Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)
˝Néha nem az kell, hogy megértsd a másik embert, hanem csupán annyi, hogy el tudd fogadni olyannak, amilyen.˝
/Sándor Alexandra Valéria/
Bobula Ida: ˝A mi határunk
Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránit-hegyekből vont köré határt.
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.
Egy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.
Piros irónnal húzták Trianonban.
Az Isten nézi, mosolyog és vár -
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: -
Hogy az Övé az igazi határ.˝
˝A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi minőség, a föld és az ég között. Mivel ágaik az égbe nyúlnak, gyökereik pedig a földbe kapaszkodnak, a fák az ég és a föld, a halandók és a halhatatlanok, az alvilág és a felsőbb szellemvilág közötti kapcsolatot is szimbolizálják.˝
/Réczey Kata/
Szabó Lőrinc:
Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
˝Pünkösd
Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet,
Amelyből millió vértanú született
Gyújtsd pünkösdi lángra,
Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.
Arénára roskadt vértanuk szent vére,
Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket!
Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel,
Mi az: szeretet…
Pünkösdi rózsákkal legyen telve a föld,
Krisztusnak öröme minden szívet betölt…
Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked
Hitünk felgyullasztja.
Vezessetek minket, ti dicső seregek,
Akik lelkendezve, énekelve mentek,
Krisztusért halálba,
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét,
Ismét megtalálja.
Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja,
Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja;
Lelkünket szenteld meg,
Hogy földi életünk, örömét, békéjét,
Találja meg benned.˝
˝Az embernek szüksége van álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik.˝
/Szaszkó Gabriella/
˝Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.˝
/Douglas Pagels/
Móra Ferenc: ˝Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam,
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam,
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
Ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon,
Édesanyám fejére
annyi áldás szálljon.˝
Aranyosi Ervin: ˝Jó Istenem…
Jó Istenem, engedj élni,
nem akarok tőled félni!
Én őszintén hiszek benned,
komolyan kell tehát venned!
Változtass az embereken,
egy se legyen embertelen!
Szeretném, ha szeretnének,
s Ők is szeretve lennének.
Kicsi szívem jobbá válik,
szeretni fog mindhalálig,
Jó Istenem, legyél áldott,
szeresd jobbá a világot!˝
Aranyosi Ervin: ˝Költészet napja alkalmából
(József Attila születésnapján)
Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.
De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!˝
Aranyosi Ervin: ˝Húsvéti gondolatébresztés
Halódik világunk a pénz nagy keresztjén,
vajon feltámad majd mind, aki keresztény?
Jézus átvállalta összes bűneinket,
vajon a Jóisten, aki büntet minket?
Vajon a Megváltó mindőnket megváltott,
vagy csak példaképnek lett ő kikiáltott?
A tanításait éljük ma, e korban?
Keresztet cipelve, elterjesztett kórban?
Tényleg bűnös lenne, itt lenn, minden lélek,
kik jómódban élnek, s azok, kik szegények?
Mért jut egyiknek több, másiknak kevesebb,
mért nincs a gazdagnak szívében szeretet?
Mért nem élünk egyként, egymást felemelve?
Azt ki érettünk halt, méltón ünnepelve?
Követve lépteit, megáldva világunk,
mért csak értékmérőt, júdáspénzt imádunk?
Mért nem tesszük jobbá, szebbé a világot,
nem keltjük életre a krisztusi álmot,
miért nem szeretünk úgy, ahogyan kéne?
Mért vakít el minket gazdagság reménye!
Elvették bűneink, s bűnösök maradtunk?
Hazugságban élünk, anyagba ragadtunk?
Háború és nyomor mérgezi az embert,
rossz átok által lett a mi lelkünk megvert?
Nem kellene végre már utánajárni,
a kérdéseinkre jó választ találni?
Élni csak bűntelen, bűntől megváltottan,
együtt és egymásért, együtt álmodottan?
Építeni itt lenn földi mennyországot,
mire a megváltó akkor, régen vágyott?
Nem csak haldokolva feltámadást várni,
nem kéne szerető, jó emberré válni?
Mennyi, mennyi kérdés. Keressük a választ!
Ez az, ami minket megoszt és elválaszt?
Pedig a jó utat Jézus megmutatta,
a megoldás kulcsát a kezünkbe adta.
Nekünk nem is kéne mártírhalált halnunk,
csak példát követve, jót tenni akarnunk!
