Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Radnóti Miklós: November

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai.

Egy kuvik jóslatát hullatja rám;

félek? Nem is félek talán.

˝Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékművünkre vésnek, hanem az, amit mások életébe szőttünk.˝

/Michelle Moran/

Korsós János György: "Halottak napjára

Halottaink velünk élnek,

mert itt vannak ők, s remélnek

egy-egy röpke pillanatot,

mikor szívünk arra nyitott,

hogy megértsük, mivé tűntek...

Földi gúnyát itt lerakva

száll a lelkük magasabbra

messze, fel a tágas térbe,

ahol beleolvadnak a létbe.

Édesanyám, kistestvérem,

gyermekem és ellenségem,

apám, húgom, feleségem,

mind, kik itt hagytatok régen,

együtt vagytok most az Égben.

Mit siratunk? Saját magunk!

Hiszen egyszer mind meghalunk,

és akkor majd megértjük,

hogy amitől mindig féltünk,

nem más, mint az igaz létünk!"

Forrás: [link]

Paluska Jánosné: ˝Temetőben

Háborítatlanul, csendben,

az enyészet mégis szép!

Újra fellobbant szívemben,

miről hittem, elmúlt rég.

A szellők is elhalkultak,

hagyták égni bánatom,

amíg élek, el nem múlhat,

hulldogál a sárga lomb.

Üdvözítő, végtelen csend,

egyedül az ima az,

mi szilánkos, tört perceket

vigasztalón megragaszt.˝

Aranyosi Ervin: ˝Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit

a vénné fáradt őszi Nap.

Sugarai – pók szőtte szálként –

a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,

tartalékol a télre tán,

álmosan telik, elmerengve,

a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,

csak a szél dúdol némi dalt,

falevelek, zizegve várják,

a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,

színes ruhákat öltenek,

nyelvet nyújtanak a halálra,

miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek

semmilyen látható nyoma,

örömre lelnek még az őszben,

legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,

jönnek majd újra játszani,

s amíg remény élhet szívükben,

minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,

hogy lesz még ő is közelebb,

áraszt még több fényt a világra,

fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,

éltető humuszt komponál,

táplál jövőt és újraélőt,

amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,

akár velünk, vagy nélkülünk,

csak az ember nem látja sorsát,

korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,

s kiélvezni minden napot,

és mindegyre hálásnak lenni,

hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,

hát reggel újra felkelek,

a természettől ezt tanultam,

hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,

lesz még tavasz, nyílik virág,

s egyszer talán majd észhez térhet,

a pénzért eladott világ!˝

˝A legkönnyebben akkor szerezhetünk igazságot magunknak, ha magunk is igazságot szolgáltatunk másoknak.˝

/Mahatma Gandhi/

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Tóth Enikő Enci: ˝Könnyek a vértanúkért...

Októberi harmat,

lehullott a földre,

Aradon csak hallgat,

most már mindörökre,

talán szemből könny folyt,

vértanúk szavára,

vesztőhelyen vérfolt,

magyar bánatára!

Csendességgel vártak,

szabadság volt Isten,

hazáért halálnak,

tiszta lélek kincsben,

övék lett az érdem,

akár Jézus testét,

tizenhárom ízben,

volt, hogy megsebezték...

Búcsúzó szavaik,

felszálltak az égig,

lelkek indultak itt,

Isten útján végig,

és az őszi Napban,

Arad térkövére,

hullott ki patakban,

áldozatok vére...

E vér a tiéd is,

ne feledd, magyar vagy,

üzenve ma mégis,

emlékezz, szabad vagy!

Nemzeti gyásznapunk,

értük él imával,

csak rájuk gondolunk,

könnyező hibákkal!˝

Forrás: [link]

Aranyosi Ervin: ˝Egyek vagyunk!

Egyek vagyunk,

csak ezt vedd végre észre!

Csak mi osztjuk

magunkat külön részre.

Így láthatod,

könnyen megosztanak,

ezt gerjesztik

a rossz, hazug szavak!

Egyek vagyunk

a boldog végtelennel,

felfogható

ez értő értelemmel,

melyben a rész,

egy nagy egésznek része,

s figyelnünk kell,

jó szándékunk elvész-e,

Egyek vagyunk,

csak külön csomagolva,

s uralni kész

bennünket a szolga!

Eltűnne minden,

minek ellenállunk,

csak újra eggyé

kéne végre válnunk!

Egyek vagyunk,

s az uralóknál többek,

azoknál,

kik szerződést kötöttek,

s a sátánnak

a lelküket eladták,

az árulók,

a cinkosok, ebadták!

Egyek vagyunk,

de ezer felé húzunk,

árnyék-sötétben

vakon háborúzunk,

s hisszük a békét.

majd így érhetjük el.

Békét akarsz?

Hát nem harcolni kell!

Hibás a terv,

bárminek ellenállni,

jó lenne már,

csak emberibbé válni!

Árnyékosat

fénnyel öntözni meg,

nem fegyvert fogni,

csak használni szívet!

Egyek vagyunk,

így teljesek, egészek,

egymásba forrt,

valódi alkatrészek,

együtt forgatjuk

világunk kerekét,

egyszerű ez,

s épp ezért meseszép!˝

". . . ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek. . . "

/Wass Albert/

˝Ne szomorkodj, ha valami szépet csinálsz, és senki sem veszi észre. A Nap is minden reggel csodálatos előadást tart, pedig a közönség nagy része alszik.˝

/John Lennon/

Aranyosi Ervin: ˝Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,

s ha napomat írással töltöm,

segítem mások életét,

ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,

emberek hitét visszaadnom,

hogy élni jó, hogy érdemes,

van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,

az idő nem csak száll fölöttünk,

a létben nyomokat hagytunk,

mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,

ha a tudás kis fa, mely felnő,

s a többiek hasznára él,

az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,

s a holnapunktól egyre félnünk,

mert okkal jöttünk le ide,

és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,

s ha léted célját megtalálod,

akkor aszerint végezd dolgod,

s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,

lásd világodat végre szépnek,

s tedd azzá mások életét,

szolgáljon jó célt ez a lét!˝

Tóth Enikő Enci: ˝Száll az ének...

Száll az ének már sok éve,

István király ünnepére,

templomokon a keresztek

néha bizony megremegnek!

Félünk kicsit egyre mástól,

ettől a nagy Európától,

sok országba sokan jönnek,

hullanak az égi könnyek...

István király fentről látja,

s ráborul a keresztfára,

csak a magyar el ne vesszen,

kéri Istent ott fent csendben!

Nem lehet, hogy sok szív azért

hiába halna a honért,

erős nemzet négy szép vára

emlékszik Koppány szavára!

Ősi hitünk is egybetart,

világfáról sok ág kihajt,

összetartunk, egyre félünk,

ne sodorják el majd népünk,

vér áztatja népek sorsát,

s Krisztus szentsége az oltárt!

Száll az ének, hogy ne féljünk,

ünnepen egymáshoz érjünk,

nyitott szívvel összeállva

ne boruljunk a fejfákra!

Éljünk soká, erős nemzet,

kereszténységgel itt rend lett,

s István király fenn az égen

nagy nemzetét óvja éppen...˝

Forrás: [link]

˝Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást.˝

/Nicholas Sparks/

Pődör György: ˝Augusztus

Augusztusban a nyár

már az ősznek paroláz,

fél lábbal még lubickol,

esti széllel eliszkol.

Augusztusban a nyár

már gyümölcsöt is talál:

körte érik, s barackok,

növünk, mint a tarackok!

Augusztusban a nyár

olyan, mint az ökörnyál:

mire inget feltűrik,

messzeségbe eltűnik.

Augusztusban a nyár

még rövidnadrágban jár,

esős napon, s ködösen

legyen kéznél köpönyeg.

Augusztusban a nyár

úgy szalad, mint az agár,

s madárhangon szól oda:

- Nyitni kék már óvoda!

Augusztusban a nyár

még lázas munkában áll:

tisztítja az ablakot

meg a felhőpamlagot!˝

Forrás: [link]

˝Ha a foltot kimossák a ruhából, a ruha olyan lesz, mintha új lenne. Ki emlékszik többé a folt­ra? Így újból lehet hordani a ruhát. Ezt teszi Is­ten is: a gyónás után megbocsát, és mindent el­felejt. És ha Ő elfelejti, én miért emlékezzem rá?˝

/Chiara Lubich/

˝Csak akkor van szükséged hatalomra, amikor valami ártalmasat akarsz tenni, minden más esetben a szeretet elég, hogy elérd a céljaidat.˝

/Charlie Chaplin/

Aranyosi Ervin: ˝Van ki veled érez!

Van ki mindig veled érez,

s nem érdekli kincs, s vagyon.

