Mióta ismer(het)jük saját testünket? (beszélgetés)

Attól még, hogy z akkori közszemérem/szemérem/prűdség/szégyenlősség mit tartott megőrülésnek, nem tehettek ők se.

Egy rendszer elemei voltak akkor is mindnyájan.

Akkor ezek voltak a társadalmi elvárások.

Viszont a Szentírás nem tudom, hogy említ-e hasonló korlátot.

Szerintem nem. (Én legalábbis nem találtam benne)

Én pl kimondottan szégyellősre lettem nevelve,és ami "erkölcsi tanítás" előfordult az életemben-ez főleg szépirodalom volt,meg vallás-arra ment ki,hogy a lélek a legfontosabb,az érzések,és a házasság szentsége,és a gyerekszülés.

Ezt valahogy át kell ugrania az embernek,ha azon kezd filózni,hogy megismerné a saját testét,és megpróbálna örömforrást teremteni belőle..

kitekintés:

Semmelweis Ignácról,az anyák megmentőjéről írta Czeizel Endre,egy pártíz oldalas megemlékezésben,hogy élete végén "megőrült" -(ő is Döblingben végezte:(. )

.Megőrülésének egyik tünete volt,hogy gyakran közeledett a feleségéhez szexuálisan,és eközben meztelenre vetkőzött! Az 1800as évek közepén ezt ezek szerint ezt az elmebaj egy tünetének tartották..

Innen keletkeznek a félreértések.

Akkor most már oké.

:-)

Ebben a filmben volt így megfogalmazva.

Lehet a film alkotója érezte így, vagy alkotta ezt a véleményét arról a korszakról. Mint írtam, nem tudom, mi volt a film címe, sem az alkotója.

Az hol olvastad, honnan tudod, hogy:

"A vallásos hit szerint gyermeknemzésre való volt az együttlét, nem örömszerzésre - az max. a férfi előjoga..."?

Nem cikizésnek szántam, de érdekelne, hogy valóban így van-e.

Én ugyanis ezzel, ilyen formában még nem találkoztam.

18-19 hsz-re válaszolva.

És persze mindenkinek, akit érdekel, de elsősorban Nektek.

Aranyosak vagytok, köszi :)

A "kellően provokatív" kérdésfeltevésből csak vita alakul(na) ki.

Persze, vannak akik ezt élvezik :-)

A másikat tudom, igen, most, hogy mondod, elgondolkoztam.

Ha a kettőt együtt kombinálnám...érdekes dolgok jönnének ki belőle...de tudod, egy fecske nem csinál nyarat...csak ha mellécsapódik egy provokatívabb :-DDD

Ezen túlmenően aztán talán már kár is leírnom amit ezután fogok, de ha már eszembe jutott megteszem, mert kikívánkozik.

Nem teljesen csak kétféle válasz van, miszerint:

A: Igen, én ismerem a testem intim részeit mégpedig ez és ez, így és így.

B:Nem nem ismerem a testem intim részeit, ezért nem is szeretnék róla beszélni.

Nem csak kifejezetten ilyen válaszokat vártam, erre elég lett volna egy szavazást kiírni. Amire úgysem kaptam volna őszinte válaszokat.

Igaz?

Én is írtam egy példát az első hsz-emben, hogy "hogy látták nagyanyáink" - úgy vélem - mindenféle olyan megfogalmazás nélkül, mely bármiféle felháborodásra adott volna okot, úgy vélem, ezt egy prűdebb ember is elfogadja.Ő egyébként úgysem írna ide, ez egyértelmű.

Igazából efféle dolgok, s a mióta érdekelt(volna). Kiindulván önmagamból, hogy elég felvilágosultnak érzem magam, talán azért is, mert megtehetem, mert ma már nem "tiltott". Az enyémhez hasonló példákra gondoltam, hátha másnak is van. Kaptam is egy történetet, a háromgyermekes anyukáról, akit még sosem láthatott meztelenül a férje - ill. hogy 20-25 éve van "normálisabb" felvilágosítás.

Kérdés persze, ez kit mennyire talált meg az eltelt 20-25 év alatt, s mennyire FOGÉKONYAK rá az emberek, mennyire HAJLANDÓAK tenni is azért valamit, hogy nagyobb legyen az ő és a párjuk élvezete ;)

Miramira77 is írja: "Sajnos sokáig a szex élvezete, az önkielégítés bűnnek számított."

