Mosolyka... (beszélgetés)

Egyetlen egy a baj ezzel, hogy ez a betegség nem erről szól, hogy mosolygunk. Amiért mi harcolunk 3 éve, hogy lássa az ember magát a betegséget ? Pont emiatt nem került előtérbe, mert Fanni minden média felé azt sugározta, hogy egy mosoly mindent megold. Neki igen, sokaknak nem.

De én eggyel lejjebb leírtam a véleményem.

Ez 3 éve volt, és azóta megmagyarázta , miért. Megérteni sosem fogom, de azóta elég sokat beszéltem vele, és vannak dolgok, amiket tesz, amik pont az SMA beteg mellett vannak. Na nem a mosoly, ez nem jellemzi ezt a betegséget.

De tudom, hogy a bevételeit, amiket keres , nem magára költi , hanem egy sokkal nagyobb célra megy, ami mindenkinek jobb lenne.

Nem értem, mit vagytok fennakadva ezen a csajon. Ha nem találná fel magát így, ahogy, akkor biztos nem futná egész hetes gyógytornára, spéci dolgokra, s nem tartana itt, ahol. Az életéért küzd, s megoldja. Kapálni nem bír elmenni. De gondolom, örülne, ha elmehetne, és nem mások kellenének ahhoz, hogy kitöröljék a s..ét, ami nekünk alapvető tevékenység, neki probléma. Nem védem, nem szeretem, s nem is utálom, de hálát adok az égnek, hogy nem vagyok a helyében, s tisztelem is talán egy kicsit azért, mert nem a sarokban sírdogál valahol.

Az meg, hogy mi fér bele a profiljába, mi nem, azt hadd döntse el ő. A világ tele van tragédiákkal, gyerekek halnak meg... a szűk családban is van egy rákos kisgyerek, aki az életéért küzd napról napra, s aki túl van már egy csomó operáción, kemoterápián, sugárkezelésen, és csak a remény marad... és teszi ezt szépen, csendben, cipeli a maga keresztjét ő is, a szülők is, mindenki azt, amit a sors mért rá. Nem kell nekik média, sem Mosolyka, mert nem ő az első, és sajnos nem is az utolsó aki megbetegszik.