Anya-lánya kapcsolat (beszélgetés)

Én sem vagyok gyerekpárti, és remélem minél később lesz unokám, és akkor nem leszek vele olyan, mint amilyen a te anyukád, de könnyen lehet, hogy igen.

Ettől még remélem, hogy majd tudni fogja a fiam, hogy bár nem vagyok napi szinten jelen az életükben, de ha az élet úgy hozza, akkor számíthat rám :)

Mondjuk ő már most tudja, hogy nem én leszek a bébicsősz :DDD

Most biztos azért jött fel bennem mert érzékenyebb vagyok.

Igazad van, és köszönöm szépen a válaszod. Majd lecsillapodik ez újra bennem.

Úgy tudod "elengedni" és elfogadni, hogy szembenézel a helyzettel, mint ahogy én is tettem: ő annyira volt képes, hogy a világra hozott és azt köszöntem szépen.

Ha kicsi korod óta nincs az életedben, akkor hogy nem edződtél még meg erre az opcióra?! Azóta sóvárogsz utána?!

Sok nehézség van, aminek nem úgy kellene lennie és mégis megtörténik...

Olyan is létezik, hogy a felnőtt gyerek nem igényli a szülői kapcsolatot...

Örülj azoknak, azokkal, akik neked is örülnek! Ne pazarold hiábavalóságokra az erődet!

Sziasztok! Hogy lehet feldolgozni egy nőnek,hogy nem lehet olyan normális kapcsolata az anyukájával?

Kicsi voltam amikor elváltak apámtól, neki lett egy új élettársa, azóta együtt vannak, nekik nem lett közös gyerekük. Nem túl gyerek pártiak, kisfiammal sem nagyon foglalkozik. Most kismama vagyok a második kisfiamat várom. És valahogy most érzékenyebb vagyok,megint elő jött bennem a hiánya, lelkileg rossz nagyon,sokat is sírok emiatt. Hogyan tudnám elengedni, és elfogadni hogy oké ő ilyen és kész.