Láttam egyszer egy filmet. Sajnos nagyon régen volt már, 18 körüli lehettem, mikor láttam, sem a címét nem tudom, sem azt melyik korban, és hol játszódik. Főhőseink egy emberpár, egy férfi és egy nő. Nagyon szeretnének gyermeket, de ez nem adatott meg számukra. Isten büntetésének vélték, mert az asszony élvezte a szexet.

Volt benne olyan jelenet is, melyben mutatták, hogy nem láthatta a férfi meztelenül a feleségét, csak hátulról volt egy nyílás a hálóingen, melyen keresztül "érinthette" az asszonyt.A vallásos hit szerint gyermeknemzésre való volt az együttlét, nem örömszerzésre - az max. a férfi előjoga, így elítélték a házaspárt, mindenféle szertartásokat végeztek, hogy a nő "megtisztuljon". De ez nem ment, a nő továbbra is élvezte a férjével való együttlétet, sőt egy idő után arra vetemedett, hogy levetette a ruháit is, s a férje látta, sőt élvezte a testét ruha nélkül. Végül beletörődtek, hogy nem lehet gyerekük, de legalább élvezheti a nő is a szerelmet. Manapság már tudjuk, hogy ez nem így működik, s lehet, hogy ez az egész történet is csak mese, nem tudom.

Nos, ezek után sem lehet továbbvinni a témát?

Másfelől, úgy hallottam, egy arctalan fórumon, sokkal nyíltabbak az emberek, könnyebb beszélni a dolgokról. Miért képesek egyesek pontos biológiai részletességgel beszámolni arról, hogy melyik a kedvenc szexuális testhelyzetük, miközben az én kérdésemre nem tudnak válaszolni?

Persze, lehet, én tettem fel túl magasröptű kérdést!

:-)))

Két tippem van.

Az egyik az, hogy nem volt kellően provokatív a kérdésed.

A másikat tudod.

(Ez olyan volt részemről, mint "A világon két dolognk van halszaga. ??? A másik a hal")

Erre a kérdésre nem túl sokféle választ lehet adni,azért nincs több hsz,szerintem.

A jó válasz az,hogy ismerni kell a testünket.Aki nem ismeri eléggé,az nem égeti magát azzal,hogy ide kiírja.

valamint szerintem arról se sokan fognak írni,hogy ők mennyire ismerik,és mi mindennel kísérleteztek eddig..

Igen, és én azt hittem ez a téma talán több érdeklődésre is számíthat itt a fórumon.

Tévedtem.

Vajon miért?

Csak nem mernek beszélni róla?

Miközben egy egyszerűbb :"Mi a kedvenc pózod?", vagy "Mikor szeretkeztél" típusú topicon nagy az érdeklődés.

Lehet, én tetem fel túl bonyolult kérdést? :)))

Hidd el, pontosan ugyanúgy beszédtéma volt ez akkor is, mint most.

Pletykáltak róla a vénasszonyok, kérkedtek vele a fiatalok.

Nem kevés adoma, "csasztuska", tréfa, vicc, pajzán történet maradt fenn a mai napig is a témában. (Elég ha a Schneider Fánira gondolsz)

Meglepődnél, ha - korosztálytól függetlenül - végeznél egy felmérést, bizony meglepő tájékozatlanságot tapasztalnál. Az emberek (kortól, nemtől függetlenül) bizony máig is tapasztalatlanok, vagy inkább tudatlanok ebben a témában.

Néha akkora ostobaságokat olvasok különféle fórumokon, hogy még reagálni se tudok rá, mert olyan messziről kellene kezdenem, hogy soha nem érnék a végére.

Innen "loptam" a vicces topicból:

"Két szőke nő beszélget:

- Te próbáltad már a barátoddal úgy, hogy a másik lyukba?

- Hülye vagy? Nem akarok én teherbe esni!"

Ne tudom, meglepődnék-e? Nyilván régen is éltek az emberek szexuális életet, még ha nem is folyt a csapból is az.

