Megbántam, hogy gazdi lettem. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Köszi, kinek szól a gratula? 😉
Egyetlen ember él a Földön, aki még nála is jobban ki tud húzni a béketűrésből, de ő röhögve szokott figyelmeztetni, hogy nekem különösen tudnom kellene, hogy bármit teszek, már nem lehet a védelmet hirtelen felindulásra alapozni.
Így igaz. De még mekkora felelősség az állattartás! Sok ember elgondolkozhatna ezen - mielőtt valami hirtelen jött fellángolástól vezérelve gazdivá válik - hogy hosszú távon mit vállal magára.
Nekünk nagytestű kutyánk van. Az utóbbi időben (mióta a konzervek, tápok drágultak) nagyjából kétszeresébe kerül az ellátása. És ez csak a kaja. Mi bírjuk. De aki nem? Bele sem merek gondolni...
Aki házikedvenc vásárlása előtt áll, jól gondolja át, mire vállalkozik! Utána már késő bánat!
Őszinte, felelősségteljes gondolatok.
🐶 🌕 💕
hopp, nem is 18.-a van, hanem 17...
Akkor holnap lesz fél éve.
Márciusban halt meg a mi kiskutyánk, 15 évesen hagyott itt minket. Csodálatos, gyönyörű westie volt... gyakorlatilag a 3. gyerekünk.
Rengeteg csodás élmény együtt, barangolás Salzburgban, rengeteg túra a Bakonyban, a Pilisben, ahogy felszaladt a Rám-hegyre, Istenem.... 💓❤
Volt kutyaútlevele, CSAKIS kutyás hoteleket kerestünk, bárhova mentünk.
Soha nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE lehet szeretni egy kutyát. Viszont büszke vagyok rá, hogy a határokat nem léptük át - kiskorában tudatosítottuk, hogy nem jöhet az ágyunkba, onnantól nem is érdekelte a dolog. 4 helyen volt kutyaágya - természetesen a hálónkban is, mindig ott aludt velünk, hozzánk közel. És "nyelves puszizni" sem szoktunk - számunkra az visszatetsző- , és a mi kiskutyánk ezt nem is igényelte, enélkül szeretett minket nagyon.
9 évesen cukorbeteg lett, innentől napi két inzulin - én nem mertem megszúrni, Férjem oltotta mindig -, aztán innentől szép lassan megszűntek a közös nyaralások, túrák, egyre kevesebbet bírt menni... A logisztika, az volt a legnehezebb. Hogy ha elfoglaltságaink miatt nem vagyunk otthon este időben, kit kérünk az etetésre, a sétáltatásra, meg ugye ki adja be az inzulint... mindig megoldottuk.
Nyaralni az utolsó 6 évben nem mentünk - 6 év után most nyáron voltunk először -, nem lett volna szívünk hosszabb időre rábízni senkire.
Úgy nagyjából havi 40.000-be került mindenestől - westie létére millió allergiája volt, csak spéci tápot kaphatott, kutyakozmetikus, stb.
Annyira de annyira szerettük... mindig mindent megkapott, a szeretetünkön, törődésünkön kívül is.
Teliholdkor ment el, szépen, bement a hálószobába, 20 perc múlva már nem élt. Egyedül akart meghalni.
18.-a van... épp ma fél éve ment el, ezek szerint nem véletlenül írom most ezt....
Minden teliholdkor megemlékezünk Róla.
Az első hetekben nagyon erős volt a fájdalom, a hiánya... de pár hónap múlva a legerősebb érzéssé a SZERETET vált, amit most is ugyanígy érzek/érzünk Iránta.
De ami miatt elkezdtem ide írni, az az a gondolatom, hogy a világ minden kincséért sem kezdenénk elölről új kutyával... iszonyatos lekötöttség onnantól, amikor már öreg és beteg, az egész életünket át kellett alakítani többször is. Ja igen, lakásban élünk, nem házban.
Minden kutyát imádok, akikkel találkozom, segítek is kutyamenhelyt évente egy-két alkalommal... de nekünk soha többet nem kéne.
Az állattartás felelősség.
Anyunak egy éve lett menhelyi kutyusa.Előtte a pár éves tacsiját egy bénulás után hetekig ölben hordozta, mindent megtett érte, de a bénulás maradt, és el kellett altatni.
Az új eb tüneményes, meghatározhatatlan mix, alapból egy szeretetbomba.Nem ás, nem ugat egyfolytában, bújik, élvezi, ha simogatják.De néha, bizonyos helyzetekben kis morgós hörcsöggé válik:amikor beszökik a lakásba, és megpróbálják kiküldeni, ill egyszer kiszökött az utcára, és ott is alig lehetett begyűjteni.
De emiatt nem akarják “visszaadni”.
Egyébként a menhelyre van, hogy visszavisznek emberek kutyákat, mert “mégsem vált be”.A menhely kéri is, hogy ilyen esetben hozzájuk küldjék vissza, ne az utcára tegyék vagy tovább ajándékozzák.
