Nagyon fiatal anyukák (beszélgetés)
Szia!
Én is egyetem mellett voltam kismama.
Nehéz időszak volt,de hihetetlen erőt adott a bébi.
Sok sikert kivánok!
Szia!
Én 20 évesen szültem. Mire vagy kíváncsi? Ja, beszélgetni is van kedvem, ha gondolod :)
Szia !
Én 17 éves voltam mikor az első gyermekem született :) igaz,már 18 éve volt :)
HA akarod kérdezz bátran !
Sziasztok!
Én nyárom leszek 20 akkor lesz az esküvőnk is és még idén szeretnék kismama lenni:)
Ami necces, hogy szeptemberben kezdem az egyetemet, szóval nehéz lesz, de nem bánom.
Csak olyan nehéz kivárni azt a fél évet.
Köszi!Aranyos vagy!:)
Meglátjuk!
Nagyon nehéz,de hidd el ha szeretitek egymást megoldjátok!
Pimpi!
Nagyon szuper lenne, ha újra anyuka lehetnél :)
Sok erőt és kitartás kívánok, remélem sikerülnek a terveid! :)
Szia Angel!
Nagyon jó olvasni, h ilyen pozitívan álltok a dologhoz, és nagyon remélem, hogy nagyon Boldogok lesztek együtt hárman (aztán talán többen is)! :)
A tesókból nálam sincs hiány, nekem 2 húgom van +1 nővérem, ő már 2x-es anyuka.
Hát mi úgy állunk, h alkalom már volt pár, hogy lehessen, de nem koncentráltunk rá tudatosan, hogy márpedig akkor most lesz. Majd ahogy alakul, de így talán jobb is, mert tudok lelkileg edzeni :)
Csak félek, attól, h nehogy megromoljon közöttünk majd miatta a kapcsolat, mert ugye egyértelmű h sokkal kevesebb időm/energiám lesz minden másra, és sajna nem jó példák vannak előttem :( (bár a szüleim a mai napig együtt vannak, nagyon kínkeserves a kapcsolatuk, és persze(ill gondolom) h nem miattunk gyerekek miatt romlott meg), mindenesetre boldog családot szeretnék. És a párom se egy nyugodt fajta, én meg hiába vagyok nyugodt ő ki tud akasztani :) szóval ez a felállás nálunk.
Nem tudom, hogy alaptalan-e a félelmem, de lehet hogy normális...
Sziasztok!
Én 16 évesen szültem elösször de meghalt a babám!:(
Várni kellett volna utána 1 évet ,de én annyira akartam,hogy 3 hónap mulva terhes lettem megint!
Igy 17 évesen lettem elösször anyuka!Utána 20!
Egy percre se bántam meg!Jó fiatalon anyukának lenni!Semmi problémám nem volt ebböl,talpraesett vagyok és nagyon akartuk öket!
Én ugyanugy elmentem bulizni ha arra vágytam,a párom vigyázott a lányokra!Ő meg horgászni járt,neki az volt a kikapcsolódás!
Most 32 éves vagyok!Együtt bulizok a nagyobbik lánykámmal ha ugy tartja kedvünk!Olyanok vagyunk mi 3-an mint a barátnők!
A házasságom mondjuk 1 éve tönkre ment,külön mentünk,de ehez nincs köze ahoz,hogy fiatalon kezdtük!16 év elég volt!
Igy mindketten új életet kezdtünk,boldogok vagyunk és a lányok is!
Soha nem akartam 1 gyereknél többet,2 lett:)
És most az új párommal igy ennyi idősen megint tervezgetünk!Ő még fiatal,nem tehetem meg vele ,h nem teszem apává ha szeretné!:)Én kicsit félek,mert nagyon sok betegségem van,de jó lenne megint babázni!
Még várunk ,de sokáig nem lehet,nemakarok öregen anyuka lenni ujra!