Akkor is ilyen pozitív és negatív gondolatokkal volt társítva, mint napjainkban? :)

Nem, biztos hogy nem.

De talán az én korosztályom jobban, mint az ötvenesek.

Ill. bocsánat, így valószínűleg rosszul fogalmazok.

Nem azt mondom, - mielőtt a nálam idősebbek kikérnék maguknak, - hogy egy harmincéves jobban ismeri a testét, mint egy 60 éves, csak esetleg már úgy lett nevelve, hogy ezt fel merje vállalni, nyíltan beszélni róla, nyíltabban, mint napjainkban. Csak körülírni tudom, mire gondolok, remélem mindenki megérti.

Manapság a sajtóból - valószínűleg ezzel átestünk már a ló túloldalára - árad a szexualitás, olyan helyen is körülvesz minket, ahol nem kellene.

Tehát "szabadabbak" vagyunk, jobban körülvesz minket, a mai fiatalok már mindenhol találkoznak a témával. Sőt azt tanítják, hogy ismerd meg a saját tested, végezz önkielégítést. Én tizenévesen hallottam, hogy a fiúk csinálják, milyen menő, már nagyfiúk, de ha egy lány csinálja, akkor az fúj, gusztustalan.

Én tizenévesen Czeizel Endrét hallgattam a TV-ben :), s kaptam szüleimtől egy könyvet. Ha kérdeztem valamit, azt mondták benne van a könyvben :-)

Akkoriban nem is volt ez "divat"

De meglepődnél azon, hogy ha azt írnám, az anális közösülést már nagyszüleink korabeliek is gyakorolták. (Főleg a szűzesség megőrzése, éa a nem kívánatos gyerekáldás elkerülése érdekében)

...mégis lett három gyereke.

Persze, ez nem vitás.

Most - igaz nem az említett hölgy a "téma",de azért elgondolkozom, hogy attól még élvezte-e a dolgot, vagy csak "kötelességét tette"?

Nekem egy ismerősöm mondta egyszer - mondhatni véletlenül, mert nem szoktam vele erről csacsogni, csak valahogy ideterelődött a téma társaságban, s ő is közbeszólt, hogy ő sosem lenne képes megfogni, vagy a szájába venni a férje @-át. Voltunk vagy hatan, ő hatvanhoz közeli, mi többiek 25-45 között.

Néma csönd lett, s senki nem mert megszólalni , én csak arra gondoltam: "Akkor mit is csinálhatnak?", és "Szegény férje..." :)

Úgy értem lehet kéz és száj nélkül szexelni, de...

És arra gondoltam: "Valóban ennyit számít az a 20 év korkülönbség? Nos, tulajdonképpen innen a fórumtéma.

Miért?

Vajon mindenki ismeri a saját testét már?

Biztos?

Egyébként, az "igazi" felvilágosítás - nem az iskolai - kb. 20-25 éves lehet.

Előtte, ahogy Veres Pali bácsi mondaná, az iskolai felvilágosítás egy nagy képpel illusztrálva arról szólt, hogy:

"Amikor a hím ívarsejt megtermékenyíti a női petesejtet..."

Erre mondta az öreg, hogy:

"Akkor már régen elkésett a felvilágosítás!" :))

"...hogy ki mennyire mer egyáltalán foglalkozni saját testével, az függ a neveltetésétől, későbbiekben saját szemléletétől, ill. attól, milyen partnerrel/partnerekkel hozza össze a sors."

Igen, és a tapasztalat, az értékrend meg a kor...

Bár jelzem, a fórum témája a test megismerése volt, ahhoz egy emlékemet idézem ide: kórházban voltam szülés után, s egy háromgyerekes anyuka azt mondta a laza női csacsogásunkra a pasikról, "ez undorító, engem a férjem még soha nem látott meztelenül sem..." Ő erre volt büszke.

Nem vagyunk egyformák.

Persze, hogy fontos a lelki része, miközben elgondolkodtató, amit írsz az elgépiesedésről.

Oké, hogy megadhatja a gép is, vagy ő is önnönmagának, de nem ugyanaz, mintha a lélek is "közrejátszik".

