Életem nagy tévedései (beszélgetés)
Az egész életem tévedések sorozata! - Sokszor a tévedések jól, máskor rosszul csapódtak le!Semmi nem ment simán,de ez engem mindig inkább megerősitettek ,minthogy porba tiportak volna!:))
Hogy vett fel 2 milliós hitelt munka nélkül? Meg utána egy másikat?
Életem nagy téveséde az volt, hogy 19 évesen nem a zebrán mentem át, és elütött egy autó, 2hét intenzív lett a vége, majdnem ottmaradtam. Azóta a zebrán megyek át! Illetve az, hogy az előző terhességemre nem készültem fel eléggé, és elveszítettem a babámat. De ha belegondolok, akkor ha nincs a baleset, akkor most nem tartanék itt, sokkal erősebb lettem tőle. Ami nem öl meg, az erősít! :)
Életem legnagyobb tévedése az volt, hogy hozzámentem a férjemhez. Bár valami nagyon jó azért származott belőle, és ez a fiam. Tudtam én már akkor is, hogy hibát követek el, de férjhez akartam menni, gyereket akartam. Az ördöghöz is hozzámentem volna.
:))
Szerintem ,csak egy:))
Én nem mondom,hogy mi lett volna,ha....!Tévedtem,nagy árat fizetek,fizettem érte.Ez van.Lesz ez még így se,vagy ennél már csak jobb jöhet.Ez a 2 lehetőség van.
Mert szerettem,és reméltem,hogy meg fog változni,de nem így lett,pedig sok ígéret elhangzott a szájából...ne értsd félre amit most fogok írni,nem azért lett gyerekünk,mert azt akartam,hogy ettől jöjjön meg az esze,de a gyerek se hozta meg az eszét,és felelőtlen volt továbbra is.Fél év betegállomány,közben lettem terhes,kb a betegácsiba vonulása után 1 héttel,nem azért volt betegállományba,mert beteg volt...,majd költözés a szülei házába,ők akkor nem tartózkodtak ott sokat,mert van egy lakásuk is,majd a "mi" házunkba.Közben 9 hónap munkanélküli,e közben megszületett a kisfiunk.Először azt mondta keres munkát,ha kész a ház,majd a köv.kifogás,ha lesz net,majd ha meglesz a jogsia,majd,ha lesz autója....Majd vett egy autót hitelre,2 millióért,holott megkértem,hogy ne vegyen ekkora értékű autót,hanem egy olcsóbb kategóriájút,és majd ha lesz munka,meg egyenesbe jövünk lecseréljük,majd jött még egy autó hitelre,címszó jobb vétel,és a másikra van vevő,mondta,hogy semmit nem kell ráfizetni,egyik állítása sem volt igaz.Mind 2 autó megvan a mai napig,abból az egyik tk.,mert friss jogsi,nagyteljesítményű autó,vagizás,meg 3 üveg sör aztán salto mortale a levegőben 3x majd az aszfalton.Csoda,hogy kiszált élve.Nem így viselkedik,egy felelősége teljes tudatában lévő apa,és férj.Persze folyton egyedül hagyott,még amikor beteg voltam akkor is,otthon semmiből nem vette ki a részét,mert nem is igazán volt otthon,mert a haverok is nagyon ráértek,mert egyik se dolgozott,senkiük nem volt.Mikor lázasan nyomtam az ágyat,gondoskodtam a pár hónapos babánkról azt sem kérdezte meg,hogy kérek-e egy pohár vizet.Az utolsó 2 szülinapomon is "egyedül" voltam.Az elsőn a pocakban volt babucim,a másodikon már kint,persze azt se mondta,hogy boldog szülinapot,és a haverokat furikáztatta.
"Döntések, lépések sorozata . . . . . "
Mint ahogy életünkben minden.
Az ,hogy hogyan minősítjük utólag ezeket,csakis rajtunk múlik.
Mi tesszük a történéseket tévedéssé,rosszá,vagy épp szerencsévé,jóvá.
Azt hiszem ,a világ legfeleslegesebb kérdése a "mi lett volna ha",pedig sokan belegabalyodnak ebbe a kérdésbe,és évekig nem látnak tisztán tőle...