És ugye itt vannak a lányaim,akik imádnák ha lenne pici a háznál:)
De abba is biztos vagyok,hogy nem lesz már annyi idegzetem mint régen!
Ugy gondolom csak az válaljon babát aki biztos saját magába!Sajnos a férfiak "fiuk" nem ugy gondolkoznak mint mi nők!
Ez van,erősnek kell lenni és bizni magunkban!
egy pici nagyon sok örömet tud szerezni!
szia Lili:)
Nálunk például nem ....nagyon akartuk a babát és Hála Istennek össze is jött első próbálkozásra :)aminek nagyon örültünk :)
Én úgy érzem elegek leszünk.Mindent elkövetünk hogy a babának a legjobb legyen majd ....már most nagyon készülünk alig várjuk hogy meglegyen.....sok segítségem lesz van három hugom szóval volt kiken gyakorolnom :)(az ilyen dolgoktól nem félek hogy fürdetés pelenkázás stb...na jó néha biztos anyától tanácsot kell kérnem átjön segít...de szerintem ez mindenkinél így van :)
És ti hol áltok babailag?:D
Hát, én írnék, de még nem tudok a topik címéhez megfelelő történettel előrukkolni :)
De én mondjuk várnám a ti mesélnivalóitokat! :)
Csak tényleg, még kérdezni sem tudok, olvasgatom a naplókat is itt-ott...
Mindenre kíváncsi vagyok!
Deee, mondjuk van egy dolog, amit mégis feltennék kérdésként;
Amikor szóba került nálatok ez a baba téma, nem jött rátok egy ilyen... hogy is mondjam, félelem érzés, hogy nem biztos h elegek lesztek ehhez a feladathoz, meg hogy lehet hogy mégis inkább várni kéne még, stb...?
Mert nem mondom, hogy meggondoltam volna magam, csak rám tört egy ilyen elbizonytalanodás... :S
Szia :)
Én be be szoktam kukkantani :))
Sziasztok!
josie, igen, igazad van, ez minden társadalmi rétegben előfordul, de egy biztos egy bizonyos lelki / szellemi érettség kell ehhez, vagy veszett fejsze nyele... Legalább én így látom, én 19 évesen adtam életet a lányomnak, most várjuk párommal a második gyermekünket, és úgy élünk mint egy rendes, normális család...
...viszont sok ellenpéldám van, mint pl. olyan bnőm is van aki sajnos túlságosan elsiette a kapcsolatot a párjával, a baba megfogant, anélkül h egyáltalán kiismerte volna kinek is vállal gyermeket - sajnos most harcolnak is sokat, pedig a kisfiúk még nincs 2 hós:( De van még pár ilyen történetem sajnos.
De ugyanakkor sok bnőm van akik 25 alatt szültek és szintén teljes családi életet élnek, ez teljesen egyén, pár és lelki érettség függvénye szerintem...
szurikáta, egyetértek Veled, és Gratulálok szerintem a te életed Teljesnek nevezhető - remélem 30 évesen én is ott tartok majd ahol Te! Sok sikert továbbra is:)
Sziasztok!
Korábban olvastam pár olyan cikket, amiben arról volt szó, hogy csak bizonyos körülményekben bizonyos származású lányok esnek teherbe fiatalon. Nos ezt szeretném megcáfolni, mert ugyan egyes helyeken gyakoribb a dolog, mégis előfordul gazdagabb emberek között. Van egy barátnőm (jogász szülők) pénzük van elég, de a leányzó még is terhes lett 16 évesen. Néhány héttel a 17. szülinapja után szülte meg Marcit. A dolog nekünk azért volt nagyon furcsa, mert ő volt az a lány, aki mindig is ügyvédnek készült, és egy jogászt nem pont így képzeltünk el. Utólag derült ki, hogy csak a szülei ragaszkodtak a jogi pályához ő inkább körmökkel szeretne foglalkozni. De kicsit eltértem attól amit igazán szerettem volna mondani. Tehát azóta 2 év telt el, és az elkényeztetett, sznob kislányból odaadó kedves és bájos anyuka lett, aki mindent odaadna picinyéért és egy percig sem bánja amit tett. A dolog ott van elásva, hogy a szülei nem nagyon törődtek a lánnyal és nagyon magányos volt... Most teljes az élete. Ez is egy élő példa arra, hogy korán gyermeket szülni nem csak az alsóbb társadalmi rétegek privilégiuma. Egyébként én is szívesen szülnék így érettségi után, de orvosi pályára készülök, ott minden energiámra szükségem lesz:S
Sziasztok!
