Húsvéti versek (beszélgetés)

Juhász Gyula

Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szívemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vér verte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Falu végén aranyvessző,

aranysárga rüggyel büszkélkedő,

Őz és nyuszi körbeállja,

tekintetük megcsodálja.

Gondold azt, hogy én is ott állok,

és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Eljött a szép húsvét reggele,

Feltámadásunk édes ünnepe.

Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,

Pattognak a rügyek, s virít a virág.

A harang zúgása hirdet ünnepet,

Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Sziasztok!

Páromnak és édesanyjának szeretnék valami szép Húsvéti verset írni a lányom fotójának hátuljára, de semmi értelmeset nem találok. Inkább csak locsoló verseket. 3 szóval meg nem szeretném elintézni az ünnepeket.