Egymást elfogadva, szebbítve világot,
lehetne világunk általunk megáldott!˝
Tóth Enikő Enci: ˝Nagyszombat
Világot bejáró, csodás fényözön,
Jézus a sírból méltón távozott,
nagyszombat estéjén remény hangja jön,
s hirdeti nekünk, hogy mi változott!
Halálból az ígért feltámadás
örök hitünkre egységet terít,
s a bűnökkel való végső számadás
nagyszombatéjjelhez mindig elrepít!
Nézz körül, ember, nyisd meg a lelked,
feltámadás az égből felelget,
Isten útjával éld meg e csodát!
Jézus feltámadott, ujjong a szíved,
húsvétvasárnapod élettel színezd
reménnyel átszőtt éveiden át...˝
Forrás: [link]
Tóth Enikő Enci: ˝Nagypéntek
Az a péntek feketébe
öltöztette önmagát,
s félelemtől remegéssel
cikázik a fényen át,
összeroppant fakeresztek
tövéhez sok bűn leül,
tisztogasd most a lelkedet
önmagadban, egyedül!
A nagypéntek éles fegyver,
megölte, ki érted jött,
feláldoztuk már ezerszer
gyarlóság rácsai közt,
s Krisztus teste a kereszten
bekönnyezi életed,
szenvedéséből az Isten
mindig feltár képeket!
Az a péntek az anyának,
a legnagyobb rettenet,
ahogy vére hullt Fiának,
látni hogy is kellhetett?
az utolsó szó, mit mondott,
az utolsó lélegzet,
lelke végül szárnyat bontott,
s utat lelt új élethez...˝
Forrás: [link]
John Bordas
Hiszem...
az ember még emberré válhat
ha kerüli a pocsolyákat -
és nem fürdőzik bennük mindig
s ha intő szavak megérintik
hiszem
hogy a világ majd jobbra fordul
ha a lelkünk harangja kondul
ha elhisszük hogy csak a lélek
örök része a teremtésnek
hiszem
az ember majd boldogan élhet
ha nem állít oltárt testének
s megérti hogy a teste jelmez:
a testimádat lelket szennyez
hiszem
az ember még képes a jóra
- vére lehet fauna flóra -
gondját viseli fűnek fának
s jó gondnoka lesz bolygójának
hiszem
ember szerethet minden embert
azt is akit a sorsa megvert
magához ölel testvéreket
s ellenségnek nyújt barát kezet
hiszem
ember élhet ellenség nélkül
ha minden emberrel megbékül
az emberek nem külön fajok:
e földi létben átutazók
hiszem
az ember tudja egy az isten
sok próféta van minden hitben
az élet drága mert véget ér
lásd így fizetünk meg mindenér`
poet.hu
Tóth Enikő Enci: ˝Vacsora nagycsütörtökön
Vacsora volt, a végső,
Golgotára a lépcső,
felkínálta a testét,
s kenyerét egyre ették,
vérét kupákból itták,
Mester, bizony, így hívták!
Árulás lett a veszte,
sorsát égre emelte,
nem álltak mellé végül,
hiába vitte hírül
mennyország féltett titkát,
ítélet sújtott, így hát...
Borod, kenyered éled,
bennük az egész élet,
nagycsütörtök emléke,
utolsó vacsora képe,
szomorú vagy most, ember,
nézz önmagadba, ez kell!
Árulás sokszor kísért,
megkérdezzük, hogy miért?
Azért, mert gyarló arcon
Júdás csókja az alkony,
majd kenyérmorzsánk lehull,
s eszmélünk váratlanul!
Vérét adta e Földnek,
kenyerét most köszönd meg!
vacsoráidban hittel
mindig veled van, hidd el,
utolsó ma a kezdet,
szenvedés száll feletted,
hogy higgy egy szebb világban,
örök feltámadásban!˝
Forrás: [link]
Kárász Izabella: ˝Virágvasárnap
Jeruzsálemnek útja oly csodás,
olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
nézi ez ünnepi, nagy sereget.
Virágok, ruhák tarka szőnyegén
jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsánnát kiált millió torok,
és mindannyian olyan boldogok!
Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak…, új virágeső…
Áldott a Király!… Áldott, aki jő!
Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap… régen várt remény…
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.
S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
és megsiratja Jeruzsálemet.
