Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Teljesen Új vagyok itt. A segítségeteket szeretném kérni. VAn egy ismerősöm akik megkapták azt a papírt, hogy örögbefogadhatnak gyermekt. De nem tudják merre menjenek tovább. Jártak, már pár alapítványnál, de azokkal volt valami problémájuk, de nem tudom, hogy pontosan melyik alapítványnál jártak és hogy mi volt a bajuk. Ti hova indultatok, amikor megkapták ezt a papírt? Mit mondja nekik? Bocs hogy ennyit kérdezek, de fogalmam sincs mit kell csinálni ilyenkor, és tőlem várják a választ. Akár testvér párt is örökbe fogadnának kisebbeket.

Sok örömöt és boldogságot a kicsihez. De ha mégis teherbe esel majd, ugye nem veteted el? Ígérd meg!

Jó? Üdv: Márti

Én is szeretnék egy szép történetet elmesélni.

Van egy házaspár ismerősöm, akik nagyon sokáig próbálkoztak. Végül feladták és örökbefogadtak egy gyerköcöt. Pár évre rá mégis sikerült a nőnek terherbe esnie, de ő úgy döntött, hogy elvetetti. Félt attól, hogy az örökbefogadott gyermeket már nem fogja annyira szeretni...

Ez nagyon szép történet.Most olvastam egy könyvet, örökbefogadott gyermekek és szüleik kapcsolatáról.Abban van egy szép gondolat, melyet egy anya ír :Nem vagy vér a véremből, hús a húsomból.Nem is a szívem alatt nőttél, hanem benne."Olyan megható !

És még egy aranyos történet, szintén ebből a könyvből. Az anyának szül a nevelt lánya és szülés után pár héttel hazaköltözik nem igazi mamájához. Az anya mondja a lányának:" Milyen szép vörösesbarna van Sheila babának! Olyan, mint Apádé." Erre a lány. " de hát nem is a ti gyereketek vagyok mami" Erre az anya: " Ja, el is felejtettem." Számomra ezek igazi Nagybetűs Anyák, minden tiszteletem az övék!

Átolvastam a témát és valamiért úgy gondoltam MOST, hogy hozzászólok én is.

Olvasom, hogy kisebb félreértések vannak itt, ebben a témában és őszintén írom: teljesen ledöbbent.

Egyrészt azért, mert többségük nő, aki hozzászólt.

Mivel különböző korúak vagyunk, mindenképpen tartsátok szem előtt a tényt: minden korosztály másképpen gondolkodik.

Szerintem.

Egyértelmű: akinek nincsen gyereke és valamiért nem úgy alakul, de szeretne gyereket pártolja az örökbefogadást...sorolhatnám. Ez a része felesleges.

És nem félek ideírni mit gondolok én erről az egészről.

Nekem nincs saját gyerekem, de még lehet...lesz ;)

Én imádom a gyerekeket :)

A másik döntését tiszteletben kell tartani, ez az egyik legfontosabb! És ne gyertek a vallással meg egyéb dolgokkal.

Nem ítélek el senkit semmiért. Ha valaki a saját gyerekének veszi el az életét (akár magzati szakaszban - akár születés után) az ő dolga és nekünk nem dolgunk véleményt és bírálatot írni róla, mert az előbbit Magyarországon engedélyezik ugye, az utóbbi esetben pedig a rendőrség jár el a btk. szerint.

Mint emberölés.

Viszont láttam én már csúnya dolgokat, igen láttam fotókat olyan csecsemőkről akiket az anyjuk szülés után beledugott egy neylonzsákba. Volt aki felöltöztette a gyereket, sőt tartalék ételt (?) is csomagolt neki és egész egyszerűen bedobta a szemetesbe.

Esetleg megfojtotta.

Összeszorult a torkom, de nekem sem dolgom ezekről véleményt alkotni.

Sőt. Nem is értem hogyan jöhet szóba egy olyan téma: örökbeadás az rossz-e?

Mindenki ismeri a saját születési dátumát. Képességeit, tud számolni. Rossz esetben elszámolja magát.

Ad1 teherbe véletlenül nem esnek nők. Egyrészt azért mert a védekezésnek sok módja van. Aszpirin térd között, a leghatékonyabb módszer: nem csinálni :)

Ad2 kiegészítve ad1-et hallottunk már olyanról, hogy nem kívántak teherbe esni, aztán valami folytán mégis megfogant.

Ismerek én is olyan nőt, aki fogamzásgátlót szedve (99%-os bitonság) minden tablettát bevéve megcsinálta a terhességi tesztet és pozitív lett..., azóta már 7 éves a kissrác. Ennyit erről.

Különbözőek vagyunk. De mindig próbálunk úgy gondolkozni, hogy kicsit a jövőt is számításba vegyük, már nem csak rólunk van szó.

Azt gondolom ebben a témában: nem csak magunkért vagyunk felelősek.

Ehhez pedig nem sok hozzászólása van a férfiaknak valljuk be, mégsem ők azok akik megszülik a gyereket.

Mivel nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem igenis szerintem felelős a gyereke élete végéig (ÉLETE VÉGÉIG, nem 18. korig basszus) az anya

ezért azt gondolom, minden nőnek joga van dönteni ebben a témában és aki az elvárásokat veszi figyelembe az nagyon csúnyán meg fog bukni.

