Egyedül (beszélgetés)

Szia,

én nem így éltem meg a gyerekkorom, mégsem alakult ki megfelelő kötelék a szüleimmel (ezer oknál fogva), és mára már nem is élnek, pedig még 50 sem vagyok. A múlt, a gyerekkori sérülések nagyon hatnak az ember belső önértékelésére, és egy sérült önértékeléssel az élet sem lesz egy habos torta. Én ezt most tanulom, én most indultam el, hogy a hiányzó "gyökereimet" megteremtsem. Ma már nagyon sok segítség áll rendelkezésre, igaz, nem olcsón, de jó szakemberek, jó segítők érhetőek el. Az első és legfontosabb a lélek egészsége... ha megteheted, áldozz rá, tedd meg, minél hamarabb. Még fiatal vagy. Kialakulhat egy egészséges életszemlélet, és el tudod engedni a hibás berögződéseket, és könnyebben fogod tudni venni az akadályokat az életedben. Kívánom a legjobbakat!

Szerintem nem vagy egyedül. Fiatal vagy és nem érzed magad mögött a szüleid támogatását.:/

Próbálj meg a napi dolgaiddal foglalkozni, a jövődet építeni. Ha nincs dolgod, feladatod, akkor keress magadnak, hogy az agyad ne kattogjon. Tanulj! Bármit.

Járj társaságba, szórakozni!

És törekedj arra, hogy önállóvá válj, leszakadj a szüleidről!

Simán. Én is megtapasztaltam.

Illetve Apu volt még valamennyire, elváltan, másik nővel, de ő sem sokáig már.

Én leginkább arra reagáltam, hogy az, hogy egyedül ünnepel, még nem tragédia.

Tudom, hogy ez nehezen elképzelhető helyzet azoknak, akik már októberben szervezni kezdik a családi vacsorát, de én ezt nem látom óriási sötét helyzetnek.

Az anyától való távolság is egy fájdalmas tényező, nálam inkább lelkileg volt meg, de hidd el, igenis megesik. Ezen viszont nem szabad keseregni, mert a saját anyját és mindazt, ami ide vezetett, csak forgatja az ember, mint egy rágós falatot, és nem tudja megváltoztatni.

Bármi van is a háttérben, ha túl tud lépni fájdalmakon, sértettségen, sőt a fölösleges kérdéseken, akkor szabadulhat fel.

Nekem is ajánlgatták, hogy egy anya mégiscsak anya... persze biológiailag igen, de nehogy én legyek emiatt bármire kötelezve.

Fel a fejjel!

Sokan meg annak örülnének, ha nem lenne a kötelező családi összejövetel ünnepekkor....

Majd ha már "nagy" leszel, azaz lesz társad és gyereked, akkor olyan karácsonyt alakítasz ki, amilyet szeretnél, csak akkor ne arra gondolj majd, hogy de vacak volt nekem és utálom a karácsonyt, hanem tegyél majd érte, hogy az elkövetkezendők jobbak legyenek:D Sok sikert hozzá.

Nekem, nagyon fura, hogy egy 24 éves nincs szoros kapcsolatban a szüleivel, nem tudom, hogy sikerül ilyet kialakítani...

Én csak nagyon későn döbbentem rá, hogy kár minden panasz, helyettem nem fog senki semmin túllépni. Ha későn is, de úgy érzem, sikerült, és szabad ember lettem. De még időnként figyelmeztetnem kell magam, hogy ne is nézzek vissza.

Nem kis munka ez, de biztosan sikerülni fog, hajrá!

Dehogy csak Te!!! Még sokan, sőt nem is mindenki beszél róla. Sajnos nincs mindenkinél szoros kötelék.

Nem lehet mit tenni, el kell könyvelni az "ez van" kategóriába.

Ne kövesd el azt a hibát, amit én, engedd el ezeket a terheket mielőbb. Igenis tudsz boldog lenni, majd a pároddal és a saját családoddal megteremtheted a meghitt ünnepeket is.

Szóval. Hol is kezdjem! Úgy érzem ki kell írni magamból ezt az érzést, 24 éves vagyok dolgozok. Édesanyám egy másik városban lakik, nincs meg sajnos a szoros kötelék, nagyon nincs. Édesapám van. De folyamatosan bánt, lehúz és kb lelki terrorba tart. 10 éve nem szóltak egymáshoz a szüleim...

Egyedül érzem magam rohadtul.

Mások karácsonykor családban ünnepelnek.. Én egyedül.

Úgy érzem csak én élem át ezt.

Nem tudok boldog lenne és ez csak egyre rosszabb.

Valaki valami jó tanács, esetleg tapasztalat?

Köszönöm!!!