Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)
Most megríkattál! De a sorok minden szava igaz.
Örülök, hogy vannak még ilyen mélyen érző, állatszerető emberek ebben az elvadult, kegyetlen világban.
Köszönöm!
" Ha valaha is szerettél egy állatot, azokra a napokra egy életen át emlékezni fogsz. Az Első Nap boldogsággal teli, amikor hazaviszed az új barátodat. Talán heteket töltöttél korábban, hogy eldöntsd, milyen fajta legyen. Lehet, hogy sok tenyésztőt és állatorvost is megkérdeztél és hosszasan kutattál egy tenyésztő után. Vagy talán egy röpke pillanatban kiválasztottál egy ostobácska kinézetű kis tökfejet egy menhelyen, egész egyszerűen azért, mert megérintette a szíved.
És amikor hazavitted és azt látod, hogy felfedezi a lakást és kiválasztja a kis helyét a hallban, vagy a belső szobában, akkor lassan elkezdődik egy tiszta szeretet ami éveken át elkísér.
A Második Nap nyolc.., kilenc..., vagy tíz év után jön el. Ez a nap is olyan mint a többi, szokásos és unalmas. De meglepve tapasztalod, hogy amikor ránézel régi barátodra, a kort látod ott, ahol régen az ifjúságot. Lassú, megfontolt lépteket látsz ott, ahol valaha erőt. És látod, hogy alszik, olyankor, amikor régen éber volt.
Megváltoztatod az étrendjét és lehet, hogy egy-két tablettát is kap a vacsorához.
Mélyen legbelül egy növekvő félelmet kezdesz érezni, ami egy közeledő végtelen ürességet jelez...
És ez a nehéz, kegyetlen érzés elkísér addig, amíg a Harmadik - utolsó - Nap is eljön.
És ezen a napon, amikor sem a kis barátod, sem Isten nem dönt helyetted, rájössz, hogy magadnak kell döntened a társad helyett... lelked szerint. De a társad akárhogy is megy el, olyan egyedül érzed magad, mint egy magányos csillag a sötét égen.
Ha bölcs vagy: hagyod, hogy potyogjanak a könnyeid olyan szabadon és gyakran, ahogy akarnak. És látni fogod, hogy nem minden családtagod és barátod érti meg a fájdalmadat , vagy vigaszodat.
De! ha szeretettel emlékszel vissza azokra boldog időkre, amíg veled volt, megérzed majd, hogy egy kis lélek - valamivel kisebb mint a tied - , mindenhová elkísér téged azokban a magányos napokban. És amikor csak arra vársz, hogy bármi is, de történjen! ....akkor érzed, hogy valami kis szőrös hozzáér a lábadhoz...nagyon nagyon finoman.
Amikor lenézel arra a helyre, ahol a kedves, - talán számodra legkedvesebb - barátod feküdt valaha, mindig visszaemlékszel majd arra a három nevezetes napra. Az emlékek még fájóbbak lesznek és fájdalmas nyomot hagynak a szívedben. Ahogy az idő telik, a fájdalom mindig elő-előjön majd, egyszer elutasítod..., később megint átérzed..., és ez nyugtalanná tesz. Ha elutasítod elszomorodsz, ha átérzed, még rosszabb lesz. Akárhogyan is, a fájdalom fájdalom marad. De - biztosíthatlak - , eljön a Negyedik Nap is, amikor az emlékek mellett és a fájdalom mellett, rádöbbensz valamire!
Rájössz, hogy ha a kis barátod nem is, de a Szeretet él.... és csak a tied. A szeretet olyan különleges és olyan erős, mint amilyen a kis kedvenced életében volt.
Ez a szeretet örökké fennmarad, akárcsak a a mennyei illatú rózsa, ami fennmarad, ha a szirmai lehullanak is, a szeretet is megmarad és mindig újjáéled. Ez az a szeretet, amit kerestünk. Ez az az örökség, amit a kis barátunk ránk hagyott. Ez az az ajándék ami az életutunkon elkísér. Ez az, ami csak a mienk. És ez az a szeretet, ami - ha eljön a mi időnk is, talán, hogy találkozzunk a kis barátunkkal -, a birtokunkban marad."
Örülök neki hogy lett új kutyusotok,biztos sok szép pillanatot fog adni nektek.
Nem korai szerintem.Én abból indulok ki,hogy ápr.28-án veszítettem el Bobót,és végig figyeltem a másik kutyusom Lujzi viselkedését,aki a mai napon először "áthívta"a szomszéd kutyát játszani,ami azt jelenti számomra,hogy Lujzi is készen áll egy új pajtira.Próbálom ezt is a kutyáktól megtanulni....Ők szerintem még ezt is jobban tudják hogy meddig kell várni...Szóval nekem Lujzi jelzett :)
Persze nekem ezzel még várnom kell,mert időközben Lujzit is meg kellett műteni.Hál Istennek jol van,csak meg akarom várni a teljes gyógyulást.
