Anyós által megromlott kapcsolat megmentése (beszélgetés)

Szia. Szerintem nem kell ilyen drasztikusan felfogni. Nekem nem vitáim voltak a férjem szüleivel, hanem konkrét háborúim. Apósom, hamarabb felfogta, hogy mizu, anyósomnak mai napig oda kell pörkölni néha. Minden létező dologba beleugattak. Egy idő után a férjemnek is tele lett a töke az egésszel. Mindenkinek egyszer kinyílik a szeme...

Ha a férjem motyog az én szüleimre valamit, akkor én is egyből megvédem őket, akkor is ha neki van igaza. Ő tudja, hogy nálam ez reflex. Ez van fordítva is.

Mi egyszerűen csináltunk egy "semmi közöd" zónát. Ami ebbe beletartozik, arról nem beszélünk velük. Akkor nincs vita, nincs okoskodás, nincs kioktatás. Kb. az időjárásról tudunk beszélni :)))

Kb. 2 hónap alatt megszokták, hogy hetente egyszer elmegyünk, megnézzük őket és kész. Kitartás :)

Én a saját bőrömön rájöttem arra, hogy nem lehet a végtelenségig tűrni a dolgokat, és nem is kell. Itt most nem is az anyós dolog a lényeg... A határokat meg kell húzni, és ha valaki azt átlépi, vagy átlépni készül, akkor figyelmeztetni kell rá, hogy eddig, és ne tovább. Akkor is, ha az családban van, vagy éppen a párod anyukájáról van szó.

Nagyon sokáig nyeltem sok szemétséget. Egy idő után telítődtem én is, aminek már fizikai tünetei is lettek, és persze borult a bili, de addigra már igen csúnyán... És senki nem védett meg, a párom se... És a szégyen az, hogy mostanra rájöttem, én saját magamat se védtem meg. Soha de soha többé nem fogom senkinek megengedni azt, hogy így szívja a véremet. Mert azt, hogy velem ezt megcsinálhatta az anyós jelölt én engedtem meg. Erre kell rájönni. Ahogyan Te is megengeded ezeket a dolgokat. Pedig nem kéne.

Óóó, de ez miért olyan rossz?

Ha zavar valamelyik megjegyzése, akkor szépen közlöd vele úgy, hogy közben nem vagy dühös, nem vagy flegma, nem vagy cinikus, hogy tudja neked ez rosszul esik. Vagy egyszerűen közöld, hogy nem vetted fel a telefont, mert aludtál, bocs:)))

Ha a szüleidet fikázza, akkor pedig mond azt, hogy ők ilyenek, ilyennek szereted őket, téged nem zavar, így mást se foglalkozzon velük. És közben nagyokat mosolyogsz. Le fog szokni róla, hidd el! Az is lehet, hogy túl érzékeny vagy, nem? Nem tudom miket mondhat, de ezeket meg kell tanulni kezelni, feltéve, ha akarod. Ha meg nem, akkor ne foglalkozz vele, hanem lépj le, és vége az egésznek.

Jó a viszonyunk, látszólag. Mosolygunk és elcsevegünk, ő mosolyogva mégis szándékosan bántó megjegyzéseket tesz. A szüleimre, rám, arra, hogy nem törődünk vele..

ami nem igaz. Eddig úgy gondoltam, mivel ez valamennyire egy álca mögött zajlik, le lehet így élni egy életet..

Mind ezt mosolyogva. Eddig én is mosolyogtam rá közben, és nyeltem. Ennek köszönhető a "jó kapcsolatunk"

de annyi mindent kell így magamba fojtanom, hogy tegnap rájöttem, lehetetlen éveken át csinálni ezt, valaminek történnie kell.

Tegnap borult ki a bili, bár (talán sajnos) csak a párom kapott a haragomból és elkeseredettségemből.

Én azt nem értem, miért hiszik egyesek, hogy itt arról van szó, hogy valaki automatikusan utálja az anyósát, mert az az anyósa. Azt hiszem, a fórumindító sem ezt írta, és a legtöbb esetben azért "anyuka" bőven tesz azért, hogy megmérgezze a fiatalok kapcsolatát.

Attól, hogy van gyerekem és utálom az anyósomat, nem következik egyenesen, hogy én is kiállhatatlan anyós leszek. Sőt az sem, hogy csak az én hibám volna, hgoy rossz a kapcsolatunk.

Beszéld meg a pároddal HIGGADTAN, hogy mi az, ami bánt. És ne csak VÁRD, hogy tegyen valamit, hanem mondd el, hogy mit szeretnél: miben várod, hogy melléd álljon. Ha nem teszi, nem hallgat meg, akkor hosszú távon sok fejfájásra számíthatsz. De ha nem támadólag lépsz fel, szerintem meg kell tudni beszélni.

