Én le tudtam tenni a szenvedélybetegségem, abban bíztam ő... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Milyen igazad van! Látod, ez az otthonról hozott minta, mint befolyásoló tényező eszembe sem jutott. Pedig itt-ott apósom is megitta a magáét a főnökével, mert a főnöknek nem lehet nemet mondani.
Abban a családban, amelyben én nőttem fel, csak "minden másnap" volt pia az asztalon: húsvét másnap és karácsony másnap. :))
Valóban bele sem gondoltam, hogy mekkora erőfeszítést követelt volna bárkitől is, erővel lerakatni a poharat. Erre valóban meg kell érni, az illetőnek kell eljutnia arra a pontra, másként nem megy.
Tudom, olvastam. Te is ezt csináltad, és akkor még te sem vetted volna jó néven, ha valaki erőnek erejével akart volna kiráncigálni abból az életformából.
Aztán jött nálad egy kattanás, és attól kezdve tisztán láttad, hova is vezet az az út.
Őnála még nem volt kattanás.
Lentebb írtam: én közel 15 éven át próbálkoztam a páromat kirángatni ebből a "szokásából", aztán feladtam.
Persze.
Csakhogy az "én"-nel kezdted a vallomásodat. Simán elhagyhattad volna ezt is az elejéről, csakhogy így hangsúlyozottabb a tartalmi ellentét.
De ahogy gondolod - nekem így is jó meg úgy is!
Kívánom, hogy legyen jó Neked is!
Én elhiszem, hogy szereted! Ha szereted, engedd meg neki, hogy boldog legyen!
És ha úgy nem tudod elfogadni, ahogyan most él, akkor is hagyd őt a saját boldog világában élni és te lépj tovább. Talán éppen akkor fog komolyabban elgondolkodni azon, hogy téged szeret-e jobban, vagy a piát.
A vallomásod első fele arról szól, hogy Te letetted.
Próbáld meg odailleszteni az "én" elé azt, hogy "bezzeg"!
Változik valami a vallomásodon?
Szerintem nem változik semmi.
Hát ez a "bezzeg".
Köszi.
Csak sajnálom őt, mert amúgy értékes ember lenne, lehetne. És ha nem szeretném... akkor talán el tudnám engedni ezt a vonalat.
Akarata ellenére senkinek az életébe nem avatkozhatunk bele! Egyszerűen nincs jogunk más (felnőtt) emberek élete felett nekünk határozni és cselekedni.
Ne éld meg kudarcként, ez az élet törvénye. Mindenki csak saját életének kovácsa, és csak a saját életéért felelős.
Légy büszke önmagadra, amiért te megcsináltad, és hagyd őt is a saját kis életében boldognak lenni, ha őneki ez szükséges a boldogsághoz.
Szóval nem cigi, hanem pia!
Arról nekem sem sikerült páromat, közel 15 évig próbálkoztam. Átgondoltam, valóban olyan életet képzeltem magamnak? Utána léptem.
Minden ember akkor fogja letenni, amikor megérett benne az a bizonyos "belső elhatározás".
Napi másfél doboz cigit szívtam 43 éven át, és amikor az életem egy olyan szakaszba érkezett, hogy éreztem: nincs már rá tovább szükségem rá... akkor kezdtem el leszokni róla. Ennek több mint 10 éve, egyetlen egyszer sem volt azóta olyan, hogy de jó lenne...
Én másképp látom:
A vallomás kiírójában forr az indulat, hogy "bezzeg..." Ez nem "baj"? De, az!
Pohár, vagy cigi???
Ha cigi, én sem tudtam letenni egyik napról a másikra.
De szépen, fokozatosan le tudtam magamat szoktatni róla!!
A módszert az adatlapomon a cikkek között találod. Segíts neki, talán ezen az úton őneki is sikerül.
Szerintem, lehet "nem baj"-t nyomni, mert ezzel kezdődik a vallomás: "Én le tudtam tenni a szenvedélybetegségem..."
Kedves Anonim, sajnos amíg valaki komolyan el nem dönti, hogy leteszi, addig más hiába is kérné...és még akkor is jöhet a kudarcok sora, ami visszaveti. Van, aki szakember segítsége nélkül nem tudja letenni. Van, aki igen, mint pl.: Te, ha jól értem a vallomást.