2 éve özvegy vagyok. Már elég sok udvarlót elküldtem, a... (beszélgetés)

de amit elvégzett,azt egész gőzzel csinálta.mint a gőzölős takarító.vagy mi.

Félnek nevezem, mert ritkán jön/alszik itt.

egy az ágyban,egy aki főz,egy aki félmunkát csinál?félgőzzel takarít?bocsi mindenkitől,aki igazán gyászol.

A gyászfolyamat mindenkinél más és más. Éld végig, utána már érzed, mi a jó neked.

Én egy kicsit több, mint egy éve vagyok özvegy. Nagyon szerettük egymást a férjemmel, de bennem erősen feltámadt az igény a szeretetre. Hogy szerethessek és szeretve legyek, legyen, akivel újra össze lehet bújni. A temetőbe sem járok ki már. Lett is azóta párkapcsolatom, és reménykedem benne, hogy tartós lesz, mert olyan, amit nem is képzeltem volna. De mindenkinek más hosszúságú a gyászfolyamat. Csak érdemes magadnak valahogy lerövidíteni, mert elmondhatatlanul jó érzés, amikor újra megérkezel az életbe. Én jártam pszichológushoz. Az sokat segített, hogy a traumát ki tudtam magamból beszélni szabadon. Ő biztatott a társkeresésre is és igaza lett. Eleinte ellenálltam, de amikor a társkeresőn megláttam azt a férfit, aki a jelenlegi párom, tudtam, hogy a "szövege" hozzám szól. :-) Próbáld a gondolataidat terelni más irányokba és ha nem megy, akkor pszichológus, aki ebben segít.

Egyetértek. Ez a világ rendje. Adj esély és élj. Attól h folyton kijársz a temetőbe nem lesz jobb. Engedd el és élvezd az életed....kaptál egy új esélyt

Azzal egyetértek, hogy nem akarsz új társat. Viszont a heti 4-5 temetői látogatást soknak tartom.

Özvegy lettem én is, 3-éve, most kell nekem 2 és fél szerető, akik helyettesitik a volt kedves feleségem.

Ha 30 évet számolsz előre, akkor nem lehetsz több 40-50 évesnél. Gyorsan eltemeted magad, pedig még boldog lehetnél vki más oldalán.

A vallomás: "2 éve özvegy vagyok. Már elég sok udvarlót elküldtem, a maradék 30 évemet magam akarom leélni. Heti kb. 4-5 alkalommal a temetőbe megyek és sírok sokat a sírnál. Kicsit könnyebb utána, de nem tart sokáig."