Üdv a fiataloknak. Én 18 évesen éreztem azt, hogy annyi erő van bennem, hogy mindenre képes lennék..Kár ezt az energiát veszni hagyni...
23 voltam az elsőnél, és a bölcsis csoportban a legfiatalabb anyuka...
Még nem vagyok 30, és már a 3. babámnak örülhetünk. Közben elvégeztem a sulit, úgyhogy szép lassan mehet a meló, ha tetszik "karrier" is. Már ha az karrier, hogy a szakmámban egy kiegyensúlyozott, család mellett is tartható munkát szeretnék...
És ha majd esetleg úgy alakul, még 15 évem van, hogy szülhessek még egyet...
Sziasztok!
Látom azért ha ritkán is, de van élet ezen a fórumon, vannak mééég fiatal anyuk :)
Angel89 nagyon jó volt olvasni, amit írtál és szerintem teljesen igazad van abban hogy ált.ban pont azoknál fordul elő a gyermektelenség, akik úgymond "mindent elértek az életben". De úgy látszik mégsem mindent... Lehet szépen sorba állítani, akkor mi is a fontossági sorrend az életben?-és ez nem azt jelenti, hogy felelőtlenül kell/lehet családot alapítani!!!
Nektek sem lehet könnyű így, ha nincs itthon a párod... Mégis úgy döntöttetek hogy jöhet a baba!
És hozzá szeretném még tenni, hogy nagyon csini kismama vagy, és anyuka leszel ;) és plusz egy előny a fiatal anyukaságban, hogy a tested is könnyebben vészeli át ezt az egészet.
De persze ez a helyzet nem javul egyenesen arányosan a kórral lefelé! :D -> Szóval a korábbi bejegyzésekre visszatérve én sem értek egyet azzal, hogy valaki 13-16 évesen szüljön, de lehet hogy van az a szituáció, amikor mégis az a jó döntés ha marad a baba, minthogy úgy élj le egy életet, hogy szenvedsz miatta...
Én szeretnék fiatal anyuka lenni, és nem azért hogy együtt bulizhassak a gyerekemmel(mert én pl megörültem volna a szüleimtől, ha csak a közelében lettek volna a bulinak ahol vagyok:D ), hanem csak azért, hogy ne azért ne tudjak vele/velük teljes értékűen foglalkozni, mert már egyszerűen nincs energiám rá/rájuk..
Most vagyok tele élettel! Akkor ezt az energiát fordítsam arra, hogy after partikból, after partikba járok? :S
Mint egy korábbi bejegyzésemben írtam fősulis vagyok, a szakom se könnyű (műszaki beállítottságú), és mégis (most már biztosan) belevágnék!
És reméljük, hogy fogok is! Mi(a párommal) most az életre bíztuk ezt a döntést (hisz tökéletes körülmények között is csak 20% az esély a sikeres megtermékenyítésre). Ha jönni akar, akkor jönni is fog :)
Addig is remélem kicsit fellendül a rovatkánk :) Én pl nagyon kíváncsi vagyok mindenkire, hogy kivel mi történik/történt, hogy vannak a kismamáink stb... :)
És sok erőt, egészséget és szeretet kívánok mindenkinek!
Szia :)
Nagyon szépek vagytok a Kislányoddal , én csak gratulálni tudok ! Legyél erős , engem is rengeteg támadás ért , nem is kaptam és nem is kértem segítséget senkitől.
