Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Még a két hónap se teljesen elég a fizikai melóhoz.:((

Tervezz minden estére pihenést meló utánra.

Szerintem a pulzusoddal ne játssz. Én megmutatnám orvosnak. A kórházban vicces volt, hogy az első naptól állandóan 130/80 volt a vérnyomásom, még akkor is, mikor úgy szédültem, hogy nem bírtam felállni :-)) Az életben nem volt ennyi... Ha sikerül 120-ra feltornáznom, boldog ember vagyok, de általában 105-110 közt van. Na mindegy, ettől eltekintve nem volt gond. Lehet, hogy az igazit nem vállalták be, mert tuti transzfúzió lett volna a vége. Amikor felkelhettem, már készítettem magamnak nescafét.

A másik dologgal kapcsolatban megértelek. DE. Velem történt az életem során pár dolog, kaptam pár olyan infót, amelyek alapján kialakult egy hitrendszerem. Sok minden belefér, muszáj, mert ha bármelyiket megpróbálnám racionális alapon kizárni, egy részemet tagadnám meg. De egy biztos: sokan figyelnek ránk. Mindannyiónkra, még ha néha nem is érezzük. Klenca, próbálj segítséget kérni. Őszintén, nyíltan, és ne célozz a kéréssel, hagyd, hogy berobbanjon az éterbe, ki a kozmoszba, ki belőled, aztán majd meglátod :-) Lehet, hogy valami nagyon-nagyon döbbenetes helyről kapod a támogatást, de akkor az a te utad.

Nekem még mindig magas a pulzusom. Nem nagyon kávézom. 100 felül van majdnem mindig. A kórházban szóltam, de magyarul leszarták.

Én nem vagyok egy ostya faló de valaki egyszer azt mondta: Ha minden ajtó bezárul az Isten kinyit egy ablakot. Hátha neked sikerül !!

Az enyém is tréningezett... Egy hónappal a műtét előtt kaptam egy új gyógyszert. Létfontosságú, de kiderült, hogy 120 tőle a pulzusom, ami normálisan 60-70 közt van. Teljesen kétségbe estem, mondom anesztes kivizsgálás, ezt meglátja a belgyógyász, tuti nem enged műteni. A háziorvosom szerencsére észnél volt, azonnal semmi konzílium meg kivizsgálás, hanem kaptam olyan gyógyszert, ami levitte a normál szintre a pulzusomat. Szerencsém volt.

Klenca, mindenkinek van esélye a boldogságra. Nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy van ez, de én úgy szoktam mondani, hogy amikor megszűnik az ember görcsösen akarni valamit, akkor az élet elé dobja. Lehet, hogy tíz évet kell várni. Lehet, hogy fél életet. De mindenki életébe be van programozva a boldogság, szóval ne add fel! Hidd el, ezek nem nagy szavak, saját tapasztalat...

Ühüm...

Akkor a szívem erre tréningezik.:((

Ha tudnám, hogy van esélyem csak egy rövid idejű boldogságra, küzdenék.....

Az egyik lányommal szinkronban szoktam volt mensizni.

Nem tudom, hogy normális-e, de a forgatókönyv nem múlt el, csak ugyebár nem tud megjönni.

Forgatókönyv alatt értendő:

fejfájás, aluszékonyság, alhasi fájdalom, derékfájás, stb...

Rajtam hamarabb kijött, még műtét előtt. Egy hétig voltak rémálmaim, bár nekem más jellegűek, de nagyon megviseltek. Mire bekerültem, teljesen kikészültem. Azóta viszont nem hagynak stresszelni :-)

Más: nektek vannak premens tüneteitek? Nekem a napokban jött volna meg (hihihihihi, nem tudott, és egyfolytában fehér nadrágot hordok :-))), és kicsit bőgős lettem ;-)

Én nem akartam menni, ami elég fura volt, mert eddig mindig. De most azt mondtam, ebben az évben a három legnagyobb álmom teljesült, csúnya vicc lenne az élettől. Ennek ellenére én felkészültem, írtam egy búcsúnovellát, és megbíztam egy barátnőmet, hogy ha meghatározott ideig nem hall felőlem, akkor küldje el a megadott e-mailekre. De nem kellett. A novella amúgy fent van a Virtus honlapon, A verseny címmel, folytatásokban, ha érdekel valakit.

Szerintem a halál valami, ami mindig velünk van. Rajtunk áll, mikor megyünk, csak fel kell adni, és a tudatalattink elvégzi a dolgot. 15 éve meg akartam halni, sima vakbélműtétbe majdnem sikerült. Megállt a szívem. Most nem akartam menni, többet is kibírtam. Csoda az emberi test és lélek :-))

Hja kérem, aki nem kész meghalni, annak lehetnek rémálmai...

Én abban reménykedtem, hátha kimúlok közben. Meg is nyugtatott ez a gondolat.

De nagyon vigyáztak rám, így aztán most kezdődik a küzdelem megint....

Sziasztok! Hát, fura, hogy valaki említette a szédülést... Nos, mikor engem kiengedtek, két és fél naposan, másnap két órát mászkáltam gyalog, mert el kellett mennem a gyógyszertárba. Aztán kicsit nyűgösebb lettem, főleg a meleg miatt, többet feküdtem, de főként azért, mert bárhova mentünk, vagy csak felkeltem, elkezdtem iszonyúan szédülni. A múlt hét végén, három hetesen bevállaltam egy kirándulást a Szelidi-tóhoz, egész napos program volt. Én hajolok, guggolok, a tüsszentés és köhögés kb. egy hete nem fáj, viszont mikor a kocsiban ülök és belemegyünk egy kátyúba (van bőven Szegeden), na, az még nagyon rossz. Emelni én sem merek, max. 1-2 kilót, de azt is csak úgy, hogy a bejárati ajtótól a liftig. Amúgy négy hetes vagyok.

Ami zavar, hogy állandóan el akarok szédülni. A vérnyomásom 100/ 80 környékén van, pedig egész nap kávézom és nyakalom a kólát, basszus, pedig nem szeretem :-( Rendszeresen szedek vasat, mégsem akar szűnni. Holnap jön vissza a háziorvosom a szabiról, kíváncsi leszek, mit mond, de magamtól több vasat nem merek szedni :-(