3x7 éve vagyunk házasok, igaz hogy vízválasztó? (beszélgetés)

Én is sajnálom, hogy így alakult.

Én tisztelem is azokat, akik vállalják a családanyai létet, mert rengeteg munka és felelősség, amit még le sem tehet az ember a munkaidő végeztével...

Jó lenne persze, ha a férj partner lenne a mindennapokban, de ő a pénzkereseti részét vállalja.

A húgoméknál úgy van, hogy igyekeznek minél több időt együtt tölteni, kirándulni is akár. A férje általában késő este ér haza, de legalább naponta hazamegy mégis, és így könnyebb, mint a fórumindítónál.

Fizetés...hát, ahogy írta, tellett saját magára is, öltözködésre, programokra, hiszen írta azt is, hogy igenis ad magára és van társasági élete.

Be lehet sokallni bármikor és bármitől, akárhányadik évben is. Kérdés, hogy ezután is vállalja-e a folytatást, vagy -ahogy a kicsi is egyre nagyobb lesz- egyre inkább éli a független életét, jogilag feleségként.

Egyik megoldás sem könnyű.

el volt keseredve?

beszelgetni szeretett volna a problemajarol?

megfigyeltem, hogy az utobbi idoben a hsz-eid tele vannak gonoszkodassal Gribedli.

neha pedig ertelmes, normalis hsz-id si szoktak lenni...

azokat jo erzes olvasni, de ezeket a gonoszkodasokat nem. :-(

nagyon unempatikus vagy. :-(

Maga a htb-ség miatt felesleges magyarázkodnod, hiszen ezt nem hiszem, hogy valaki szemedre hányta volna. Meg amúgy is ezek döntések, szóval pont. Van, aki otthon marad, van, aki nem. Mint írtad, a lányod nagy és önálló, szóval a 8 évesről lenne csak szó, ha munkát keresnél és esetleg a nagylány besegítene ebben, hogy összehozd a munkaidővel.

A munkát sem azért ajánlottuk, mert kötelező, hanem azért mert úgy érzed, be vagy zárva és sokak gondolom azzal a szándékkal írták, hogy ne kattanj be ettől az érzéstől, ha téged ennyire zavar.

Amit a vendégmunkásokról írtam, továbbra is így gondolom, nem sétamenet nekik a külföldi meló, nem gondolom, hogy a férjed annyira élvezi, de neked biztos így tűnhet. Ha csak 2 napot van otthon és akkor is inkább pihenne, valszeg az van, hogy azon az 5 napon át hajtják mint a barmot. Persze, örül a pénznek mert örül, hogy még így is, ilyen áron is jobban éltek, de nem "lustaságból" dolgozik kint, hogy ne kelljen ügyintéznie.

Én az első 7 évről tudok,mint vízválasztó.

Nekem be is jött... Együtt maradtunk és azóta is jól megvagyunk, de 7. évben nagyon kifordultam magamból. ..

azert annyira nem rontotta el szerintem, ha 21 evig jol elt, ugy, hogy nem kellett eljarnia gurizni sok esetben es meg tanulasra is volt ido, energia, penz... :-D

abszolut ertheto, ha ezt irigylik egyesek... :-)

szerintem, ha olvas meg a forumindito, akkor a legjobb lenne elgondolkozni ezen, es inkabb megprobalni rendezni a kapcsolatot, ha meg lehetseges. :-)

Valahol irigylik a jó dolgát, aztán kiderül hogy még sincs jó dolga. Hát, ez elég furcsa szituáció. :))

Amúgy meg ő rontotta el. Ha erős, akkor fog lépni.

Hány olyan háziasszony van, akinek elege van a férjéből, benne van a konfliktus, de nem mer szólni, nem mer lépni, mert egy életre függővé tette magát a férjétől, hozzá láncolta az életét, a szabadságát a "HŰSÉG" nevében. Ilyen szempontból veszélyes ez a szó. Hogy ez alatt az "elv" alatt eladhatod a lelkedet, a szabadságodat, az életedet, úgy, hogy észre sem veszed, vagy csak idő múltán. Ki lehet lépni ebből, csak ahhoz ÖNÁLLÓSÁGRA, ÖNBIZALOMRA és BÁTORSÁGRA van szükség. Kockázatvállalás, ami némi feszültséggel jár, amit az új helyzetek és a változtatás produkál. Egyrészt önmagunk részéről, másrészt a környezetünk részéről. Ott a félelem hogy megbélyegeznek a "HŰTLEN" szóval, hogy "árulók" és "önzők" leszünk pont akkor, amikor bevalljuk az igazságot, és merünk felelősséget vállalni a saját életünkért. De tegyük mérlegre mi a fontosabb: aranykalitkában élni, de rabságban, vagy szabad ég alatt, de szabadon. Ugyanakkor magamtól függni, vagy másoktól?

Egy kis segítség: A szabadságot minden lélek nagyra értékeli, akármilyen körülmények között él. Ha ez sérül, akkor szinte minden sérül. A szabadáság viszont felelősséggel jár, hogy az életemet a szabad akaratom szerint alakítom. Ez sokakban félelmet és feszültséget kelt, amíg meg nem erősödik bennünk az önmagunkba vetett hit. Amíg ez nincs, addig a "nyugalmat" és "biztonságot" a másiktól való függés adja, amiből valljuk be, nehezen lépünk ki, mert olyankor ez az érzés megszűnik, és egy csomó konfliktussal, bizonytalansággal kell szembenéznünk.

Bátornak kell lenni és lépni. Ennyi a lényeg.

"Ex nihilo nihil fit = Semmiből nem lesz semmi."

hat nem csodalom, hogy torolte magat, ahogy neki estetek a legtobben....

miert faj az nektek, ha valakinek nem muszaj dolgoznia?

miert zavarnatok ennyire dolgozni?

Á nem!

Én örülnék, ha úgy maradna. ;)