Nyugdíjas búcsúztatóra szöveg (beszélgetés)

Szabó Éva: Indulás előtt

Csomagoljunk, legyünk útra készen,

mielőtt minden eltörik egészen.

Hisz oly kevés, mit vinni kell:

egy "megérte" egy "hinni kell",

egy szerelemtől fényes pillanat,

a sárba süppedő kő alatt

a sötétben egy résnyi fény

élétől megsebzett remény.

Mert valami végérvényes rend kell,

ha nagy útra készül már az ember.

Tudván, hogy akkor sem néz hátra,

ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.

Kollégám nyugdíjas búcsúztatójára szóló meghívón találtam, nekem nagyon tetszik.

Szia. Köszönöm szépen!

azért várom a további szövegeket is!!!

Én egy verset ismerek, ez nem jó fofa, de nagyon szép.

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom nektek:

Valamitől mi mindig búcsúzunk