Hervad a virág, mi letépve van,
a nagy tömeg is lassan elsuhan…
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?˝
Tóth Enikő Enci: ˝Április
Zöldbe borulnak a lombok,
lágy szelet ringat a táj,
halk suhanással a gondok,
elpihen mind, ami fáj,
szép tavasz ébred az erdőn,
sárga szín lenge a rét,
életed állva a lejtőn
új, kicsi álmokat tép!
Itt a tavaszban a zsongás,
mind, ami szépet ígér,
újra kiált a megoldás,
érzed, a léted elér,
így csak örülj a világnak,
Földnek a kincse tiéd,
s ringva a távoli fáknak
színeit hordja eléd...˝
Forrás: [link]
Juhász Gyula:
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Csanádi Albert: ˝Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére
Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.
Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.
Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.
Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.
Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvőzit népeket.
Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.
S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyaltól víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.
Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.
S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.
Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.˝
Szécsi Margit: ˝Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.
Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.
Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett.˝
Vida Gábor: ˝Nőnappalok és éjszakák
Lányok, nők, asszonyok,
Nappalok és alkonyok!
Hajdanán hozzátok szebben szólt a költő,
A szép szó értetek sosem volt veszendő.
A tisztelet szava most is kijár Néktek,
Oly édesek vagytok, minta az a méznek!
Köszöntőmmel mindannyiótokhoz szólok
Nagy bátran, hisz ismeretlenek a kódok...
Mert, aki kiismeri a nőkön magát,
Neki sajnos nem értjük egyetlen szavát.
A női "nem" ünnepe olyan esemény,
Ahol az "igen" kivívása nyeremény.
Az már csak bónusz, hogy gyönyörűek vagytok,
És ha szépen kérünk, még enni is adtok.
Igen, a férfiszívhez egyszerű az út,
A legtöbb pasi gyomra feneketlen kút...
Míg a rejtelmes női lélek éhezi
A szép szavak hadát, mi báját fényezi.
És ez pontosan így van, kicsit sem túlzás,
Dicséret-tengeren kellemes az úszás.
Fürödjetek hát meg a méltató szóban,
A felétek érkező ezernyi bókban!
Kimondott szavaim most már csendre vágynak,
Múló suhogással repítenek szárnyak.
Virtuális puszit, virágot kínálok,
Kellemes és boldog nőnapot kívánok!˝
Forrás: [link]
˝A hiedelmeid határozzák meg a gondolataidat, a gondolataid határozzák meg a szavaidat, a szavaid határozzák meg a tetteidet, a tetteid határozzák meg a szokásaidat, a szokásaid határozzák meg az értékeidet, az értékeid határozzák meg a sorsodat.˝
/Mahatma Gandhi/
Petőfi Sándor: ˝A tavaszhoz
Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.
Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;
Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!˝
Tóth Enikő Enci: ˝Hamvazószerdán
Félve indultam az utcán:
éppen így, hamvazószerdán,
lelkemben furcsa kis dalok
arról, hogy egyszer meghalok.
Hisz porrá lesz majd az élet,
jaj, mennyi kis lángot éget
az ember, míg e Földön él,
s teste fontosabb mindennél!
Isten házába betérve
sokan várnak a misére,
homlokokon hamukereszt
hirdeti, hogy Jézus szeret,
s boldog vagyok már az utcán:
éppen ma, hamvazószerdán!˝
˝Egy vagyok csak, de mégis vagyok én is egy. Nem mindent tudok, de csak tudok valamit én is. És nem tagadom megtenni azt, amit tudok.˝
/Helen Keller/
Szabó Lőrinc: ˝Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.˝
Ady Endre
Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor - tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor - sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr - palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes léda - zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál - hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt - Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab - útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeidből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
ki áll dühödten bosszu - hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek múlását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala,
S csak jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz - e, mint rég - hervadt virág
Rég - pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig - cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag - sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert én megláttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
JÓZSEF ATTILA: TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Juhász Gyula: ˝Búcsú
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.˝
További ajánlott fórumok:
- Fogyni gyorsan kínzó éhség nélkül. . .?! Régi sikeres fórum-új köntösben. Ha szeretnéd tudni a titkot, csatlakozz, segítünk.
- Ebben az évben szeretnék babát:) Ha te is szeretnél csatlakozz!
- Egy 9 éves kislány emlékkönyvébe milyen verseket, idézeteket írhatnék? Mi legyen az első?
- Aki szereti a MacLeod lányai című filmet, csatlakozzon!
- Búcsúztató verseket, idézeteket keresek.
- Na ki szeretne saját verseket?:)az csatlakozzon :)