Bölcsi kezdés 2016 januárjában. Beszéljük ki! (beszélgetés)

Nézd, kívánom, hogy ne legyen sok bajotok ezzel, de hidd el, ez az egyik legnagyobb gáz. 10 éve csinálom, négy különböző gyerekkel, 3 különböző bölcsiben.. És még a negyedikkel is volt nehéz szakasz, pedig ő már magzat korától szokta a három nagyobb hazahozott baciját. És mégis...

Mások is ritkán ússzák ezt meg, a fenti számokból következően 120 bölcsődést ismertem személyesen...

Sőt, a gondozók is kivannak ettől, sokszor az ő családjuk, gyerekeik szenvednek ezektől a hazavitt baciktól nagyon sokat. Pedig már megszokhatták volna.. De még ők se..

Bár tényleg volt egy olyan kislány még Gazdagréten, aki soha nem volt beteg.. Hát ilyen is volt. Nem keveset ostromoltuk az anyukáját, hogy mit csinálv vele.. :-) De nem adta ki a titkot..

De ha van nagymama, akkor azért más a helyzet, az neked is, a gyereknek is nagy segítség, valóban jóval kevésbé kell rágörcsölni, már kisebb betegségnél is ki tudod kúrálni, nagyobb járványoknál ki tudod venni...

Meg ha nem otthon van, nem is te kapod el. Nagy dolog ez is, én most érzem igazán, mert most van először, hogy dolgozom, és már nem együtt lakom anyámékkal, és ők már nyugdíjasok, és segítenek..

Hát ez így tényleg más, így azért könnyebb. Pláne, ha kettő mama is van nálatok.

Az elváláson a maga menetében túl leszel, ha te is úgy akarod. Mondom, ez sokkal inkább rajtad múlik. A gyerek nagyon átveszi, amit te érzel. Parancsolni kell az érzéseknek, és szándékosan másra koncentrálni.

Én bevallom, amikor a nagylányom, az első gyerekem először egy egész napot bent volt, én úgy éreztem, hogy visszakaptam az életemet, és nagyon boldog voltam.. Persze a világ legnagyobb örömével mentem délután a gyerekért, imádtam, imádom ma is, de talán nem is lett volna több gyerekem, ha akkor nem kapok segítséget a bölcsődétől..

Ma már le merem ezt írni, mert felvértezett, felnőtt ember vagyok, de akkor, ha ezt valakinek elmondtam, hát ne tudd meg, miket kaptam..

Ma ők megkeseredett emberek, én meg kiegyensúlyozott négy gyerekes anyuka vagyok diplomával, munkahellyel..

Ezeket azért írom le, mert tényleg döntő, hogy te hogyan állsz hozzá. Ez még a betegségekre is hatással van, a szülő konkrétan beteggé tudja tenni a gyereket túlaggódással, el nem engedéssel, parával..

Napról napra meg lesz mondva, mit kell tenned, megismered a bölcsit, a szokásokat. Sőt, általában neked is kell írni ezekről a napokról a füzetbe, és a gondozók is írnak..

Te meg ide írsz, mi meg megoldjuk a gondokat pikk-pakk. :-))))

Nem csak úgy hagyod ott, szakértő segítséggel, fokozatosan történik ez. 2-3 hét. A valós beszokás meg 3-4 hónap, addig az a normális, ha sír, ha reggel még balhé van. De te csak mész el, szépen, nyugodtan.. :-)

Nálunk is van egy csaj, aki teljesen egyedül van a kisfiával, laza, vagány, nagyszájú, nagyon bírom, élnek, mint hal a vízben..

Ha viszont olyan a munkahelyed, ami nem tűri a gyakori távollétet, akkor nagyon kellene erre megoldás, (akár fizetett), még akkor is, ha a rosszabb hónapokban lényegében alig marad a fizetésedből...

Nekem ugyan van férjem, viszont 4 gyerek van, és 4 órában dolgozom. (ami valójában azt jelenti, hogy reggel 5-kor kelek, és du.4-re esek haza). Keveset keresek. A kolleganőm is, 3 gyerekkel. Vannak olyan hónapok - a rosszabb téliek, meg a durván megoldandó nyáriak, amikor több a gyerekek őriztetésének költsége, mint a fizetésünk.. Nagyon nehéz akkor, nagyon kell osztani, szorozni, előre félretenni ezekre a hónapokra..

De muszáj, mert ha nem, akkor munkahely se lesz, meg az a kicsi se lesz..

Valami néni csak kellene, ha nagyszülők nincsenek..

