Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Régebbi műtötöttektől kérdezem, hogy akik vezetnek, mikor ültetek először autóban, hogy ti voltatok a sofőr?

Még nem akarok, azért sem mert nekem most mumus az autó.

A műtét után hazafelé keserves volt nagyon, minden úthibát érzett a hasam, többször azt éreztem hogy elájulok, még jó hogy ültem.

Aztán rá 1 hétre varratszedésre menvén ismétlődött, bár nem annyira intenzíven, de nagyon kellemetlen volt.

Sziasztok ! Véletlenül tévedtem ide, és érdeklődve olvastam az irásaitokat. Megnyugtatásként közlöm, hogy előbb-utóbb visszaáll a régi rend...

Nekem több, mint 20 éve volt méheltávolitásom : hüvelyen keresztül történt. Altatásban. Az első hetek nehezek voltak. Nem a fájdalom miatt, mert azt keveset éreztem, hanem nagyon fáradékony voltam. Igaz, a műtét előtt hónapokig kaptam vasat ( injekcióban is), mert erősen vérszegény voltam. De lassan összeszedtem magam. Eleinte séta csak a fürdőszobába meg vissza az ágyba, aztán ki az udvarra... szóval szépen, fokozatosan. 2 hónap múlva mehettem dolgozni ( gyermekápolónő voltam - illetve vagyok, de már nyugdijas).

Szóval idő kérdése az egész, de mindent csak fokozatosan !

Sok erőt és türelmet nektek, akik most jártok ebben a cipőben !

Na, akkor a margóra... 🤣

Nekem hasi vágás és 4 darabban szedték ki.

Nekem a mióma és a méh nagysága miatt eleve nem is játszott a laparoszkópia, de igazaból örülök neki; pont mert ez a darabolós dolog elég brutálnak hangzik :D

Persze a gyógyulás meg így nehezebb a nagy seb miatt, szóval valamit valamiért :)

véletlen elküldtem.

Szóval folyt.

merek a folyamatokba.

Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi vár rám, én is kutakodtam a neten és belefutottam egy-két képbe és videoba.

Én teljesen elszörnyedtem...

A hasi vágás és a szerv kiemelése sokkal humánusabbnak tünt, mint a laparos aprítás.

De az orvosom laparoszkópíával műt és én rábíztam magam.

De belegondolni se

Haha, a felülés oldalról az még megy a császáros idöböl :D

Drukkolok a szövettan miatt, biztosan jó lesz! (Amiatt én is izgulok eléggé, pedig a doki azt mondta, h nem sok esélyt lát, h rosszindulatú legyen valami, de ugye a biztos majd az lesz, ha megvan a papír).

Az én hasam most kicsit kisebb lett, de nem is értem, h a belek hogy töltik be ezt a területet… hirtelen egy nagy ür, oda bezuhan minden? Nyilván nem, de nagyon fura gondolat.

Igen, a mozgás; kb óránként mászkálok egy kicsit; csak nem igazán tudom hasznosan eltölteni az idöt. A férjem direkt otthonról dolgozik, itt van anyósom is, úh full kiszolgálás van :D szóval leginkább csak téblábolok totyogás címszóval…

Én anno még a nagy műtét előtt mikor a kórházban voltam láttam másoknál mikor a gyógytornász megmutatta neki hogyan kelljen ki az ágyból. Mikor mondták a nagy műtétet tudtam hogy rám is ez vár. Mikor jött a gyógytornász hozzám már tudtam mi lesz a következő lépés.

Itt nem kell ugranod az ágyból. Segítenek, és lassan megmutatnak mindent. Idővel már rutinos leszel belőle ahogy gyógyulnak a belső varratok.

A nagyobb azért fájdalmasabb, mert ott történt az igazi gyepálás, ott zúzódott több szövet a műtét közben, és a drén is ott volt kivezetve.

Ha bírod, nézz meg a you tube- on egy laparos műtétet, segít türelmesebbnek lenni is.🤣

A császárnál nem szedték ki a szerveidet, csak megstoppolták a méhed és összevarrták a meglazult izomzatot felette. Akkor hormonálisan a tested a méh visszahúzódására, és a hasi izmok visszaállására, egy természetes regenerációra volt előkészítve, egy folyamat részeként, lezárva a terhességet a szülés után.

Ez teljesen más, tulajdonképpen egy agresszív beavatkozás, nem egy természetes folyamat része.

Szerintem sokat számít maga a vágás is.

4 kis lyukam van ebből 1 nagyobb és 2 kisebb és 1 mini és érzem, hogy a nagyobb fájdalmasabb, mint a kisebbek.

Hát igen a felkelés az elején kikészített.

Mikor mondták, hogy először forduljak oldalra és úgy toljam fel magam a könyökömmel,kezemmel.