Nekem már 17 és 16 évesek a Fiaim ,most aki akkoriban bántott irigykedik, hogy ekkora gyerekeim vannak , szabadon tudok mozogni létezni , bárhova megyek a fiúkkal mindenhol elismerő szavakat pillantásokat kapok !
:-)))
Sziasztok,
Nagyon rég, több mint fél éve jártam erre, és még igen, mindig fent tartom az akkori álláspontomat, hogy boldog vagyok így a maholnap másfél éves lányommal és a férjemmel. Egyébként Budaörsön élünk:)
sziasztok
Én most leszek Augusztus 2án 21!ma vagyok pont 5 hetes terhes!nagyon örülünk neki a barátommal tervezett baba volt és legelső próbálkozásnak össze is jött a dolog!Nekem sok barátnőm már anyuka velem és tőlem pár évvel idősebbek!Nem tartom magam fiatalnak hozzá már csak lehet azért is mert ilyen fiatal anyukákkal vagyok körül véve!Megvoltak az első tüneteim is mellfeszülés,nagyon jó étvágyam van,de semmi hányinger vagy ilyesmi annak viszont örülök de ami késik az nem múlik lehet részt fogok benne venni!A családom örült neki és támogatnak!A barátom németbe dolgozik szóval havonta egyszer jár haza 3 napra ez sajnos rossz lesz de decemberbe mindenféleképpen hazajön és ott próbál érvényesülni!Én még szeptemberbe folytatom a sulit amíg bírom aztán magántanuló leszek!
Nem érzem korainak ezt az egészet én a mai napig jártam mindig bulizni barátnőimmel és barátokkal úgy érzem kiéltem magam és kész vagyok az anyaságra!Sokan támogatnak benne és velem együtt örülnek!Sokan írják a biztos háttér meg hogy mondják mire szülnek ezek a fiatalok,ja és a naponta hallható mondat:Majd jöhet a baba ha meglesz mindenünk!!!!Én nem így gondolom általában ha jól megnézitek pont aki gazdag mindene megvan nagy autó ház sok pénz....pont azoknak az embereknek nem jön össze a gyerek és nem boldogak!nem kell ahhoz méregdrága kocsi luxus ház hogy boldogak legyünk!!
Velem egy idős anyukáknak mondom hogy ne adjatok senki véleményére ha ti boldogak vagytok az legyen a legfontosabb!Én csak annyit mondok még aki meg is ítél engem a környezetemben azt csak sajnálni tudom mert ez az irigység vagy hogy ő még nem találta meg a normális párját akitől babát mer vállalni!
Ja és jó volt végig olvasni amiket irtatok tanulságos....sziasztok
Szia bpkinga!
Köszi a "támaszt"!! Jó volt már vége nyugtató szavakat hallani/olvasni! Az írásod alapján te pont ugyanúgy gondolkozol, mint én!(ja, és mielőtt vki még azt gondolná, h felelőtlenségből nem védekezünk, csak megsúgom, h egyéb egészségügyi okai vannak)
Mindenképp beszámolok a fejleményekről! :)
Szia Lili09!
Ha esetleg tényleg jön a trónörökös, akkor ne izgulj, minden rendben lesz! Megvan hozzá az anyagi háttér, régóta együtt vagy a pároddal, minden ok! Az egyetemet később be tudod fejezni!
Én is 20 vagyok, 2 és fél éve vagyok együtt a barátommal és már együtt is lakunk. Én is egyetemre járok, de még nem szeretnék babát. Persze ha jönne, akkor felnevelnénk.:)
Ne idegeskedj feleslegesen addig, amíg nem tudod pontosan, hogy gyereket vársz-e. Ha pedig igen, akkor ne törődj senkivel és semmivel, csak magatokkal! Ja és ne félj, amint megszületik, tudni fogod, mit csinálj!
