Lelki szemetesláda - anyós? (beszélgetés)

Nincs dolga, unatkozik.

Mit csinál?

Panaszkodik.

Gondolom munka után.

Az após meg gondolom elsunnyog, hogy ne neki legyen mondva.:)

Meg még kell tanulni kikapcsolni a füled. Komolyan. Amikor beköltöztem, nem tudtam soha semmire figyelni a szofosastol, de idővel elolvastam a lecketz megírtam a dolgozatot mellette. Neha azt mondtam, hogy ingyen, aha, és kész.

A kedvenc sorozata időpontjára tetten a főzést, vacsorát, mert különben befutott két kercenkent közvetíteni.

Régen bunkonak hittem a nagynéném. De aztán rájöttem, hogy csak túlélt egy szoroson mellett.

Amúgy nagyon sz

erettem.

Mi lenne, ha mikor feltart, megmondanád, hogy "Mama, most nem érek rá, nem tudok odafigyelni. Ha végeztem leülünk és meghallgatom." Ha többszöri alkalommal mondja el a bosszúságait, akkor "Jah, igen! Ezt már tegnap is tetszett mondani!" Idővel észre fogja venni magát és leáll azzal, hogy rád aggassa a problémáit.

Ha sem a fia, sem a férje nem hallgatja már meg, akkor ne áldozd be te a nyugalmad!

[link]

Ebben a ""beszélő"" és az ""áldozat"" részben leírja a problémát. Amúgy mindent a saját fegyverével lehet legyőzni, vagyis aki mindig panaszkodik, nekünk is panaszkodnunk kell a saját bajainkról és akkor abba fogja hagyni.

Vidékre költöztünk, rövidebb időre lakásmegoldás kellett volna.

Anyósom úgy kikészített, hogy egy napon összecsomagoltam a gyerekünket megfogtam és visszaköltöztem Budapestre. Férjem dolgozott, neki üzenetet hagytam. Lerendezte a kilépését és utánam jött.

Amikor kiszolgáltatott vagy, neked kell alkaémazkodni, az ő lakásuk, az ő életük. Felnőtt embereket nem tudsz megváltoztatni, ha magától nincs annyi esze, hogy pl. a gyereked sír.

Vagy megszokod, elfogadod, vagy elköltözöl a gyerekeddel egyedül, vagy a férjed is veletek tart.

Ha már ez is szóba került akkor leírom, hogy kerek legyen. Fizetjük a rezsi ránk eső részét, bevásárolok, bevásárolunk férjemmel amiből pedig én főzök mindenkire, mivel én vagyok itthon egész nap. Férjem is es szülei is dolgoznak.

Szerencsére jó munkahelyem volt, így pedig hogy most a CSED 100%át kapjuk nagyon jó pénzt kapok, többet, mint amennyi a nettóm volt. Ettől függetlenül viszont minél előbb mennék vissza dolgozni, mivel a CSED is fél évig jár, eltartott pedig nem akarok lenni.

Próbálj neki kedvesen, de határozottan szólni ilyen esetben.

Mondd meg, hogy most dolgod van, sír a gyerek, stb. de ekkor meg akkor szívesen meghallgatod.

Az együttélés sajnos kompromisszummal jár.

Főleg úgy, hogy ti vagytok rájuk szorulva.

Vegyél vissza egy kicsit az arcodból!

Nemcsak őt fogadták be, hanem a saját gyereküket és az unokájukat is.

Azt sem tudjuk, hogy milyen ez a befogadás, lehet, hogy a f.i és családja ugyanúgy fizeti a költségeket.

Sziasztok!

Sajnos átmenetileg kénytelenek vagyunk párom szüleinél lakni. Kb mióta itt vagyunk párom édesanyja engem használ a lelki szemetesládájának. Mindig panaszkodik, mindig rossz kedve van és mondja nekem kéretlenül a dolgait, ami miatt maga alatt van, problémáit. Nyilván eleinte is meghallgattam, mégsem akartam pofátlan lenni, hogy csak úgy otthagyom. Most jutottam el arra a pontra, hogy ez már sok, utálok itt lenni, úgy érzem "beszürkültem", rossz kedvű vagyok, nincs energiám semmiHEZ/RE. Férjem nyilván megmondja neki, hogy nem érdekli őt ne mondja, vagy szimplán ott hagyja, látom ez rosszul esik az édesanyjának. Nyilván én ezt nem tehetem meg. Mit javasoltok, tanácsoltok, hogy tudnám ezt leépíteni? Sokszor feltart ezekkel a témákkal, csinálnám a munkám a dolgom a ház körül és megállít és végig kell hallgatnom ami sokszor 10-15 perc. Volt, hogy a néhány hónapos baba felébredt, elkezdett sírni, már elindultam volna be a kicsihez és akkor is feltartott a panaszkodásával. Nem érdekelte, hogy sír a kicsi, mert éhes. Mit lehetne tenni, hogy anyóst se bántsam meg, megmaradjon a béke, viszont én is jobban legyek? Volt már valaki ilyen cipőben? Esetleg leírhatná a saját ilyesféle sztoriját is. Előre is köszönöm!