (a mamik)bár elszórta őket ezer felé az élet,gyakran jönnek haza a szülővárosukba és mindig összejövünk.Két évente a férjem egész rokonsága összejön és nyaralunk egyet együtt egy pár napig.Nagynénik,uncsitesók,és azok gyerekei.Imádom!
Hozzánk senki nem jön, sem az én részemről sem a pároméról. Igaz két éve elköltöztünk 220 km-re tőlük és azóta Édesapám nem nézte meg hol lakunk, az Édesanyám sajnos már nem él.:( Anyósék voltak vagy négyszer, gyerekeknek nincs szülinap-névnap csak telefonon....:( Két öccse van a páromnak, vagy nincs is?-nem tudom, mert nem tartják a kapcsolatot csak szülinap névnap a gyerekeknek szintén telefonon. Rossz így, mert én "családban" nőttem fel és voltak nagyszüleim. Egyedül a nővéremékkel tartjuk a kapcsolat "normálisan".
Ez nem gyakori látogatás, ez várszívás!
Igen, az teljesen idális lehet, főleg, ha szükség van a segítségükre.
A napi 2-3-szor látogatás az más szinte együtt lakás. Nem is értem mi a frászt kavarnak ott annyit.
Az én szüleimmel egy udvarban lakunk,külön házban,az más:)De nem járunk egymás nyakára,viszont tudjuk hogy vagyunk egymásnak ha szükséges:)
Inkább, mint együtt lakni velük. Sajnos én az anyóssal élek egy családi házban 2 éve, már nagyon elegem van belőle...............(((((((((((((
Szeretem őket nagyon,de nálunk ez nem szokás.Ünnepekkor találkozunk,hol nálunk,hol náluk.Ez 2-3 havonta van.
Nem jó, ha túl gyakran járnak hozzátok...
Nekem még a heti egyszeri alkalom is túl sok lenne. De ők nagyon bonyolult família, nehéz őket elviselni.
Szerintem nem az a döntő, hogy kié a lakás, hanem az hogy kinek az otthona.
Hozzánk soha sem jönnek, néha mi megyünk.
Hú, ez nagyon durva!
Mint írtam, nekem havonta egyszer, max. kétszer böven elég lenne.
Mondjuk azért, mert nem egy hullámhosszon vagyunk.
Anyukámékkal hetente 1x, Anyósomékkal hetente 2x találkozunk. Sógoromékkal változó, de jól esik, ha jönnek és az is, hogy minket szivesen látnak.
Párodnak ez hogy tetszik? Ha zavarja őt, ha nem, én szólnék neki, hogy szóljon a családjának ez ügyben. Ha nem tenné, én szólnék nekik.
Mit jelent a gyakran?
Mi pár havonta találkozunk a férjem testvéreivel, a szüleivel évente egyszer, mert több száz ill. ezer km-re élnek.
Ha a közelben élnének 3- 4 hetente lenne nekem ideális.
örülnék neki!
az unokájukat csak akkor látják amikor kiviszem hozzájuk, 20 percre laknak de nem képesek értünk megmozdulni :(
naponta 2-3 szor megjelennek, beleszólnak mindenbe
Azonos véleményen vagyunk. :)))
Attól függ, milyen a család. Ha normálisak, akkor oké, ha nem járnak folyton hozzánk, akkor oké. Amúgy nem viselném el, hogy mindig láb alatt vannak.
engem gyakran meglátogatnak, és igen örülök, mert szeretem őket, jóban vagyunk. Ha ez nem igy lenne, valószínüleg nem örülnék. Ha a pároddal együtt laksz, ebből a szempontból szerintem tökmindegy kié a lakás........
További ajánlott fórumok: