Második helyről elsőre (beszélgetős fórum)

Ha már figyelni kell egy kapcsolatban ilyenekre akkor régen rossz. Addig jó, amíg működik a kommunikáció stb.

És nyilván addig leszünk együtt, amíg dolgunk van egymás mellett. Ha egy 1 év, akkor 1 év, ha 50, akkor 50.

Hát ez már nem szeretői szerep.

És nem gondolom, hogy az általad említett kutya és láncos példa megállná a helyét...

De ez a te véleményed. :)

Érdekes, nekem is ez volt az első gondolatom. :(

Azért kívánom, éljék le boldogan egymás mellett az életüket!

Remek, gratulálok.

Társkeresőről leiratkozott azóta?

Házas férfi szeretôjébôl elvált férfi szeretôjének lenni nem nagy lépés.

A kutya ugyanaz, csak a lánc változott.

Ha nem akartad volna elvenni, akkor az adatlap első megtekintése után rövidre zártad volna az ismerkedést. Nős emberként tovább barátkoztál vele, szexuális érdeklődést részletesen kitárgyaltál, valamilyen célod csak volt.

Sablonosan így szokott kezdődni... bár itt happy end lett, alapvetően ez nem jellemző. Ha ellenkezőleg történt volna, valószínűleg egy sírdogálós, önsajnálós cikket olvashatnánk.

Tartós boldogságot!

Nem tudok teljességgel örülni az ilyen happyendnek.

Remélhetôleg néhány év múltán nem hasonlóképpen fogja a kapcsolati problémát megoldani a kedves férj..

Egyik barátnôm a héten halasztotta meg a kedves férjét a randivonalon.

Szia,

Ez egy szép történet és szépen meg is írtad. Sajnos a legtöbb esetben a harmadikat hibáztatják a házasság felbomlásáért, mert hogy "rámászott" valaki valakire stb..., nyilván van olyan is, de inkább azért a harmadiktól kényszermentes szokott lenni a váláshoz vezető döntés meghozatala. Amikor egy kapcsolatban megszűnik a lelkitárs érzés, vagy nem is volt akkor benne van az esély, hogy az a kapcsolat megszűnik.

Igen, van ilyen felállás is, tény. Azért ne fogj mindent a házas felekre, mert te is ott voltál - nem hibáztatlak, nyilván te is tudatában voltál annak, mit vállaltál, ahogy ezt írtad is.

Az is igaz, hogy akit vinni lehet, vigyék.

Egy ideális világban - ami sosem lesz - talán egyszer őszinték lesznek az emberek egymással a kapcsolatukban, és előbb kongatják meg a vészharangot, mint verik félre a cimbalmot. Mert ehhez kell a bátorság és nem a szerető-tartáshoz.