Negatív hozáállású/felfogású gyerekek (beszélgetés)
Nagyon kimerítő ilyen gyerek szülőjének lenni!
ezt most így kijelentem, aztán ha valaki megkritizál érte, hát tessék! hogy én neveltem ilyenre? nem hiszem.
a lelkem kiteszem/kitesszük érte, és az ember a saját példáját reálisan látva tudja, hogy nem várhat el hálát a gyerekétől azért, amit megtesz érte.
én sem köszöntem meg soha a szüleimnek, amit értem tettek. de nem voltam velük szemtelen, követelőző, és fölényesen visszabeszélő sem. ha néha mégis próbálkoztam volna egy kis hisztivel, vagy ellenkezéssel, elég volt ha csak apu rámnézett, és behúztam fülem-farkam. lehet hogy sírdogáltam, sajnáltattam magamat kicsit, de aztán felfogtam hogy van amit lehet, van amit nem.
hogy most ezzel a gyerekkel mit kezdjek, már tényleg nem tudom.
mindent megkap. jó, persze nem szó szerint, de próbálunk a kedvében járni. ami persze egy lehetetlen küldetés. minél jobban próbálok olyan dolgokat, amikkel felvidíthatom, amivel örömet okozhatunk neki, annál kevésbé érdekli.
de ha nem veszem meg azt a bizonyos valamit, akkor napokig a fejemhez vágja.
hatalmas ingadozásai vannak-napokig, sőt hetekig is képes jókisfiú lenni, értem ezalatt hogy látom rajta: próbálkozik. tehát köszön, megköszön, puszit ad, szépen kér, nem beszél vissza, stb. persze akkor is vannak kisebb zördülések, de azt kb.normálisnak veszi az ember.
aztán fordul egy nagyot, és mintha kirobbanna belőle az elfojtott indulat-napokig, hetekig nem lehet bírni vele. szemtelenkedik, visszabeszél, semmit nem hagy kritika nélkül, kötekedik, nem köszön senkinek, parancsolgat, hisztizik...
itt az iskola, és most elkezdtem nagyon félni ennek a viselkedésnek az ottani következményeitől...
azt hogy mi kiakadunk, meg kell szokni, hogy is mondják: vagy megszokni, vagy megszökni. mivel menekülni nem lehet, marad az elfojtott düh.
a cirkuszok a gyereknek sincsenek javára...
ő szeret kimenni hozzájuk? hiányolja őket?
Igen,és hogy örülnének ha mondanám nekik adják be az igényt a nagyszülői láthatásra és felejtsük el egymást.....
A párom is kiakadt,meg a gyerek is.
Legközelebb hagyom csörögni a telefont.....
Csak ugye ha a gyereket nézem......
hát nem semmik ezek a nagyszülők... nem hogy örülnének, hogy midannak ellenére hogy az apa nincs is otthon, ti-sőt mi több, a párod- még a helyükbe is viszitek a gyereket, amire szerintem nek lennétek kötelesek, nagyszülőnek nem szabnak láthatást...
de ez van... az én exem meg az anyja is állandó jelleggel fordítják el a fejüket a páromtól, ahelyett hogy belegondolnának, hogy nagyobb részben szinte ő tartja el a gyerekeiket, mindenük megvan amit szemük szájuk kiván...
de ugye a bosszú, meg a büszkeség az fontosabb!
Sajnos tegnap nálunk is forduló pontot vett a kapcsolattartás......
Hosszú lenne leírni.Lényegében a fiam végighallgatta nagyapjától hogy sároz engemet porig,én nem voltam ott.Csak ketten mentek ki a párommal egyéb ügyben.
A lényeg,hogy a gyermek is és a párom is alig látott a dühtől,csalódottságtól mikor megjöttek.
Mire elmesélték mik történtek én is a plafonon voltam.
Na,most vagyok a tűréshatáron.
És legszívesebben elmennék a gyámügyre,vagy a bíróságra de kérdés a gyermekemnek jó lenne-e ez.
Hosszú ez a história.Az 100,hogy már jobban lejjebb adni nem tudok,több dolgot nem viselek el.