Szóval örülök Nektek,és még egyszer,SOK-SOK Boldogságot!!
Örülök, hogy elszántátok magatokat.
Az az érzés pedig, hogy korán hoztátok elfog múlni szép lassan.
Pistikétek pedig mosolyogva nézi, hogy újra tudtok örülni. Az én kiskutyám már öt éve elment, de most is sokat beszélünk Róla és most már nem a mérhetetlen fájdalom, hanem a hatalmas szeretet és hála járja át a lelkem ilyenkor.
Kívánok Nektek sok örömöt és egészséget (a picurnak is) a kis jövevényhez.
Kedves Bububogár!
Örülök, hogy Te rászántad magad és lesznek kicsi kutyáid. Jól tetted és hidd el, Pistike nem haragszik ezért, sőt nagy valószinűséggel Ő is így akarná.Engedd el Őt, hogy a többi kutyustársával boldogan loholhasson az örök vadászmezőkön. Ő jó helyen van, és hidd el, tudja, hogy nem árulod el Őt ezzel.
Nagyon-nagyon sok örömöt és boldogságot kívánok Neked és családodnak a kis jövevényekhez.
Minden rendben lesz, hidd el nem fogod megbánni.
Anyukádat is le fogja kötni, mert egy ilyen kis picurral van sürgés-forgás. Ha meg mindkettőt elhozod, akkor meg kétszeresen.
Biztos, hogy becsempészi az örömöt újra az életetekbe és Pistike lelke is így lesz nyugodt.
Várjuk a beszámolót az első találkozásról!
Sziasztok!
Nagyon sokat kerestem kiskutyát..akit szerettem volna, mindig elvitték előlem..volt olyan kutyus, akit anyukám is szeretett volna..de mire telefonáltam, már nem volt meg..elkeseredtünk..a múlt héten találtam aranyos pici tacskó babákat..Battonyán..tőlünk nagyon messze van..de nagyon aranyos, pici hét hetes tacsi..kettő fiúcska..gyorsan telefonáltam..szombaton megyünk érte..én szeretném mindkettőt elhozni..a gazdi aranyos volt, megígérte, hogy nem adja oda senkinek..sajnos szombat elött nem tudunk menni..már nagyon várom..ugyanakkor kétségek között vagyok, hogy nem korai még, hogy a Pisti nem fog megharagudni..most is nagyon sokat sírok, nagyon hiányzik..anyukám is..egyik nap akarja, a másik nap nem..azt gondolom, hogy mindennek meg van a miértje..talán nem véletlen, hogy ennyire messzire kell mennünk egy kis drágáért..talán Pistike akarja, hogy így legyen..most erős leszek és nem hagyom magam lebeszélni..elmegyünk a kiskutyáért..szorítsatok, hogy minden rendben legyen!szeretném visszakapni a régi anyukámat és önmagamat is..nagyon bízom a tanácsaitokban és remélem, hogy egy új családtaggal újra öröm lesz az otthonunkban..a mi kis drága Pistikénket soha nem fogjuk elfelejteni
"Ne fájjon neked, hogy már nem vagyok,
Hiszen napként az égen neked ragyogok.
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszedbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltál, soha ne sírjál, Inkább a szép dolgokon kacagjál.
Ha telihold van, az érted ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondj egy imát értem!
Én is imát mondok majd érted, hogy boldog lehessen a szíved.
Ha rám gondolsz, soha ne sírj, hiszen szívedben én jó helyen vagyok!"
Így igaz,mert lesz valaki újra,akiről gondoskodni kell.Nagyon nehéz,hogy az ember akkor keressen egy új kutyát,tényleg olyan mintha ezzel "megcsalnánk"a régit,de csak ez segíthet.Persze sokkal jobb lenne ha mindenkinek lenne legalább egy olyan ismerőse aki gondol erre,és segít.
Én abból a szempontból szerencsés vagyok,hogy Lujzikám még itt van,és tényleg sokat jelent.Persze kell neki majd egy játszópajti,de ezzel még én is várok egy kicsit.
Iszonyú fájdalom ez mindig mindannyiunknak akik így tudunk szeretni állatot.
BUBUBOGÁR!Szerintem nálatok legyél te az erősebb és lepd meg anyudat egy kicsikével.Szerintem pár nap és jobb kedvre derül :)
Miért nem kaptatok kiskutyát?
