Mitõl voltál utoljára igazán, felhõtlenül boldog? És vajon mennyi ideig tartott? (beszélgetés)
Kb 20 éve...
De jó is lenne újra igazán boldognak lenni!
Mert mindenki aki meglát, látja a kisimult arcom, a mosolyom, azt gondolja milyen boldog ember!
De akinek őszintén tudok mesélni, az tudja belül mennyi minden fáj.:((
Eldöntöttem, valamikor:( pár éve hogy nem hagyom magam boldogtalanná tenni.. és sikerül is most már így élnem:)
Hiszem MINDEN rajtam MÚLIK-hogy gondolom, érzem:), és mikor milyen "hangulatom van, lehet"
Szombaton boldog voltam, amikor a párom meglepetés-szülinapi ebédet szervezett nekem a barátaimmal. Elfelejtettem egy picit a sok aggódást (pénz, költözés) és nagyon örültem, hogy van valakim, aki csodaszép szülinapot csinál nekem.
De "felhőtlenül" boldog 2006 szeptember elején voltam. Családi nyaralásból jöttünk haza Szlovákiából, a családban mindenki boldog volt (bátyám előtte nősült), otthon várt életem első igazi párja, kezdődött az egyetem és nagyon vártam, hogy végre a marketing specen tanulhassak, mellette készültem a virágkötő suliba és gyönyörűen sütött a nap... Persze csak pár pillanat volt, de nem tudom leszek-e valaha ilyen gondtalan.
Tegnap volt 14 hónapja életem legszebb, boldogabb pillanata.
Olyan ölelést éltem át, amit soha nem fogok..e pillanattól kezdve kb. 1 hónapig tartott a csoda.
Akkor voltam például igazán boldog, mikor Balatonon, éjfél felé feküdtünk a szerelmemmel egy stégen, és néztük a hullócsillagokat és elszívtam életem első cigijét...és persze rengeteget kívántunk...:)
De mindig boldog vagyok ,ha arra gondolok, hogy egy olyan emberrel élek együtt 1 éve akinek rengeteg sok mindent köszönhetek, és nagyon sok mindenre megtanított. Néha mikor ezekre gondolok elsírom magam...mert piszok szerencsés vagyok!És ez örökké fog tartani...
Én most annak örülök, hogy hull a hó. Már vagy 15cm. Gyönyörű!
Ezt vártam tavaly Mikuláskor és Karácsonykor is. Most végre hull és hull! Az sem zavar, hogy munka után vár a hólapátolás, ha a szomszédok nem előznek meg.
Biztos fogok hóembert csinálni a tinilányommal. Sőt! Ő szeret belefeküdni a hóba és kezét-lábát oldalra mozgatva "hóangyalt" csinálni. Jó móka. Ha nem lesz sok leckéje, még a szomszéd palotapincsijét is kivisszük sétálni. A lányommal töltött minden időnek örülök. Este pedig már APCI is otthon lesz...
engem pl az is elszomorít, hogy egyre kevésbé tudnak az emberek örülni a kis, "jelentéktelen" dolgoknak...megtanultam, hogy a legapróbb jó dolgot is értékeljem, ilyen volt tegnap, hogy egy idõs, beteg asszonytól (aki szegény és saját kézzel szedett virágokat, gyógynövényeket árul) vettem fûzfabarkát (piszukát). Boldog voltam, hogy azzal a kis pénzzel amit adtam, mosolyt csaltam az arcára.
Ahányszor látom, mindig veszek tõle valamit, még ha nem is tetszik, vagy nem veszem hasznát...de segíteni akarok
Valahogy így van szerintem is, mint már leírtam. A boldogság múlandó, egy kis ideig tart, majd elillan, ahogy szembkerülünk egy kis problémával stb.
Tegnap volt pár perc boldogságérzetem, mikor a párom a munkából hazajövet sütit és virágot hozott. Csak úgy, alkalom nélkül, hogy örömet szerezzen. Ez feldobta a napomat, de a felhõtlen szó nem sokáig tartott...hisz visszaültem az asztalhoz, tanultam tovább a szombati vizsgámra.
Novemberben voltam négy teljes napig boldog, mert az exem elhitette velem, hogy megváltozott, és még mindig szeret.
A 4. napon egy kamionos feleségétől jött hozzám, ahova "kisegíteni" járt.
Ne akarja senki megismerni azt az érzést, amikor ez kiderült.
A hibás én vagyok, mert a több, mint hat év alatt megismerhettem volna őt (akkor is hazudik, ha kérdez). :(
Sosem tudhatod...
Amúgy én is úgy érzem ,hogy boldog pillanatok vannak az ember életbében!