Így még nem hallottam a fiamat.......és a páromat sem.Annyira kiakadtak.Persze szó nélkül párom sem hagyta,csak úgy inteligensen vázolta a szitut.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
egyébként tegnap délután a gyerekek az apjuknál voltak, miután hazaértek, a fiam bevonult a szobájába, senkihez nem szólt. még amikor a tatája jött, akit pedig imád, akkor is csak morogott valamit, nem is köszönt neki...
ezen kicsit kibuktam, mivel a tata, mint mindig most is édességekkel megpakolva jött, vasárnap egész délelőtt a vidámparkban voltak vele, most meg nem is köszönt neki. persze apa, aki egz csomag cukor nem sok, annyit sem hozott neki a búcsúból, mégis a fullszuper.
bár később elgondolkoztam, lehet hogy éppen ez bántotta a gyereket? hogy megtudta hogy búcsú volt és apa mégsem vitte őt el?
jajj, de nehéz...
sajnálom, biztosan nem lehet könnyű...
mai, felnőtt fejjel és ésszel nézve mári biztosan rájöttél, szerinted mit kellett volna tenniük a szüleidnek, mi az amit hiányoltál, amit ők elmulasztottak?
Én is ilyen félig üres poharas gyerek voltam és nem is lettem más milyen felnőtt.Amiket 8évesen utáltam,azt most is utálom...
Igen valószínű a családomnak is sok köze volt hozzá!
Sz.tem sokat vannak a párommal ketten.
Eljárnak vásárolni,kimennek autózni,kettesben a kertbe füvet nyírni......stb.
Vagy együtt neteznek.
Ma a Nev.Tan.-ba is ő viszi,mert a pici beteg és nem akarom hurcibálni.
Lényegében a párom sokat tesz érte,többet mint az édesapja,lényegesen.
Apja helyett apjaként rendezi,ha nekem más dolgom van.
Reggelente ő kelti.
Szóval,én elégedett vagyok a párom hozzáállásával.
De súrlódások is vannak.
A kishúgáról a suliban állítólag ódákat zeng,a tanárai szerint.
De azért köztük is van vita.
Tehát,olyan változó.
Ezek a változások olyan hirtelen jönnek.
Vagy nagyon oké minden vagy nagyon bekrakkolunk.
Köztes nincs.
Persze éreztetjük,h. összetartozunk,ha lehetőség van kirándulunk.
Minden nyáron a Balcsin nyaralunk.
Stb.
szerintem is az a baj, hogy nem tudja elfogadni, hogy az apja nem törődik vele, gyereknek nem felfogható dolog a viszonzatlan szeretet.
a párod mennyit foglalkozik vele, csak kettesben? foci, horgászás, vagy bármi, ami a gyereket érdekli, jól jöhet közös programként. kell hogy a gyerek érezze, hogy tartozik valahová.
egyébként sajnos a fiam is ilyen magába zárkózó, nem kérdez soha a válásról sem, apjáról sem, nem is mondja ha valami bántja, úgy kell kikönyörögni belőle mindent. abból tudom hogy gondja van, ha elvonul magában játszani, olyankor nem kíváncsi senkire, még a húgára sem, pedig szeretnek együtt játszani.
igen az sajnos lehetséges, hogy az apja miatt ilyen
a kamaszkor valszeg még olyanabb lesz
de biztosan megbírkózol vele
Nálunk a verzió:sajnos ő már annyira nem törődik a fiával,hogy azt sem tudja mikor esedékes neki a látogatás,tudja hogy mi úgy is visszük a nagyszülőkhöz amikor esedékes.
Tehát,mivel nem törődik hogy mi van vele,így sz.tem nem is uszítja,még az kéne.De a nem törődése sem jó.
Igen,mi meg nem mindig bírunk a gyerkőccel.
Tavaly már voltunk Nev.Tan.-ban,néhány alkalommal.
Akkor úgy-ahogy rendben is mentek a dolgok,így abba maradt.Most folyt.köv.
De az 100,hogy addig megyek a dolgok után,még teljesen nem rendeződnek a dolgok.
Egyébként ront a dolgokon,hogy a fiam eléggé magába zárkózó,úgyhogy a bajairól nem beszél,bízom benne ezt is sikerül orvosolni.
De abban biztos vagyok,h.azt nem emészti meg ahogyan az édesapja viselkedik.1-szer már célzott rá.