Ne várd, hogy eljöjjön az idő, nem lesz ilyen érzésed soha. Nagy levegő és vegyetek magatokhoz egy kutyust. Mindig fogtok találni kifogásokat.
Felraktam az adatlapomra egy képet, ez mindenkinek szól, ezt üzeni a kiskutyátok...
Kedves sorstársaim!
Nagyon köszönöm nektek!
Nekünk ő volt az első kutyus, aki velünk nőtt fel..hozzá alkalmazkodtunk..soha nem hagytuk egyedül..ha csak kevés időre is mentünk el, rohantunk haza, mert sírt..nem szeretett egyedül lenni..ha anyukám elutazott én szabadságot vettem ki, hogy vele lehessek, hogy ne legyen egyedül..ha én mentem valahova, anyukámék maradtak vele..szóval mindent hozzá igazítottunk..imádta mindenki..nem gondoltuk soha, hogy elmegy..a mai napig nem tudjuk feldolgozni..azt mondták, az idő segít..úgy érzem, hogy nem segít..most is könnyek között írok..mi is nagyon sokat beszélünk hozzá..a kertben van eltemetve..gondozzuk a kis sírját, mindig beszélünk vele..én tudom, hogy muszáj élni tovább, de már semmi nem olyan, mint amikor velünk volt..minden olyan nehéz lett..próbáljuk csinálni a mindennapokat, de már semmi nem olyan, mint amikor ő velünk volt..muszáj tartanom magam, anyukám miatt..ő nagyon egyedül van..nagyon szomorú..nagyon hiányzik neki..teljes a bizonytalanság nála..az egyik percben szeretne kiskutyát, a másikban nem..igazatok van..talán még mi nem vagyunk felkészülve egy új kis kutyusra..mindig közbe jön valami..ez egy soha nem múló fájdalom..mi pontosan olyan kutyit szeretnénk, mint ő volt..mondták, hogy másmilyen kellene, de nekünk olyan kell, mint ő volt..tudom, hogy olyan soha nem lesz, de nem tudunk másmilyen kutyusra gondolni..őt keressük mindenhol..tegnap elmentünk egy házhoz, ahol hat kis kutya volt..kölyökkutyák..mind úgy nézett ki, mint ő..anyukámmal megláttuk és azt mondtuk, hogy úgy néznek ki, mint a Pisti picinek..de nem adták egyiket sem..nagyon bunkó volt a gazdi..nem lehetett vele beszélni..nagyon elszomorító..végre találtunk olyan kutyust, akit talán elhoztunk volna, de nem lehetett a miénk..voltunk a hétvégén menhelyeken is..annyira drágák voltak..a szívem szakadt meg értük..talán még nem jött el az idő..én mindannyiótoknak kitartást kívánok!a mi érzéseinket csak azok az emberek tudják megérteni, akik már veszítettek el imádott állatkát..családtagot..köszönöm!
Kedves Bububogár!
Így utólag is nagyon sajnálom a kis kutya gyereketeket, soha nem fogsz tudni megbékélni az elvesztésével.
Nekünk csak kutyagyerekeink voltak, közös gyermekünk nem született. 2006-ban kullancs csípés miatti szövődmény /lép-daganat/ vette el tőlünk a mi Bonnie-nkat. 12 éves volt, aktív, fürge, és olyan okos,hűséges, tisztaszívű....
Azóta sem tudok belenyugodni, hogy nincs. Az elején azt hittem, megőrülök a fájdalomtól, megszünt a világ, csak sirattam egész nap és éjjel. Máéra ez a maró fájdalom már elmúlt, de nincs nap, mikor ne gondolnék Rá. A kertben temettük el, mikor nagyon fáj a hiánya, leülök a sírja mellé és beszélgetünk. És tudom, hogy hallja.
Három kutyusunkat veszítettük el az utolsó 15 évben. Soha többé nem akarok kutyát. Iszonyú fájdalom.... ugyanakkor nagyon hiányzik is az a sok szeretet, kedvesség, játék, meg egyáltalán minden, amit egy kutyus adni tud.
Remélem, Neked könnyebb lesz feldolgozni, de azt hiszem, ez soha el nem múló fájdalom.
Én elhiszem,hisz engem is gyötör.Most Bobbyt veszítettem el,neki már olvashattad a történetét,de 4 éve meg neki a fiát,Benjit.Kullancs miatt hívtuk a dokit,aki adott neki 3 szurit,csak azt felejtette el közölni,hogy ilyenkor infuzio kéne a kutyáknak,hogy túlélhessék.Mikor később ezt megtudtam,én is ki voltam teljesen hogy miért nem vittem másik dokihoz.De nem tudhattam.