Majd írd meg, hogy mi lett az eredmény!
Sziasztok!
Én egy kérdéssel szeretnék fordulni hozzátok.
Látom tényleg elég "alacsony" ebben a fórumban az átlag életkor, épp ezért választottam ezt.
Én egy 20 éves lány vagyok, és az lenne a kérdésem, hogy ti mit gondoltok arról, hogy mikor érdemes vállalni a babát?
Nem vagyok állapotos, ill. még nem tudni, de véletlenül(vagy nem) pont úgy alakultak a dolgok, hogy lehet... És itt jön az igazi kérdés.
Mint már írtam, 20 éves vagyok, 3 éve élek párkapcsolatban (szó szerint, tehát együtt élünk).
A párom idősebb nálam (+10év), rendesen dolgozik, fenn tart egy kislakást, autót stb...
Én még egyetemre járok, terveim vannak a jövőre nézve, de ha jön egy baba, akkor minden felborul, ami persze nem feltétlenül rossz, de nem tudom, hogy érett lehetek-e erre? Képes lennék-e végig csinálni? Ez a kapcsolat érett-e erre?
A páromtól mindenki várja már, hogy mikor jön a "kis trónörökös", de... én még nem tudom...
Ha ez az "akció" véletlenül pont sikeres lett(és többszöri számítás után elég nagy rá az esély), akkor semmiféleképpen nem vetetném el! Csak félek... Ezzel kapcsolatban várnék válaszokat, ötleteket, tanácsokat.
Mi számít nagyon fiatalnak? Én 24 évesen szültem, és a lányom a minap mondta, hogy én vagyok a legfiatalabb anyuka az osztálytársai anyukái közül.
A húgom édesanyámnak (aki 28 évesen szülte őt), éppen az ellenkezőjét mondta általános iskolás korában. Tehát ő volt a legidősebb anyuka az osztályban.
Nyugodtan lehet "korán" szülni. Én úgy tapasztalom, hogy egy fiatal anyuka sokkal rugalmasabb és abba is bele lehet gondolni, hogy aki 35 évesen szüli az elsőt, az már 53 lesz mire a gyereke leérettségizik. Ha a gyereke is 35 évesen szül, akkor már 70 lesz, mire az első unoka megszületik. Az én nagyapámnak akkor már több dédunokája volt.
Biztos nagyon aranyos lehet a lányotok!:)
Nekem egy volt általános iskolás osztálytársam 17 évesen szült, és mindenki furán nézett rá, és leoltották, hogy minek kellett. Én viszont elmentem hozzá, meglátogattam, vittem neki ajándékokat, pelenka játék stb. Nagyon örült neki és a baba is nagyon aranyos volt, azóta is mindig keres. Mert tudja, hogy én nem ordultam el tőle. Én már 20 vagyok, egyetemre járok, és mielőtt szülök szeretném befejezni. Bár most is sokszor érzem, hogy vágyom egy babára, és a barátommal sokat beszélünk erről, még tudom, hogy nincs itt az ideje. De kicsit irigylem is azokat, akik meg ennyi idősen már babáznak. Szóval szerintem ne foglalkozz másokkal, csak irigyek, hogy ilyen boldog vagy. Amúgy merrefelé laksz? Majd írj ha erre jársz!:)
Sziasztok!
Habár látom rég nem frissült a topic, én frissítem aztán hátha vki még jön:)
Én 19 éves volt, 1 hét híjján 20 mikor életet adtam a most febr 8.-án lassan 1 éves nagylányunknak:)
Párommal össze is házasodtunk, és teljesen természetesnek vesszük h mi már egy kis család vagyunk, sőt mi több jól érezzük így magunkat!
Csak sajnos nem mindenki nézi ezt jó szemmel, és nem érzem h itt a közvetlen környezetemben ahol lakunk meg akarnának ismerni, úgy érzem kivetett vagyok az Anyucik között a korom miatt:(