Kemény dolgokon megyünk át,nem kívánom senkinek.
Nem siránkozás képpen.De belegebedek,hogy én és a párom a legjobbat akjuk a fiamnak,miközben az édesapja rá sem hederít,amit szegénykém lehet nem tud feldolgozni.
A kamaszkor is.Én rettegek tőle.
azért ez ritka
sajnos nem ezt tapasztaltam
annyira megy a verseny
de az a legrosszabb amikor az egyik szülő uszít és a másik meg nem bír a gyerekkel már:(
Jaj,sajnos versenyről nincs szó,mert az édesapja fél évente jó ha rányitja az ajtót,ugyanis kamionozik.(mindig is az volt a vágya)
Mi ezt úgy kompenzáljuk,már ha lehet,hogy apai nagyszülőkhöz kéthetente kihordjuk,párom viszi ki.
Mi már mindenből lefaragtunk.
Igyekszünk,nyugalmat,harmóniát teremteni a gyermek felé.Csak a mi igyekezetünk kevés,ugyanis ha a rokonok felé bármit is szóvá merek tenni,már azt mondják kötekszem.Pedig nem így van.Legutóbb azon kapták fel a vizet mért mertem szóvá tenni,hogy édesapa még a karácsonyt sem volt hajlandó a fiával tölteni,hanem az élettársával töltötte.Tavaly nyáron elvitte nyári szünetben 1 hétre,mamáékhoz lerakta ő meg ment a dolgára.
Számtalanszor nézte végig a fiam,hogy az édesapja hogy költi a pénzét az illető hölgyre,s ő 1 gombóc fagyit sem kap......
És még sorolhatnám,de a gyermek érdekeit tekintve én nem sározok senkit,nem veszekszem.
Most legutóbbi látogatásnál kitette a gyermeket a ház előtt,fel nem hívott volna,hogy megjöttek.
ÉS pont dolgunk volt a városban.....szegénykém a játszón ücsörgött a padon,nem beszélve mokkával jött haza.....állítólag elesett......
igen nevelési tanácsadóhoz szokták irányítani
nem kell megijedni, tuti fog majd segíteni
nem feltétlen kell, hogy baj legyen emögött
lehet, hogy tényleg kiskamaszkor
De voltak dolgok,amiket mesélt és nem tetszett,voltam fogadó órán is.....de ez hosszú lenne.....a tanárai szerint ő volt az esetek nagy részében a provokáló.
De mért?
A tanárok szerint most megy a kiskamaszkorba.
És első,másodikban nem volt ennyi gond vele.
Sőt válás után sem,ami 5 éve volt.
Sőt az akkor új kapcsolatommal sem.
És a kistesójával sem,aki maholnap ovis lesz.
Most csőstől jönnek a bajok,sajnos.
Tanári javaslatra most elhordom a Nev.Tan.-ba,bízom segít majd.
ja és az még, hogy nem az ovi meg a suli íratja be a gyereket zongora órára meg tornára meg focizni meg balettozni meg ilyen szakkör olyan szakkör
nem az 1-el van a baj, hanem mikor a gyerek este 8-kor jut haza
ha most ezt nekem szántad
akkor nem azért kérdeztem
hanem azért mert válás után beindul a versenyzés a két szülő részéről
sok helyen csak azt tartják szem előtt melyik szülő vesz drágább ajándékot a gyereknek
az egyik uszítja a másik ellen a gyereket
szóval ez a gyerekeket akárhogy is nézzük mindenképp megviseli őket
Bár a kérdés nem nekem szólt,de hosszászólásként.....:sokan a válással indokolják a gyermek körüli zűröket.
Ami valószínűleg tényleg kihathatnak a gyermekre.
De ezt is gyereke válogatja.
De ha rendezettek a körülmények a válás után akkor nem lehet fő ok,vagy tényező.
Akkor másutt kell keresni a bajokat,problémákat.
Én azt gondolom a mai világ is megviseli őket.
A rohanás,a rengeteg elvárás oviban,iskolában,rengeteg az agresszió.....stb.
A mai gyerekeknek igazán nincs is gyerekkoruk.
Sz.tem.
szia
a gyerek nem panaszkodik, hogy esetleg a suliba piszkálják csúfolják?
igen, elváltak vagyunk, már több mnt két éve.