Mindig azon rágjuk magunkat,azon a legszemetebb kérdésen hogy "mi lett volna ha.." Nem tudok okosat,mert én is mindig ebbe vagyok,és szerintem sokan mások is akik vesztettek már el szeretett állatot vagy embert.
Én is azt gondolom hogy Bobónak nem tetszene ha hoznék egy másik kutyát,pedig ez biztos nem így van.Mondjuk nekem itt van Lujzi,úgyhogy egyenlőre nem is gondolkodom ezen.Biztos a ti kutyutok sem haragudna,csak szerintem még inkább ti nem vagytok felkészülve erre.
Mondjuk nekem mikor elment a német juhászom,akkor mondtam hogy soha többet német juhász,a tv-t is elkapcsoltam ha a Rex felügyelő ment,és évekig a nagy kedvenc filmet a Kutyám Jerry Lee-t se tudtam megnézni,és most is azt mondom hogy ugyanolyan nem kell mint Bobó,de van aki másképp gondolja és ugyanolyanhoz ragaszkodik.Tényleg nem tudom,mert nekem mindig maradt itt másik,és nem kellett ezen gondolkodnom.Talán ezt is az idő oldja meg nálatok is.
Amúgy ez az oldal,ezek az emberek,tényleg csodálatos.Hihetetlen hogy ilyen létezik.Ismeretlenül foglalkoznak más bajával,és segítenek egy jó szóval,bátorítással.
Egyébként ő volt az első kutyátok?Vagy volt előtte máskor is már?
Szia Bucó!
Köszönöm kedves szavaidat!Hidd el, a mai napig gyötör a lelkiismeret..hogy mi lett volna, ha..nem tudok szabadulni a gondolattól, ha jobban figyelek, talán még ma is élne..borzalmas..nincs más állatkánk..anyukámnak a legrosszabb, ők mindig együtt voltak..keresgélek kutyust, de még nem találtam..olyat szeretnénk, mint ő volt..de még mindig úgy érezzük, hogy talán megharagudna, ha új kis kutyi jönne..szóval nagyon nehéz..tényleg nagyszerű oldal, nekem sokat segítettek a sorstársaim..ismeretlenül mellettem álltak, tanácsot adtak, vígasztaltak..sok kedves embert ismertem meg és tényleg segített..itt tudtam kiírni magamból a fájdalmat, itt megértettek..ezúton is köszönöm mindenkinek!Nagyon nehéz, de muszáj túlélnünk..soha nem fogjuk őket elfelejteni..de nélkülük más minden..soha ekkora fájdalmat nem éreztem..
Szia!
Rákerestem,elolvastam.Sajnálom,ez nagyon hirtelen történt nálatok.De most én írom neked hogy ne hibáztasd magad,hisz ahogy észrevetted hogy baj van azonnal vitted dokihoz.
kitartás neked is
Szia!
Köszönöm együttérzésedet,és részvétem nektek is.
Sajnos én átéltem úgy is elveszíteni kutyát hogy elaludt magától,de iszonyú kínok közt,meg most azt hogy elengedtem.Egyik sem jó,ez azért roszabb mert motoszkál bennem a "mi lett volna ha..."
De jó ez az oldal,rengeteg nagyszerű ember van itt akik támaszai egymásnak.
Pont ezt gondolom én is hogy családtagok,hogy a gyerekeim.És igen pont a többiek miatt kelek fel minden nap.Iszonyatos lehet ez úgy ha nincs több.
Nektek nincs?
És megkérdezhetem hogy mi történt?
Kedves Bucó!
Teljesen megértem, amin most keresztül mész..borzalmas..de ne hibáztasd magad! Te mindent megtettél érte..az utolsó pillanatig vele voltál, próbáltál segíteni neki és hidd el, ezt ő is tudta..mi március 17.-én veszítettük el a kiskutyánkat..11 éves volt, aranyos kis tacsi..családtag volt, imádtuk..elmondani nem tudom, hogy mekkora a fájdalom..még mindig..a kertben temettük el, zokogott mindenki..minden este mécsest gyújtunk, beszélünk hozzá mindig..a mai napig nem nyugodtunk meg, én még mindig sokat sírok..a gyermekünket veszítettük el..én sem tudom még mindig elengedni..nagyon nehéz lesz neked is..én sem tudtam, hogy fogom túlélni, de valahogy sikerült..bár azóta a korábbi lendület nagyon lecsökkent..nincs ki várjon haza, nincs kit megölelni, megpuszilgatni,szeretgetni..igazán jó tanáccsal nem tudok szolgálni, mert még én sem vagyok túl rajta..de teljesen megértelek..neked vannak állatkáid, miattuk muszáj csinálnod, nekik is szükségük van rád!sok-sok kitartást kívánok!