Ebben a leckében.

Szerintem.

Most bárki gondolhatja azt ismét egy olyan témában prédikálok, ami...

Mindenre van magyarázat, de nem mindig írjuk le ugye :)

Szóval, ha valaki azt gondolja örökbe kell adni, mert úgy gondolja: nem én nem megyek abortuszra, szeretnék szülni, viszont nem tudom felnevelni a gyereket -valami miatt, mindegy mi- adja örökbe.

Egy fontos dolog: gondolni valamit most, ami lehet meg fog változni, akkor amikor nem lesz, lemondani valakiről.

Valakinek megy. Valakinek nem.

.

Na ez az amit én se...elfogadni elfogadom, mert a saját döntése, de megérteni...?

Remélni tudom csak, hogy soha nem kerülök ilyen helyzetbe...

"Szerintem is az élet védelme az elsődleges, de nem mindenáron."

Na ez az a mondat, amiben benne van a lényeg.

Köszi érte.

Én elfogadom a mélyen vallásos emberek véleményét is, meg a másik oldalét is.

Szerintem is az élet védelme az elsődleges, de nem mindenáron.

Ismerek egy családot, ahol az anya terhessége alatt lett rubeolás. Ez az a betegség, ami biztosan károsítja a magzat szellemi fejlődését.

A gyereket nem vetették el, és fogyatékosan éli az életét, ami közel sem nevezhető teljes életnek.

Ilyen esetben is elfogadom egy vallásos ember döntését, de megérteni nem tudom.

Kedves Fawkesgirl!

Én nem az örökbeadás tényét nem tudtam feldolgozni, hanem a titkolózásét, a becsapottság érzését, hogy innentől kezdve nem volt világos, hogy mi igaz és mi nem.Ki az akiben megbízhatok és ki az akiben nem. Ha viszont a tények tudatában növök fel, akkor ez a dolog nem okoz törést és nem kuszál mindent össze. De, ha annak idején az anyám az abortusz mellett dönt, akkor megfosztotta volna az emberiséget egy igen értékes embertől, t ő l e m. Ha én nem lennék, akkor nem születhetett volna meg a három zseniális fiam (a nagyok 140-es IQ felett, a kicsinek a kora miatt még nem mérhető), akik nemcsak okosak inteligensek, de veszettül jóképűek sok örömet okozva ezzel a korukbeli hölgyeknek. Én b i z t o s vagyok benne, hogyha egy élet megfogan, annak mindig oka és küldetése van.

Én nem gondolom, hogy az EMBERI életet egy hangyához vagy egy virághoz kéne mérni. Elég szomorú, hogy vannak olyan nők, "anyák", akik a méhüket inkább tennék koporsóvá, mint bölcsővé. Én nem ítélek el senkit, de az abortusz tárgyilagosan megállapítva emberölés, beláthatatlan lelki károkkal.

Valóban, nem akkor kell dönteni, amikor már megfogant a baba, hanem előtte kell felelősen és tisztán élni és vállalni a következményeket.

Mind a baba, mind az illető személy érdekében remélem, hogy senkinek sem kell közületek ilyen döntés elé állnia...

Az abortusz egy rettenetes dolgo, én is elkövettem. Azt gondoltam ebben a pillanatban ma már nem tenném. De sajnos igen! Ha a gyermek és a magam helyzetét kilátástalannak ítélném meg. Én felneveltem 3 gyereket apa nélkül, volt apjuk, csak nem tudta mi a dolga a gyermekek pár éves koruk óta, még válás előtt.

Nem adnám örökbe a gyerekemet, megszakadna a szívem. Tudni, hogy él valahol, az én vérem, az én tulajdonságaimmal illetve, gondolom a papát is szerettem egykor és az Ő tuéajdonságaival valahol. És nincs jogom megölelni, nincs jogom még látni sem. Brrr, ebbe belehalnék, vagy legalábbis egy élőhalott lennék.

Valóban ítélkezni nem szabad, mindenki azt teszi amit szíve szerint helyesnek tart.

Nem játék az abortusz, senki nem mondta hogy az. De had az anya döntse már el, hogy akarja-e a gyereket vagy sem. És ne ítéljük már el azért mert úgy döntött, hogy nem akarja és nem kívánja kihordani, megszülni. Ebben nincs elítélni való egyáltalán. Attól sem lesz jobb, ha elítéled.

Én egyik döntést sem ítélem el, vagy vetem meg. Joga van az anyának hozzá, és úgy gondolom, hogy ezeket a jogokat senki nem csonkíthatja meg társadalmi elvárással, törvénnyel vagy utálattal, megvetéssel. Ő dönt, saját joga van hozzá.

Ha jól látom Te sem bírtad hosszú évekig feldolgozni, hogy örökbe adtak. Nos, úgy látom, hogy kicsit ellentmondásos az amit írtál. Ne öljünk meg egy magzatot, még akkor sem, ha szenvedés és lelki sérülés vár rá. Eleve megbélyegezve kell élnie, tán fel sem tudja dolgozni azt amit a szülő anyja tett vele.