Döntések, lépések sorozata ...... nem tudom, miért nem léptél korábban - nyilván hosszú történet - de legalább most megteszed! És csak erre gondolj! Sok sikert!
ja,meg a nyakamba vettem egy-két hitelt,abból az egyiket kb 20évig fizethetem,hacsak nem szólal meg az ő és a szülei lelkiismerete,ja mert grátiszba kifogtam "remek" anyóst,meg apóst.Igaz vettek nekünk egy házat amibe beleöltem a jókora hitelt,de nem a mi véleményünk számított,hogy hol is legyen az a ház,hanem az ő kényelmük volt a lényeg,és cserébe utána is irányítani,megszabni akarták az életünket,és nem láttak a szemüktől,hogy a fiuk él mint marci hevesen,munka nyista,csak azt nem tudom miből gondolták,hogy tudjuk fizetni a dolgokat.Nagyrészt nekik a házas téma miatt,ill.a nevelési hiányosságok miatt jutottunk el idáig.Meg az én hülyeségem miatt,hogy nem tettem meg hamarabb ezt a lépést.
Nem, mi már berendezkedtünk a szép kis nyugis életünket mi irányitjuk, nem is kell pasi, meg hát már kedden lesz 10 éves. Az apukám kezdettöl fogva neveli (anyu is) de megvan a férfi modell és vannak haverok (fiúk) aztán meg majd meglátjuk mit tervez velünk az Élet:-) De nem keresek neki mindenáron apukát.
Ne bánkódj, nem mindíg a "nemző" az igazi apa.
Lehet még a kisfiadnak Apukája, olyan igazi, aki nem volt jelen a fogantatásnál, de az életében ott lesz.
Igen, ismerős a történet, én is éltem egy "bulikirállyal". Haverok, bulik, fanta..helyett jóféle sörital, majd nagy szünet..és a csaalád.
De nem haragszom rá, mert ő ilyen. Sosem fog megváltozni, mert az már nem ő lenne, havernak jó,férjnek 0 El is váltunk gyorsan
Nem azért bánom, hanem mert a kisfiam nem ilyen apát érdemelt volna, a sors fintora ha ö nincs nincs a gyerek sem.
Lehet, hogy pont ennyi dolgotok volt egymással, hogy megszülethessen a kisfiad. Mit tanultál a házasságodból, mennyit és hogyan változtál ez idő alatt?
Detto, ugyanez nálam is, annyi különbséggel h már rég elváltunk, és egyetlen "mentségem" h szerettem.
A megérzések is érdekesek lehetnek, vagy az álmok..már aki hisz benne azoknak.
Hozzámentem egy emberhez,akihez nem kellett volna,épp vállunk.Rá kellett jönnöm,hogy nem képes megváltozni,felelőtlen,a haverok megelőzik a családot,pénz legyen,de tenni nem képes érte,és minden gondra az a válasz,főleg anyagiaknál,hogy 2apám majd megoldja".....Egyetlen egyet nem bánok,hogy van egy kisfiam ebből a házasságból.
Igen....hogy 30 évvel ezelőtt elküldtem az akkori barátom. ....De most visszakaptam Őt!!!
Nem! Én nem feltétlen az éles helyzetekre gondolok, hanem úgy általában. Az élet általában nem pofonokkal kezd jelezni, hogy vmit nem jól csinálsz, először csak finom jeleket kapunk, amiket vagy nem veszünk észre, vagy nem foglalkozunk velünk, amikor még szép nyugisan megtehetnénk, nem tulajdonítunk nagy jelentőséget nekik ..... aztán később jönnek a durvább figyelmeztetések - akár "baklövések" formájában .... ezek egy része elkerülhető lenne, ha hallgatnánk pl. a megérzéseinkre
Én egyébként csak akkor hívnám ezeket baklövésnek, ha hiába való volt, mert nem vontuk le belőle, amit kell.
Valahol azt olvastam egyszer:
A remény az a valami, ami nem tartós- milyen igaz
Ez így van,meg a remény,hogy megváltozhat
Az ba baj, nem mindig az ész dominál ilyen esetekben, a szív hangosabban kalapál, mint ahogy a fogaskerekek nyikorognak :-)
Szerintem a tanulópénz az mindig annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy tényleg megtanuljuk, amit kell. Olcsóbban is megúszhatnánk általában, ha jobban odafigyelnénk, tudatosabban élnénk.
Olyan sokunknak volt :-)
Néha megvezetnek bennünket a férfiak ..
Én már régen nem hiszek a véletlenekben!
Mindennek kell hogy legyen valami oka (azt hiszem)
További ajánlott fórumok: