84-es születésűek-hol tart, milyen az életetek? (beszélgetés)
Sziasztok! Én is és párom is 84-esek vagyunk. 10 éve vagyunk együtt, 6 éves a kisfiúnk, és nem Magyaro.-n élünk.
Remélem feléled még ez a fórum!
Sziasztok 84-esek, senki más nincs aki leírná a saját sztoriját?
Hahó 84-esek, hol vagytok?
Nem sikerült menjelenítenie egy aranyos kis képet. elnézést, az lett volna rajta, hogy örülök, mert végre péntek van :)
Saját érdekünkben kell, hogy ne tegyük tönkre az életünket. Én is ezen az úton járok. És az elején tartok. Az állandó aggódásom, a munkamániám a végén nemcsak az egészségemet, hanem majdnem a kapcsolatomat is tönkretette. Szerencsére a férjemmel túljutottunk a holtponton, és közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha. Tervezünk dolgokat (x év múlva hol szeretnénk tartani), de nem görcsölünk rá a dolgokra. És nagyon hálás vagyok neki, hogy a betegségeimben is kiáll mellettem, ilyen dolgok a legfontosabbak a világon! Lehetne tök jó munkám, ha egyedül lennék, vagy a házasságom a csődbe jutna (a kolléganőm az ugyanolyan munkamániája miatt épp most válik egy négy éves kislánnyal!) és a kutya sem kérdezné meg, hogy hogy vagyok, stb.
Ja én olvastalak. Egyébként igazad van, ezen csak mi magunk tudunk változtatni. Csakhát olyan nehéz.
Olvastam egy cikket egy női újságba, nah nem mintha adnék ezekre, de ebben volt valami. Ha elhisszük, hogy válság van, és hagyjuk begyűrűzni az életünkbe, akkor valóban az lesz, és depisek leszünk előbb utóbb.
Meg kell próbálni az élet apró örömeinek is örülni, régen a nagyszüleink háború, beszolgáltatás alatt vállaltak gyerekeket, és felnevelték őket. Igaz az igények mások voltak. Ami itt a probléma - a mai világban, és ez a kapitalizmus hozadéka - hogy nagyon egyenlőtlenek az emberek esélyei (főleg az anyagiakat értem), ha mindenkinek csak ugyanarra telne, akkor nem fusztrálna minket, hogy a másiknak már ekkora autója, ilyen lakása van, állandóan külföldön nyaral, stb. Engem is idegesít, és én is problémázom, kezdem átprogramozni az agyam. Neked már írtam Zsu, hogy hogy tönkretettem magam az állandó aggodással.
Lassan búcsúzom mert ki fognak esni a szemeim!
Szia! Csak sajnos megoldani nem tudjuk!:-(
Szerencsés helyzetben vagy mert engem sajna nem tudtak támogatni a szüleim!
Szia! Ja ja, dehát mindig ugyanoda lukadunk ki..
sajnos :(
Sziasztok! Az élet nagy kérdéseiről beszélgettek ismét?
De végülis nem tudom miért panaszkodom, mert Hál' Istennek a szüleim voltak /vannak olyan helyzetben, hogy tudnak támogatni, de basszus most már én akarnám őket.
Mondjuk én is azóta vagyok ilyen 'pénzorientált' amióta babyvel összeköltöztünk. Amíg az ember otthon él valahogy ebből kevesebbet észlel.
Hát sajnos igen. Erre mondják, hogy a pénz nem boldogít, de pénztelenség megnyomorít.
Vicces, megint visszatért a pénz téma!
Ilyenkor szoktam mondani, hogy most kértem gázszámlára a 3. részletfizetési lehetőséget. Van még kérdés?!
Egymás mellett nőttünk fel :-)
Szoktam bizony, meg még vannak hülye kérdések!
Mondjuk még azzal tudnak kiborítani, hogy esküvő, baba?
Ilyenkor visszakérdezek, miből?
Annyira ritka az ilyen, hogy párok fiatalon így kitartanak egymás mellett. Ez olyan szép :)
16, nem mintha nagyon más lenne:) Hát azért Ti sem vagytok piskóták:) Gondolom, akkor Te is szoktad hallgatni, hogy 'Úristen nem unalmas?'
Hú az nem semmi, 15 éves voltál mikor összejöttetek!?
Bár én sem panaszkodom mi most töltjük a 7-ik évet!
Hát ha valamivel akkor legalább azzal jól 'állok' :))
Most szeptemberben lesz a 9. éves évfordulónk babyvel! Jó régóta nyúzzuk már egymást :))
És a párkapcsolattal hogy állsz?
Azok a tanárok akik a szaktantárgyakat oktatják a tanüzembe!
További ajánlott fórumok: