Mi volt életed legkínosabb helyzete? (beszélgetés)

Fiatalabb koromban egy udvaros házrészben laktam. A szomszédom 70 körüli néni volt. kedves, aranyos, bejártam hozzá, ha kellett neki valamit segíteni szívesen tettem.

Egy nap mentem be hozzá a lakásba, bent feküd a szobában az ágyában, és hiába szólogattam nem válaszolt. Kezdett úrrá lenni rajtam a szorongás, de csak oda léptem az ágyához, és ő csukott szemmel feküdt.

Gondoltam alszik. Olyan hirtelen nyitotta ki a szemét és ült fel, hogy azt hittem szívbajt kapok. Ijedtemben egy nagyot sikítottam.

Rám nézett, mosolygott és annyit kérdezett, hogy; ugye azt hitted meghaltam? Nagyon krossz érzés volt.

A középiskolában volt egy férfi tanárunk, aki mindig azt a lány küldte ki a táblához, akin rövid ruha volt, mert ha felemeltük a karunkat a ruhánk felcsúszott és nagyon kilátszott a combunk, talán még a bugyink is. A tanár beült a padba és onnan bámult bennünket.

Megbeszéltük a lányokkal, ha vele lesz óránk, mindenki rövid ruhában v. szoknyában jön.

Jött a matekóra. Kiküldött a táblához, majd elhelyezkedett a padba. Én odamentem hozzá, meg fordultam, előrehajoltam, felemeltem a szoknyámat. Mondtam; Így jobban látja Tanár úr, hogy milyen bugyi van rajtam.

Az osztály röhögött, ő vörös volt mint a rák.

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!

Raiph Waldo Emerson

Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást, mint a barát előrejutását a bölcsességben.

Aurelius Augustinus