Abortusz :/ (beszélgetés)

Kedves Drága Leendő Anyukák!

Nekem nem lehet saját gyermekem, kérlek, ha nem akarod, vagy tudod megtartani a babádat, add meg neki az esélyt, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott életet éljen. Megígérjük, hogy mindent megteszünk Érte! Szeretetben, nyugalomban fogjuk felnevelni. A babádon kívül még két embernek, a férjemnek és nekem is bearanyoznád az életünket, hogy megadod az esélyt, hogy ez igazi család legyünk. Az alábbi címen tudod felvenni a kapcsolatot: istensegit@yahoo.com

Biztos az volt. Ilyet nem tehetnek, bár annak idején, amikor terhes lettem, és úgy döntöttem, hogy itt az idő, hogy ezt orvos is alátámassza (még nem voltak tesztek, vagy nem használtuk), akkor a doki elég érdekesen beszélt velem. Bementem, megvizsgált, és flegmán közölte velem, hogy 9 hetes terhes vagyok, ha úgy gondolom, akkor ezt meg ezt kell tenni, hogy elvegyék, és közben úgy nézett rám, mint egy gyilkosra.

Végig hallgattam, majd közöltem vele, hogy nem értem miért beszél az abortuszról, amikor én megtartom...

Mintha kicserélték volna. Innentől bájolgott, kedves volt, körbeugrált, stb.

Húúú, nagyon sajnáltam azokat, akik azért mentek hozzá, hogy elvetessék a babájukat...

én azt hallottam fiatal koromban, hogy abortusz közben a lányokat nem altatják el, csak férjezetteket.

persze ez csak ilyen elrettentő szöveg lehetett

Abszolút megértem, már csak azért is mert én alkatilag nem vagyok alkalmas ilyen munkára, így őszintén csodálom aki tudja csinálni.

Szerencsés vagyok, mert 37 év alatt nem voltam kórházban, de még egy töréssel sem SBO-n, nem tapasztaltam meg saját bőrömön a rendszert, de borzadállyal tölt el, amikor mások mesélnek.

Valahogy mindenhova beszivárgott az embertelenség, ezt viszont a saját bőrömön is tapasztalom. Azt hittem, emebrekkel foglalkozni jó dolog, de amit cserébe kaptam meggyőzött arról, hogy nekem ehhez nincs elég vastag bőröm. Aztán lehet csak én fogtam ki rossz helyet... Bocsánat, elkanyarodtam.

Érthetetlen. És szomorú. :(

Én többek között azért nem vállalok már szociális gondozást, mert nem érzem magam már emberileg úgy ahogyan ott illene és kell. Ne értsd félre. Nem vagyok agresszív, szívtelen, csak maga a rendszer vált olyan pokollá, hogy nem bírnám elviselni az igazságtalanságokat. Nem akarok olyannâ válni mint sokuk és ez okozna némi gondot a beilleszkedêsben. Tudom, mert csináltam. De már nem akarom.

Úgy lenne a logikus, hogy egy még nem szült nővel kéne gyengédebbnek lenniük nem?

De ez így marhaság. Jó lenne ha nem néznének semmilyen szempontot, és egyszerűen mindenkivel gyengêdebbek lennének. Ha szült, ha nem.

Én ezt csak azért írtam le, hogy a fórumindítónak nem kell félnie. Mert igen, tudják fájdalmasra is "csinálni", ha úgy akarják.

3 gyerek után biztos hogy gyengéden bánnak vele.

Közeli barátnő tapasztalata, pont szóba került, így leírom.

Bőven 40-en túl volt védekezés mellett becsúszott terhessége (már volt 4 tervezett gyereke).

Első és egyetlen becsúszás, pedig nyilván tudták, hogy kell védekezni (azóta is utálja, ha azt hallja, hogy védekezés mellett nincs baba - nincs 100%-os módszer!).

Nem merték vállalni (van örökletes betegség a családban, mind ált. iskolások voltak a gyerekeik, szülői életkor közelebb az 50-hez stb.).

Szerinte korrektek voltak vele, egyetlen dokin látta, hogy nagyon nem ért egyet a dologgal, de az sem szólt semmit. A többség támogatóan viszonyult hozzá, főleg mikor a körülmények szóba kerültek.

Tágítani értelemszerűen nem kellett már a sok szülés miatt. Altatták, a délelőtti műtét után este haza is mehetett. Egyetlen napig vérzett utána, fájdalmai nem voltak. Pár napig kímélő életmód, 6 hétig nem lehetett behatolásos szex. Lelkileg megviselte valamennyire, egy év volt, míg helyrerázódott teljesen, de egy pillanatig sem bánta meg. Mint mondja, a kisebbik rossz mellett döntöttek, ma sem tenne másképp. Ha pár évvel előbb jön az a baba, megtartják, de 60 évesen nem akart egy kamasszal küzdeni, épp lezárták a kisgyerekes korszakot, visszatért a munkába, végre volt kis idejük a férjével kettesben.