Aha, értettem én, csak éppen nem tudtam oldalra fordulni...

Most már nem okoz gondot fel kelni, felállni, de az első lépéseket érzi a hasam ilyenkor.

Nem is tudom eldönteni, hogy belűl fájdogál vagy kivűl a seb.

Fú a szövettan miatt parázok egy kicsit, még nincs meg.

Nekem még keményedik a hasam, de már ritkábban.

Olyan puffadás féle érzés, de mégsem puffadás, mintha kevesebb helye lenne a beleimnek, pedig hát logikusan több hely van most 😃

Dokim mondta, hogy az összenövések elkerülése miatt kell sokat mozogni.

Persze a normális keretek között.

De jó hallani, hogy jól vagy és jól megy a gyógyulás! Én is abban bízom, hogy napról napra jobb lesz.

A hasam még olyan kelttészta formájú és érzetü, sok helyen még érzéketlen, de a seb maga csak hirtelen mozdulatra fáj, illetve, amikor feltápászkodok az ágyból.

Az otthon totyogás, az megy, viszont széken ülni még nem esik jól. Inkább az ágyban vagyok félig fekve/ülve.

Nekem felszívódó varratom van, úh csak március végén találkozom a dokival, illetve 2 hét múlva felhív a szövettan miatt.

2 hetes műtött vagyok és még mindig óvatos, pedig nagyon jól érzem magam.

Nem emelek, nem hajolok...

Átalszom az éjszakákat, tudok már oldalt is feküdni.

Egész nap fent vagyok és sétálok is 2× félórát.

Néha érzek kis nyilalásokat, szúrkálásokat, enyhe nyomást a medencémben.

A sebeim is fájdogálnak és viszketnek néha.

Összességében jól vagyok.

Én ettől sokkal rosszabbra számítottam.

Persze én nem tudom összehasonlítani, mert nem volt császáros szülésem.

Néha rácsodálkozom, hogy túl vagyok az egészen...

Nagyon bizakodom, hogy belül is rendben van minden.

Múlt héten a varratszedésnél, csak varratszedés volt.

Első vizsgálat, ultrahang stb. majd 3 hét múlva.

Hú Lányok, ez azért kemény. Töredelmesen be kell valljam, hogy nem erre számítottam. A császáromból anno ripsz-ropsz felépültem, egy pillanatra sem fájt a seb, és 24 óra múlva a mütét után szó szerint szaladtam. Igaz, hogy az 8 évvel ezelött volt, de ki számolja :D

Most meg totyogok, és miliméterröl miliméterre haladok, amikor ki kell kelni az ágyból.

Én tényleg azt hittem, hogy a jövö héten már kinyitom a laptopom és a rákövetkezö héten már be tudok menni 1-2 napot az irodába. Na, ez ki van zárva :D

Most kicsit messze látom az alagút végét, ami amúgy tök hülyeség, mert úgy tünik, hogy a mütét jól sikerült, a seb jól van, jól megy a pisi, a nagy wc, nincsenek általános fájdalmaim, szóval semmi okom nem lenne panaszkodni… na jól van, megyek összeszedem magam :)

Szia LadyG!

Ha műtétnél minden rendben volt ez is menni fog. Igyál sokat és beindul csak várni kell egy kicsit. A felkelésnél most türelmesen és lassan kell felkelni. Üdv: Ági

Sziasztok! A mütét jól sikerült, szerencsére nem voltak összenövések, úgyhogy ilyen szempontból egyszerü volt. Viszont a fájdalom és a mobilizáció szempontjából nem voltam elégedett. 8 éve volt egy császárom, ami egy kicsit sem fájt és 24 órával utána már rohantam, pedig nagyon sok vért vesztettem. Most bezzeg morfin alapú fájdalomcsillapító is kellett és az elsö felülésnél majdnem kidobtam a taccsot… öregszem, na :D

A katétert most szedték ki, úgyhogy remélem minden rendben fog menni a pisivel. Azt mondják, ha nem ürül rendesen, önkatéterezni kell napokig/hetekig…be vagyok tojva, m azt tuti nem tudom megcsinálni

Hát én biztos nem akarok még komolyabban tornázni...mondjuk műtét előtt sem voltam egy nagy ugra-bugra...

Engem teljesen kielégít a séta, sőt fél óra után már érzem a hasam, szóval lassan, fokozatosan.

Igen én is sétálok, olyankor érzem, hogy nem teljesen okés minden.

Egész nap totyogok a lakásban fel sem tünik.

Aztán kimegyek sétálni és egyből érzem, hogy lassan kell lépegetnem és kb. 15,20 perc múlva húzni kezd a hasam, feszít a medence csontom.

Na akkor vissza és pihi...