Veled fekszik, veled ébred,

minden fázós hajnalon.

Aki látja, hogy mélyen vagy,

s nincs reményed, nincs hited.

Ki osztozik fájdalmadban,

s meggyógyítja szép szíved.

Követi a lábad nyomát,

hogyha kell utat mutat.

Veled sír az éjszakában,

s ha vidám vagy, jól mulat.

Ha a létet is feladnád,

felrázza a lelkedet.

Kinek nem csak ócska frázis,

igaz szó a szeretet.

Ha kutyád van, gazdagabb vagy,

mint kit felvet pénz, s vagyon.

Vele jutalmaz az élet,

általa élsz gazdagon.

Hát becsüld meg a kutyádat,

mert ő hálás, s hisz neked,

kitartásért kijár neki

barátság, s a tisztelet…˝

˝Utazni gyönyörű, de élni csak az ember hazájában lehet igazán.˝

/Szabó Magda/

Aranyosi Ervin: ˝Eladó a mosoly…

Eladó a mosoly!

Tessék, tessék venni!

Nem kerül az pénzbe,

nem kell megijedni!

Minden mosolyomnak

egy mosoly az ára!

Tessék visszaadni,

hogy ne menjen kárba!

Adom nevetésem,

azt is lehet kapni,

s elég hála képpen

vidáman kacagni!

Jót tesz a léleknek,

gyógyír minden bajra,

amin ma nevethetsz,

sose hagyd holnapra!˝

"Fagyos lehellet és hullaszag

Száll ott minden virág felett.

Elátkozott hely. Nekem: hazám.

A naptalan Kelet."

Ady Endre: A Gare de l'Esten

˝Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek.˝

/Lev Tolsztoj/

"Ha majd meghalljuk egy nagy „államférfi” szájából, hogy utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk a hazánkért, a kultúránkért, a fehér faj felsőbbrendűségéért, a proletariátusért, tök mindegy, miért, jusson eszünkbe, hogy mindig, de mindig a te utolsó csepp véredre gondol a szónok, sose a sajátjára."

Vekerdy Tamás

Túrmezei Erzsébet: ˝Nem ejt hibát!

Ha különösnek, rejtelmesnek

látszanak Isten útjai,

ha gondok ösvényébe vesznek

szívem legdrágább vágyai,

ha borúsan búcsúzni készül

a nap, amely csak gyötrelmet ád...

egyben békülhetek meg végül:

hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,

s irgalma kútja túl mély nekem...

ha a támaszok mind inognak,

ha nincs erő, nincs türelem,

s tekintetem sehol célt nem lát

vaksötét, könnyes éjen át...

egy szikrácska hit vallja mégis,

hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan

kérdéseknek betege lett,

mert elkezd kételkedni abban,

hogy Isten útja szeretet...

minden elfáradt sóvárgásom

békén kezébe tehetem,

s elsuttoghatom könnyek közt is:

Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend szívem! Engedd múlni

a földi múló életet!

Majd a fényben látni, ámulni

kezdesz: Ő mindig jól vezetett!

Ha a legdrágábbat kívánja,

a legsötétebb éjen át

menekülj a bizonyosságba,

hogy Isten sosem ejt hibát!˝

Babits Mihály: ˝Himnusz a Szentháromságról

Hárman a fenség trónusán

ülnek az égi lakomán;

(mert a magányost a magány

nem vigasztalja igazán).

Mig örök szelleme szemét

magára szegzi az Atya,

fényének tükörére kép

vetődik: egy uj-önmaga.

S amint a kép megszületett,

az Egy nincs többé egyedül:

a Születetlen és Szülött

egymásnak társasan örül.

S a Szentlélek ez az öröm,

mely összeköt Atyát s Fiút;

s a Három együvé ömöl,

egy fő-fő Jóba összefut.

S annak ki sohse született,

illőn, és aki született,

s a Léleknek, oltárra-tett

szívvel zengjünk dicséretet!˝

˝A folyó sem siet, és a sok akadály ellenére is mindig célba ér.˝

/James Norbury/

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Reviczky Gyula: ˝Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,

Mosolyogva száll le a világra.

Nyomában kél édes rózsa-illat,

Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:

Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.

Megoldotta apostolok nyelvét,

Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’

Ma is minden bánkodó szivének,

Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:

Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,

Világositsd hittel föl az elmét.

Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,

Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,

Tanits meg uj nyelvre, uj imára.

Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,

Szeretetnek sugara, Szentlélek!˝