Hozzáteszem, nagyon felelősségteljes szülők, rengeteget foglalkoznak a gyerekeikkel. (Ők nem tudnak a műtétről.) Azt mondja, az életükbe, úgy érezték, ennyi gyerek fér bele, és nem érzi magát felelőtlennek sem, hiszen védekeztek.

Ez sokkal inkább egyén kérdése, már ha nem tettek veled semmi törvénybe ütközőt.

Nálam a lamináriás tágítás után beindult a tulajdonképpeni vetélés, ami nekem pld nagyon fájt és brutálisan vérzett, ellentétben a cafe blogos hölggyel, úgyhogy mire a műtő asztalra kerültem, szinte már kész voltam. Családi barát volt a nőgyógyász és az altató orvos is, csak így jártam. Felépülni is nehezebb volt belőle testileg.

Másodjára csak vákumos aspiráció volt tágítás, szinte zéró fájdalom utána és sokkal könnyebben épültem fel belőle testileg.

Onnan tudják hogy nem kap tágítót aki már szült, mert vagy átestek rajta, vagy volt a környezetükben olyan aki már átesett rajta.

Egyébként meg csak egy kis utánaolvasás kellene és nem mindjárt osztani az észt.

[link]

Pedig sajnos sok orvos "pofára dolgozik"...

Pozitív lett a 2. teszt, nagyon örültem, de el kezdtem vérezni így el mentem orvoshoz aki azt mondta hogy "vagy megmarad vagy nem, de egy hét múlva menjek vissza".. egy hét múlva vissza mentem másik orvos volt, el mondtam neki is hogy mi történt.. meg vizsgált és kb úgy reagált mintha bolond volnék, lekezelően mondta, hogy "maga nem terhes"..

Ok!

Pár hónap múlva újból össze jött akkor már nem örültem annyira hisz mi van ha megint ez fog történni.. de minden ok volt.. egy darabig.. ahogy nőtt a baba úgy nyílt ki a méh szájam, a 6. hónap körül már szinte teljesen nyitva volt.. ezért lettem veszélyeztette terhes.. ha vetélés után rendesen megvizsgál és nem hülyének néz akkor valószínűleg gond mentes terhesség lett volna..

És a plusz poén hogy pont ezt a dokit fogtam ki szülésnél aki épp valami neki tetsző filmet nézett és hangot is adott a nem tetszésének... Illetve úgy is bánt velem szülés alatt már amennyire ott volt.. felesleges gát metszést csinált amit nem jól varrt össze illetve reggelre meg mindig tele voltam alvadt vérdarabokkal...

Tehát egyszeruen ha szimpatikus vagy az orvosnak vagy alapból jó ember akkor úgy áll oda a "beteghez", de itt is akadnak kivételek mint mindenhol

Amelyik orvos ilyet tesz, azt fel kell jelenteni.

Egy beavatkozás elvégzésének mikéntje nem függhet attól, hogy az orvosnak mi a vélt vagy valós erkölcsi ítélete.

Én 5 hónapig a Klinikán feküdtem, első 2 hónapban a műtő melletti szobában. Volt egy nő, a fődokinak régi ismerőse, és épp a 4. abortuszra jött. A doki nagyon kifejezte nemtetszését, és olyan fájdalommal, s bőgve tolták ki a csajt, hogy igen megemlegeti.

Ezzel csak azt akarom mondani; az orvoson nagyon sok múlik, hogy mennyire fájdalmas.

Ebben az esetben szerencséje lesz a kérdezőnek, mert 3 gyerek után megértőbbek, pláne, hogy volt veszélyeztetett terhessége is.

Sziasztok!

Végig olvastam amiket írtatok .. de felesleges vitatkozni hisz előre biztosan nem tudhatom hogy mi fog történni .. igen mindenki teste, lelkivilága más és más.. de köszönöm azoknak akik válaszoltak!

Senki sem jó kedvéből hoz meg egy ilyen döntést, nem jókedvéből csinálja végig,aki odáig jutott,komoly oka van rá.

Ha nem tudtok segíteni,legalább ne ártsatok azzal,hogy egymásnak estek.

Igen, de akkor valami átformálódott a szülőkben és mindent megadnak nekik (túlzottan is).

Én azokról beszélek, akik nem kívántak és egész életükben ennek a terhét viselik, mert így is viselkednek velük.