és nem egészen egy éve vagyunk együtt a párommal. vele kapcsolatban is voltak problémák a fiammal, érthető is, de szerencsére sikerül lekezelni ezt, bár megszenvedtünk érte.
ti elváltatok?
bocsi a kérdésért
A fiad honnan vette a példát?Magad írtad le,jellemezted az apját.Valószínű onnan sajnos...
Hát nehéz dolgod lehet.
Igen,ez így van.sokszor keresik az okokat miért agresszív vagy ilyen-olyan a gyerek?Még maga a szülő sem érti,mert Ő mindig mondja neki,hogy nem szabad verekedni.Igen ám mondja,de a viselkedése az egész életük ellen példa arra amit mond.A férjével-feleségével úgy beszél mintha a kapcája lenne,bármit kér századszorra is alig teszi meg,ha ideges csúnyán beszél vele,durván veszekednek otthon...stb...
Na és vajon szegény gyerek miért ilyen????Teszik fel a kérdést.
Talán mert ezt látja otthon,és a gyerek a viselkedési példából tanul,nem csak abból amit mondanak neki.leutánozza a szüleit.Van olyan kislány az oviba,akinek a babázás annyi,hogy jól elfenekeli a babát...
Örülök e témának,bár időm még nem volt végigolvasni.
Egyébként a fiam is hasonló beállítottságú (mindenben a rosszat látja s nem a jót) és mostanában már nem is akar teljesíteni a suliban.
Nagyon aggódom érte és a tanárai is.
A legutolsó fogadóóránk is elkeserítő volt.
Kiváló képességekkel rendelkezik mégsem óhajt teljesíteni.....nem tudom mi van vele.
A mai világ negatív ingerei????
Konkrét megoldást sem látok most,csak próbálkozom......hátha vissza tudjuk kis segítséggel billenteni.
Én is dícsérgetem stb.
Ma megyünk nevelési tanácsadóba.
Nem bírom nézni hogy a kitűnő gyermekem hogyan rontja le a jegyeit és a magatartását.
Mindent el fogok követni,hogy azt hozza ki magából amit tényleg tud.
Csak egyedül ehhez kevés vagyok.....
Remélem kimászunk a gödörből.
milyen emberek? anyuka egészségügy nővér, apuka rendőr, exférj jogász, nagyi az önkormányzatnál, nagybácsi mezőgazdasági mérnök lesz.
rendes, normális család.
csak éppen a nagybácsi úgy köszön a kicsinek, hogy: "szevasz, b... meg!"
de nem kritizálom más gyerekét, amíg az enyém sem tökéletes.
pl. a fiam sem hajlandó köszönni. na erre honnan vette példát? mert nálunk nem, az tuti.
igen, a gyerek szinte másolja a szülőket, és hiába magyarázod addig a jó viselkedést-pl. nem szabad káromkodni, gyerekem, amíg te a másik percben valami miatt dühkitörést kapsz és csillagokat lekáromkodod az égről.
mi marad meg mélyebben. nem a hatvanhatodszor hallott litánia a jó viselkedésről, hanem a példa-viselkedésed.
aha, ezt most lehet hogy önmagamnak magyaráztam, kezdek kapisgálni dolgokat...
a fiam az apját magasztalja, tehát az ő viselkedését másolja. ergo: nekem kell még erélyesebbnek, határozottabbnak lennem a jó tulajdonságokban és nagyon figyelni az itthoni pédamutatásra.
igen sajnos
bizony
néha szégyenlem is magam
sógornőm tanár van vagy 5 diplomája
jaj de a gyerekei
elvittem őket cukrászdába és a néni(eladó) köszönt, hogy szervusztok gyerekek
a gyerekek meg semmi, hát úgy elszéhyeltem magam, hogy vörös lettem mint a rák
hiába szóltam, hogy köszönni gyerekek ki fog?
elnézést kértem és kijöttünk a cukiból
a gyerekek nem kaptak semmit
nem tudnak köszönni
ez is bánt nagyon:(
a csoportomba azt, hogy egészségetekre-köszönjük szépen, legalább 5x kell elismételni mert egyszerüen nem bírnak semmit sem megköszönni
otthon ilyen nincs