És igen, az állattartás költség is. Drága lett a táp, az állatorvos meg mindig is drága volt.Anyu korábbi kutyájának gerincműtete évekkel ezelőtt százezres tétel volt.Az ivartalanítás is költség, meg az olyan “kis balesetek” is mikor toklász ment a tappancsába és altatni kellett ahhoz, hogy kivegyék.
De ők élőlények, és családtagnak kijáró gondoskodást kell, hogy kapjanak.
A szomszédunk is hozott ide egy kutyát.Kb.letojja.Mi és a másik szomszéd szoktunk játszani a kutyával.
Be is vallotta hogy megbánta!Mit gondolt?Mivel jár az állattartás?Majd csak cukin ül és pacsit ad?
Mi tavasszal temettük el a vizslánkat.(Gyógyíthatatlan beteg volt,10 éves.)
Azóta sem tértem magamhoz, nagyon hiányzik,napokig csak sírtam.
Most tartok ott hogy szeretnék másik kutyát,de költözés előtt állunk.Majd csak akkor ha rendben lesz minden és tudok elég időt és figyelmet szentelni neki.
Felelősség az állattartás!Pont mint a gyermekvállalás!
Mindkettőt vizsgához kéne kötni!
Köszi 😊
Rengeteg fórumot ,cikket , hozzászólásokat olvasok.
Kutatok,jegyzetelek, étrendet állítok össze.
Bár még így is azt érzem,hogy jobbá kell válnom.
A gazdiság jár némi önfeláldozással. Nem sokszor, de előfordult, hogy nem fizetett ügyfél vagy x összegnél nem akartam többet költeni, mindig a macska volt az első, csak utána következtem én.
Különben az utóbbi l hónapban döbbenetesen felmentek a macska kaja árak is. Olvastam valahol, hogy macskák, kutyák tömegét adnák menhelyre, de nincs már kapacitás a fogadásukra. Macskám a P. is naponta 8-9oo ft körül eszik.
Végtelenül szomorú vagyok,mikor olvasom ezeket a vallomásokat,nem értem,aki állatot vesz magához nem tájékozodik előtte?nem tudja felmérni,mivel jár az állattartás?
de igen,csak nem érdekli, úgy van vele ,majd lesz valami.... fel kellene már fogni,ÉLŐLÉNYEKRŐL beszélünk,akik ugyanúgy éreznek,mint mi,ugyanúgy éhesek,fáznak,ha betegek,ugyanúgy gondoskodára szorulnak.
Csak reménykedni tudok,hogy a fórumindító veszi a fáradtságot és keres másik gazdit és nem az utcára löki a kis "kedvencet" :(((
Már kilenc hónapos.
Le van mozgatva , séták stb.
Egy nincs ,kutyasuli.
Világvége után két sarokkal élünk,itt nincs ilyen úri huncutság.
Jól tartjuk ,szeretjük ,mozgatjuk,ennyit tudunk tenni.
Mi sem tudtuk.
Szószerint ránk tukmálták.
Mikor meghallottam ,hogy négy hónapos kölyök létére nem kapott oltásokat és csak beáztatott kenyeret evett ,nem volt szívünk nem befogadni.
Elvileg Amstaff,Foxi mix.Hozza is rendesen teljesen kikészítve szerető gazdijukat😉
Ezt a szöveget tanítani kellene, ledőltem a székemből röhögtömben..-)))
Gratula..!
😁
Nekünk is van egy hely (komposztáló), oda tervezi a férj az elásását 😉
Egyszer ütött a fenekére ,napokig nem volt magánál a lelkifurdalás miatt.
Most sárgarépa pürét kapott tőle egy kis nedves táppal,hogy ne legyen a pocijának baja az erőlködés miatt.
Nekem nem főzött még..
Van akinek nem való állat. Kompromisszumokkal jár, felelőséggel és meg kell tanulni bizonyos dolgokkal együtt élni.
El kell fogani, hogy mindig szőrős minden ruha, kanapé, szőnyeg, stb. Előfordul, hogy hánynak, oda pisilnek, kakilnak ahová nem kellene. Hogy nem eszi meg amit vettél neki, vagy azt megeszi amit nem kellene. Oltásra kell vinni, esetleg kozmetikushoz, ivartalanításra és ha megbetegszik orvoshoz (nem, nem fog magától meggyógyulni....). Ezt most nem konkrétan neked írom, hanem úgy általánosságban. Sok embernek fogalma sincs mit vállal és nem is valók állattartónak.
Első gazdik vagyunk.
Semmit nem tudtunk a ebekről.
Volt itt minden,sírás gyomorgörcs,lábon kihordott hátsófali infarktus plusz egy szökés.
Most ivartalanítás után vagyunk.Semmit nem aludtunk .
De nem adnám a világ minden kincséért a kis szarost.
Viszont nem lesz más kutyánk!