Ha anyós ezután is ugyanúgy viselkedik, üljetek le 3-asban megbeszélni. Még fiatal vagy, nem fogja könnyen bevenni a gyomra, de inkább most, amíg még nem késő. Bár mi is megléptük volna ezt 10 éve, de nem tettük, mostanra meg már veszett fejsze nyele...

Először is ne csak mosolyogj rajta, hanem állítsátok fel a magad/magatok határait. És ezt a párodnak is meg kell értenie, ha később sem teszi, nem áll ki melletted, akkor ez a későbbiekben sem lesz jobb. Házasság és gyerek után csak rosszabb lesz.

Én nagyon sokat tűrtem, soha nem szóltam. Rengeteget sírtam, csak azért kaptam annyi rosszat, mert "elvettem a fiát".

Most már gyermekem is van. Abszólut nem nagymama szerepet szeretett volna megélni. Na itt lett elegem, nagyon okosan, továbbra is tisztelettudóan rendeztem a helyzetet. Távolságtartóbb lettem, ha szeretett volna valamit, nemet mondtam... Falba ütközött egy csomó területen, így most már érzi, hogy nem ő irányít.

Okosan kell csinálni, én elfogadom, hogy elég sok rossz volt az életében, és hogy így tanult meg élni, hogy a fiának szenteli az életét, de azt nem fogadom el, hogy csak azért ne szeressen, mert létezem a fia életében.

Továbbra sem tekint egy csomó tekintetben családtagnak... De már nem érdekel.

Jaj, ne csináld már! Miért gondolnám azt, hogy te várod! Azt hittem viccelődünk:)

Az enyém sajnos 77 évesen meghalt:( Pedig én is jól meg voltam vele. Sokat segített, én is neki, és jó volt a kapcsolatunk.

Én is azt kívánom mindenkinek, hogy annyi jó jusson mindenkinek egy jó anyósból mint nekem, de mi azért tudjuk, hogy ehhez 2 ember kell, mármint a jó és rossz kapcsolathoz is.

Hát nem tudom...Érdekesen nyilatkoznak azok a banyák, akik szintén lesznek egyszer anyósok és persze őket is banyának fogják szólítani és milyen jól fog esni nekik, hogy egyetlen gyermekük társa azt várja, hogy egyszer csak kinyúlik a banya, illetve azon aggódik majd a gyermeke párja, hogy te mint banya, nehogy tovább húzd a szívósságod miatt.

Röhejesek vagytok! És én nagyon bízom benne, hogy akik így beszélnek egy emberről, azok kevésbé szívósak és nem húzzák tovább a banyánál, hanem kipurcannak a banya előtt, amivel nem csak nekik tesznek jót, hanem a banya gyerekének is, mert nem lesz aki szívja a vérét.

Gusztustalanok vagytok.

Ilyen banyákat egy férfinak sem kellene elviselnie, az ilyet az első mondatánál ki kell dobni, illetve szóba sem kellene állniuk a férfiaknak az ilyenekkel. Én drukkolok, hogy az ilyenek kapcsolata kérész életű legyen és sose találjanak olyan pasit, aki egy ilyen miatt elviseli őt.

Az anyuka komoly problémákkal küzd. Meg van ennek a tudományos háttere. Ezért akar beleszólni az életetekbe.

Ez lehet, hogy azért van, mert nem bír téged, ez is az ő problémája.

Lehet, hogy attól fél elveszíti a fiacskáját.

Lehet más a háttérben.

De egy biztos ez az ő személyes problémája te nem tudod megoldani.

Egy a lényeg hosszútávon ez így nem fog működni. Láttam már ilyet közvetlen közelről. Szerencsére nem én voltam a szenvedő alany.

Ott válás lett a vége. Az anyós ott is beleszólt mindenbe.

Tehát a pasidnak döntenie kell. Vagy tisztázza az anyjával, hogy elég és nem ő irányítja az életeteket, vagy ebből is "válás" lesz.

Még egy lehetőség, hogy jó messzire elköltöztök ha vége a sulinak.

Esetleg de ezt kizártnak tartom hagyjátok magatokat totálisan elnyomni és szenvedsz amíg a banya ki nem nyúlik.

Leendő anyósod biztosan nagyon egyedül érzi magát, mióta a fiacskája nem vele él, unatkozik, ezért próbál beleszólni a közös életetekbe.

A párodnak kell a helyére tenni a dolgokat, hogy ti külön háztartásban éltek, úgy élitek az életeteket, ahogy az nektek jó, nappal dolgoztok, te meg még tanulsz, azt a kevés szabadidőt pedig egymás társaságában szeretnétek eltölteni. A véleményét pedig a szüleidről tartsa meg magának, mert te nem vagy rá kíváncsi.