Ezt szerintem itt a gondozónő fórumtársunk is meg fogja erősíteni.

És arra is fel kell készülni, hogy te is sokat leszel beteg. Én 23 éves koromig, a gyerekem születéséig szó szerint nem voltam beteg soha. A mai napig emlékszem a lányom által első hazahozott bölcsis bacira. Napokig az önkívület határán feküdtem 40 fokos lázzal... És utána még jött évekig jó néhány, sokszor a család több tagja is kórházban volt.. Egy jó kis tüdőgyuszi, - ami addig nálunk sohase volt, vagy egy jó kis hasmenős.

Most 10 év után tartunk ott, hogy már azért többnyire mi nem leszünk betegek, vagy csak ritkán..

Nem rémisztgetek, ez nem erről szól, csak azért írom, hogy a megoldáson járjon az agyad. Nálunk is az van, hogy a férjem még SOHA nem tudott otthon maradni beteg gyerekkel, csak az én reszortom ezt megoldani... Meg a munkahelyemet is megtartani..

Szóval segítség szervezése, és ha lehetséges valamilyen távolról dolgozás, ahhoz azonnal mindent elintézni, hogy a kollegák nyomását a táppénzes napokon enyhíteni tudjad..

Kőszönöm a válaszokat! :)

Én egyedül nevelem, így a gyed lejárta után(ami most esedékes), megyek vissza dolgozni. Eltökélt vagyok,és mások véleménye nem érdekel. Mármint olyanoké, akik szerint a gyereknek 3 éves koráig otthon kell lenni, stb. Igen, a betegségekre már felkészítettem magamat, bár gyakorlatban azért minden nehezebben megy. Azt is tudom, hogy lezárul egy korszak, és ez nehezebb. Az elválás. Meg a sok kérdés... Hogyan fogja viselni nélkülem? Nem okozok-e neki sérülést, hogy csak úgy otthagyom. stb. Tudom ezen mindenki átmegy, csak nekem még új. Ezért gondoltam, hogy indítok egy topicot. :) Biztos lesz sok kérdésem, mert hétfőn kezdünk.

Konkrét kérdésedről a legfontosabb szerintem:

Az alapja a dolgoknak a te döntésed. Ha te tényleg dolgozni szeretnél (vagy tanulni, nem tudom az okot), vagy akár egyéb egészségügyi okod van beadni, akkor az a te döntésed, vélhetően a családnak az érdekét nézed.

Bátran vállalnod kell ezt, nem kell a nyavajgókkal, sajnálkozókkal foglalkozni, nem lesz rossz a gyereknek. A gyerekek 98%-a be tud szokni a bölcsibe, és nem is érzi magát éves távlatokban rosszul. (Persze lehetnek kivételek, de az más, összetettebb kérdés.)

Egyszerűen azért, mert ha anyuka határozott, tudja mit akar, jól MERI érezni magát gyerek nélkül, meg akarni dolgozni, meri azt élvezni, akkor sokkal könnyebb, és egészségesebb lesz a leválás, és maga a család is.

A csárdás, a kettőt oda-egyet vissza rossz, elbizonytalanít.

Küzdve küzdeni kell, és bízva bízni. Magadban, a gondozóban, a gyerekben.

Szia!

Nekem 4 gyerekem csinálta végig, volt amelyik 6 hónapos korától, éven keresztül volt bölcsis...

Jelenleg a legkisebbem jár bölcsibe.

Mi nagyon szerettük, a gyerekek is szívesen emlékeznek erre a korszakra. Nagyon hálás vagyok a gondozónéniknek, sokat köszönhetek, köszönhetünk nekik. (Érdekes, most a negyediknél volt egy rossz év, de aztán váltottunk csoportot, most jó.)

Ami nehéz, és megkeserítette kicsit, az az állandó küzdelem a betegségekkel, bacikkal, az elkeseredés, ahogy pár szülő - és mindig ugyanazok - beviszik nagyon betegen a gyerekeket, kiszúrva ezzel másokkal, akiknek szintén gond megoldani az elhelyezést.

De már azt is látom, hogy ez is az élethez tartozik, 3-4 éves korukra - bármennyire is reménytelennek látszott azelőtt - jó lesz az immunrendszerük, mi kiismerjük a vitaminokat, és elfogadjuk, hogy az átmeneti gyengeség is az élet része.. Bölcsességet, türelmet lehet tanulni, magát az életet.

Ha konkrét kérdésed van, én meg szülői szemmel tudok segíteni.