Kedves Ata06!
És mi a helyzet azzal hogy beköpte a légy a lábát.Jerrykémnek is anno volt ilyen hogy beköpték,(nem volt seb rajta)akkor még kilábalt belöle,bár doki mondta hogy max.1 évet jósol neki,és tényleg egy év múlva újra beköpték a lábát és hiába kapott gyógyszert,nem kelt fel többé.
Bobbynak sem volt seb a lábán.A doki azt mondta hogy az önmagába nem baj ha beköpik,az a baj hogy ezt már hagyta.Összefüggésben lehet legyengült kutyáknál ez a tünet?Vagy ez akkor mit jelenthetett?
Eddig 4 kutyát veszítettem el,de mivel mindig több kutyum volt egyszerre,így sose maradtam kutya nélkül.Így is nehéz,de legalább maradt mindig valaki akiről gondoskodnom kellett.Meg cicám is van most pl.6.
9 éve vesztettem el Jerrykémet.13 éves volt,izomsorvadás,legyek beköpték,doki adott szurikat,de mondta ha nem lesz jobban akkor altatás.Jerry másnapra elaludt magától.Maradt Bobby és Pumukli
Pumukli később lefialt Bobbytól.Egyet megtartottunk,ő lett Benji,többit elajándékoztuk.
Benji még nem volt egy éves,elvitte a kullancs,hiába jött a doki.
Tavaly nyáron rejtélyes módon eltünt Pumukli.sehol nem találtam rá.
Maradt Lujzi és Bobby.
Most Bobbyt kellett elengednem.
Lujzi itt van és próbáljuk egymást vígasztalni.
Így könnyebb elfogani másik kutya közeledését,de ha nekem se lett volna mindig több,akkor én se tudnám.
Nekem az ad erőt hogy Lujziről és a cicákról még gondoskodnom kell,de másik kutyát én sem szeretnék most,talán később,és azt is talán csak Lujzitól majd.
Ha kibírom ezt a kínt amit most érzek....
Mindenkinek, aki kutyust,elveszitett azt tanácsolom, hogy idővel, csakis idővel fogadjon el egy új kutyust. Bella kutyám /16 évig volt velem/
halála miatti űrt csak Luca kutyus tudta enyhiteni.
Ez így igaz.Én mindvégig tagadtam hogy ő beteg.Mikor decemberben kimondta a doki,a hazafele utat végigbőgtem,de itthon már neki is azt mondtam hogy ez nem igaz,te nem vagy beteg.Ha valaki jött hozzánk és kérdezte mi a baja annak is azt mondtam semmi,csak idős már és nehezen jár.Sokan akik nem a szívükkel gondolkoztak már korábban azt mondták hogy ő már csak szenved,de én nem akartam elhinni.
Tényleg erősek a kutyák,Bobby meg kifejezetten az volt.Míg anno a német juhászom a legkisebb oltásért is hisztizett,Bobby mindig szépen tűrt minden orvosi beavatkozást is.
Nagyon nehéz helyzet ez,de a szavaid kicsit nyugtatnak.Jól esik hogy írsz,hogy vannak még ilyen együttérző emberek mint te is,hogy így ismeretlenül próbáltok egymásnak erőt adni.
Jó látni hogy te azért tényleg értesz hozzá mik is lehettek a tünetek.A doki is elmondta persze a lehetőségeket,de jobb ezt másoktól is hallani.
Tudom hogy össze kellene szedni magam,ha másért nem hát a másik kutyámért és a cicákért,de nem mindig érzem hogy menni fog.
Az a baj,hogy amikor a régi időkre gondolok hogy sétáltunk,játszottunk,hogy nyuszit fogott,stb.,akkor még jobban fáj,hisz ott jön bennem elő az hogy hogy is lett volna ő beteg.
Nézem a képeit,régen és betegen,és látom a képen is hogy mennyire más,a régebbi képeken szó szerint mosolyog,a nem túl régieken pedig szomorú.
Néha felfogom,de többnyire nem
További ajánlott fórumok:
- Szülés közben meghalt a kisbabám...
- Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide
- Anyósom meghalt, apósomnak van új kapcsolata, a férjem meg nem akar "családosdit" játszani. Megoldás?
- Ha meghaltok, szeretnétek, hogy a lelketek itt maradjon?
- Mi lett Jézussal miután feléledt? Mikor halt meg? meghalt egyáltalán?
- Meghalt a kutyám, egyedül maradtam az ürességgel