Búcsú egy elhunyttól (beszélgetés)

Istenem, olvastam a történeted...nagyon sajnálom, részvétem:(((

Természetesen nem bánom, ha tudnék valami okosat kivánni, talán rengeteg eröt neked, nektek... de egyszerüen nem találok szavakat, minden elvesztés fáj de a gyermekünk elvesztése az lehet a legborzalmasabb az összes fájdalom közül:(

"Egy ember volt,még nem is olyan rég.

Egy ember volt,aki már csak élt.

Tragédia,szörnyű halál,

s az élet elmúlik,vége már.

Ó,te sors,miért vagy kegyetlen?

Miért kellett,hogy egy ember elmenjen?

Mert Ő nem volt rossz,

nem ezt nem hiszem!

Egy ember volt,s hogymiért csak volt,mondd,ó,Istenem!

Egy ember volt,aki elment hamar.

Egy ember volt,akit ma már a föld takar.

Egy ember volt,aki már nem lehet közöttünk.

Egy ember volt,akiről már csak múlt időben beszélünk."

Én már alszom hüs lomb alatt,

ó, ne zavard meg édes álmomat.

Borulj a siromra halkan, csendesen,

ne félj nekem már nem fáj semmi sem.

-Remélem jól irtam le, egyszer olvastam valahol és nagyon megmaradt bennem.

Köszönöm!

Én is épp Dédinknek kerestem...

"Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz

És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.

Olyan könnyen terüljön el fölötted,

Hogy lelked kiröppenhessen felfelé

És elérje útja végén az Istent!"

Szia!

Nagymamám gyászjelentésén volt ez az idézet, nemtudom kitől van, mert az nem volt ráírva, de nagyon szép:

"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,

Pihen a két, mely értünk dolgozott.

Számunkra Te sosem leszel halott,

Örökké élni fogsz, mint a csillagok!"

Véget ért a szenvedés,

Szívében nyugalom,

Miénkben, kik itt maradtunk,

El nem múló fájdalom.

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

Ha elkerülnek gondok, bánatok,

Könnyű kimondani,

De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,

Ha a szív vérzik, a lélek zokog,

Ha éjszakának tűnnek a nappalok,

Eltördelni mégis a mondatot:

Hogy legyen meg a Te akaratod !

Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne !

Mért kell ennek így történnie ?

Szívem keserű lázadásba jut

Ha érthetetlen előtte az út !

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,

Én Istenem, hát ez a szeretet ?!

Aztán elcsitul.

Bocsáss meg Atyám,

Te szeretsz engem híven, igazán.

Kínban vergődő szívvel is tudom,

Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghez viheted,

De szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani

Ne csak szájjal, szívvel mondani:

Ahogy Te akarod, ne ahogy én

A békesség csak úgy lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,

Amerre vezetsz, bátran mehetek,

S mindennapi kérésem az marad,

Add, hogy csupán Téged kívánjalak.

Legyen akaratod, ha a nap nevet,

Legyen akaratod, ha az éj temet.

Legyen akaratod most és mindörökké,

Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem !

S ha utad célját el is takarod,

Hiszek ! Legyen ahogy Te akarod !

Most megnyugoszom,

most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyerek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Az Úr legyen előtted,

hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,

hogy téged karjába zárjon és megvédjen.

Az Úr legyen mögötted,

hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.

Az Úr legyen alattad,

hogy felfogjon, ha leesel.

Az Úr legyen tebenned,

hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.

Az Úr legyen körülötted,

hogy megvédjen, ha mások rád rontanak

Az Úr legyen fölötted,

hogy megáldjon téged.

Így áldjon meg téged a jóságos Isten,

ma, holnap és minden időben.

Ámen.

“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod

veszteség volt és pusztulás,

fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.

Csak most kezdek rádöbbenni,

hogy az életed volt,

s egyre erősödő szeretet maradt utána.

A halál miatti elkeseredés

elpusztította magát a szeretetem tárgyát,

ám a halál ténye

nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.

Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,

nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

Nem hagytál el!

Mindig itt vagy velünk!”

Persze,nagyon megköszönném!

Aranyosak vagytok hogy ennyien segitetek!

van egy hasonló fórum, Emlékezzünk a címe, nézz be oda.

részvétem :(

Nem haltam meg,csak álmodni mentem.

Nem hagytam itt senkit,csak előre mentem.

én egy idézetet tudok. nem tudom, hogy honnan, kitől való, talán valami versben volt, és lehet, nem is pontosak az emlékeim...

amikor először olvastam bőgtem, mintha én gyászolnék...

"az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér"

vagy valami hasonló...

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

Te, aki annyi szeretetet adtál,

Te, aki mindig mellettünk álltál,

Te, aki sosem kértél, csak adtál,

Minket örökre itt hagytál.

szia, ha gondolod áttküldöm amit a nagyimért írtam egy gyertyagyújtós oldalon..., szólj és megy priviben...

Őszinte részvétem...:(((((

Nyisd meg ezt:

[link]

Mérhetetlenül messze mindnyájunktól és mindnyájunk felett. Akár a földön van még, akár az égben, lelke Istenben nyugszik már!

Emily Bronte

Elment örökre,

Alakját a homály befödte,

Vissza se nézett...

Mégis itt maradt valami szomorú igézet,

Valami rejtett, szomorú bánat.