El lehet valaki vibrátorral, de mégis...vagy te is olvastad Robin Cook:Agy c. könyvét? Mert most hirtelen ez ugrott be az írásodról. :)

Talán pont azt tartjuk lényegesnek, hogyha ismerjük a testünket, azáltal a partnerünkkel való együttlét öröme fokozódik.

Persze ezt senki nem tanulja meg könyvekből, mindenki saját maga jön rá a dolgokra, s - szerintem - hogy ki mennyire mer egyáltalán foglalkozni saját testével, az függ a neveltetésétől, későbbiekben saját szemléletétől, ill. attól, milyen partnerrel/partnerekkel hozza össze a sors.

Volt idő, mikor egy nőnek bűn volt elélveznie.

(legalábbis ezt hallottam, ha nem igaz tévedtem.)

Szerintem ponthogy átmenetekre van igénye az embernek általában,kevés az,aki csak finoman,vagy csak durván szereti..

gyakorlással lehet tanulni...

Szerintem fontos a testi része is,mert lehet olyan,hogy hiába vesznek meg a másikért,érzelemgazdahon,de mégse megy..

Szerintem a test MELLÉ kell a lélek,különben elveszítjük az életünknek a nagyon kevés megmaradt intimitását is

Érdekes gondolat... Lehet benne valami.

Bár szerintem vagy van igénye valakinek a finom érzékiségre, vagy nincs, talán nem is lesz, ezt nem tudom, hogyan lehet tanulni, ez vagy jön, vagy szegényen éli le az életét.

Való igaz, ezerszer fontosabb a lelki része...

Az a "veszélye" ennek a testmegismerésnek,hogy mellé nem adnak lélekmegismerést is..

Szerintem el fognak gépiesedni a dolgok,ha minél több nő fogja tudni,hogy mi hol van,és mitől élvez fél perc alatt:nagyon hamar ki fog derülni,hogy ezt egy gép is megadja,és pont akkor,annyiszor,és úgy,ahogy ember nem..Azt hiszem erre rá lehet szokni,és ezzel egyidejűleg leszokni az emberi testről..és lélekről

Vannak olyan helyzetek amikor a közösségben teszik ezt meg, ország,iskola válogatja mikor kezdik a felvilágosítást.

Örök vita téma, mindenkinek más erről a véleménye. Van ahol az iskola már hat évesen vetít filmet, 8 évesen már a homoszexualitásról beszélnek, ott is vita tárgya , egyik szül ellenzi a másik támogatja. Itt nehéz eldönteni a gyereket ne vigye be a szülő azon a napon?? de mi van ha az osztálytársától kapja az esetleg ferdített igazságot?

Sajnos sokáig a szex élvezete, az önkielégítés bűnnek számított. Ma már sokkal szabadabbak vagyunk, de sokunkba be van nevelve még a prűdség.

Nekem is tabu volt otthon a szex, sokáig nem értettem, hogy miért tettszik annyira másoknak. Míg be nem indultak a hormonjaim :)

Erről kevés felvilágosítás szól. Szó volt nálunk, a szex biológiai funkciójáról, és a menzesz mikéntjéről. Másról nem. Édesanyámmal most már kicsit nyíltabban tudunk erről beszélgetni.

Mostanában sokan, sokfelé hallani, hogy a tökéletes szexuális kapcsolathoz elengedhetetlenül szükséges, hogy ismerjük saját testünket.

Ezzel sokan egyetértenek.

Viszont mióta van akkora szabadság, hogy ezt bátran megtehessük? Mikortól ez a nagy szabadság, hogy egyáltalán meg szabad ismernünk önmagunkat?

Én pl. 37 éves vagyok, az édesanyám immár 70 felett. Ő nemigen mondott nekem semmit anno.

Vagy pl. egy most 50 körüli hölgyismerősöm mesélte, hogy mikor ő férjhez ment, az ő nagyanyja -aki most cirka 100 év körüli lenne - azt mesélte neki, hogy annak idején ő olyannyira nem tudott semmit, hogy a nászéjszakáján úgy feküdt le az ágyra, hogy egyik lába leérjen a földre, hogy szaladni tudjon, ha szükséges. Persze, lehet, hogy ez sarkítás...de akkor is.

Nem ismer(het)tük meg magunkat mindig olyan szabadon és bátran mint napjainkban.

Vélemények?