Vallomások

Új hajszínt szerettem volna. Tegnap vettem burgundi vörös hajszínezőt. Felkentem, de alig látszott. Elkapott az ideg. Ma belecsaptam a jóba és vettem egy másik fajtát, jó élénk színnel. Most újra bekentem. Na, ez már burgundi lesz az tuti. 😃

Lehetek akármilyen éhes, addig nem ülök le enni, amíg a mosatlanokat el nem mosom.

Holnap megyek orvoshoz. Annyira félek, hogy mindenféle hülyeségre gondolok. Például, hogy minek menjek.

Akármit írok ki az adatlapomra, hogy milyen jelet szeretnék kapni, egyáltalán nem veszik figyelembe! Bezzeg, ha én néha eltévesztem, már rám írnak, hogy mást kértek!

Ahelyett, hogy aludtam volna, megnéztem a vérholdat.

Szinte mindig, amikor eltervezem, hogy megfőzöm a kedvencét, este pedig meglepem egy új fehérnemű szettel, kisminkelve, megcsinált hajjal akkor előtte állandóan megbánt vagy felidegesít vagy vitázunk, így semmit sem csinálok.

Hoxa függő vagyok!!!

Ez már nem kikerülhető. Mindketten odáig vagyunk egymásért. Nem szabad, de muszáj...

Én is feladom a nyugodt tévénézést, mert ha elfordítom a szemem és amikor vissza fordítom a fejem már egészen más megy, össze rakni meg már nem tudom. Ilyen az öregség? Pedig a vetített filmeket valamikor már láttam még nem premierben.

Úgy érzem, most lett elegem az anyámból. Én ugorjak, ha neki kell akármilyen segítség, de ha én kérek valamit, mindig van kifogás mért nem segít. Ez így nem igazságos, nekem is megvan a saját életem, de ez a tény őt nem érdekli.

Feladom lassan...😟😖 Annyira rossz ez a hónap, hogy már kajára se futja lassan.

Féltékennyé akarom tenni a barátom, így egy barátnőm nevét átírtam a telefonomban egy férfi névre. Ma úgy időzítem,hogy pont akkor hívjon, amikor a barátom itt van.

Feladom lassan.... 😢

Bármikor tudnék enni gyrost. :)

A férjem féltékeny a macskáinkra. Szerinte jobban szeretem a cicuskáinkat mint őt. Az igaz, hogy az első simi vagy puszi a cicáknak jut és néha a férjemnek már nem is marad.

Én mindent megeszek mind a három főétkezéskor! Sőt! Minden második nőtársamtól hallom, hogy nem reggelizik, vagy vacsorázik semmit, vagy csak gyümölcsöt, kekszet. Velem van a baj, hogy eszek rendesen?

Az egyik rokonom ma beszólt, hogy ha tv-t sem vettem még, tuti kávéfőzőm sincs, ezért nem hívom át kv-ra. Pedig jobban élek s keresek mint ő. Viccnek szánta, de megsértett. Ezek után már csak azért sem fog nálam sosem kv-zni az is biztos.

Taszítanak a tesztoszterontól tocsogó, folyton a nemi vágyaikkal foglalatoskodó krapekok, akik az asszony mellől kalandoznak, és még büszkén reklámozzák is.

Olyan szexi melltartó-bugyi párost vettem magamnak, hogy most is ülök s magamban beszélve hangosan dicsérem. :) Totál beleszerettem. Életem legszebb fehérneműje.

Hihetetlen számomra az az ellentmondásos viselkedés, hogy egy férfi a mindennapokban nyugodt, birkatürelmű, szinte papucs..., ugyanez a pasi szexben meg akaratos, ellentmondást nem tűrő, határozott. Még hogy mi nök vagyunk furák :D

Rendelésmániás lettem, nincs olyan hétköznap, hogy ne jönne 1-2-3 futár. Nagyon nehéz úgy intézni a logisztikájukat, hogy a férjem ne fusson velük össze.

Amióta külön költöztem kétnaponta megyek a szüleimhez látogatóba. Anyám maximum felhív, de sosem jönnek el. Ma is írt, hogy sütött sütit ad, menjek be. Hát nem megyek! Ők sem jönnek én sem fogok. Pedig nekik is van kocsi.

Annyira hiányzik a szex és az intimitás, hogy ma abszolút semmihez nincs kedvem. Minden idegesít, nyugtalan vagyok..

Titkolom, de 3 év és egy közös gyerekük után sem tudom elfogadni a legjobb barátnőm férjét. Olyan szép a barátnőm, megérdemelt volna olyat, aki mindent megad neki, még normális esküvőjük sem volt és apró garzonban kuporognak.

Utálom, hogy mindig mindenben nekem kell alkalmazkodnom. És ha valamit mondok, vagy nem úgy gondolom, borul a bili.

Szeretem ölelgetni az embereket, akiket ismerek. Pusztán csak szeretetből. A legtöbben hagyják és viszonozzák is.😊

Olyan szinten hipochonder lettem, hogy súlyosan rettegek a betegségektől-fertőzésektől. Pl. Óvszerrel szeretkeztem, nem volt másmilyen érintkezésünk, mégis bebeszélem magamnak hogy nemi beteg lettem.

Ma reggelinél az egyik percről a másikra elment az étvágyam és öklendeztem. Biztos terhes vagyok.

Tegnap végre sikerült bejelentkeznem arra a tanfolyamra, amit két éve kinéztem magamnak. Nagyon boldog vagyok!

Végre találtam egy munkahelyet, amit csak részben szeretek csinálni, de jól keresek vele. Egyelőre csak ez motivál, bár tudom, hogy elégedettnek kellene lennem. Mégis félek, hogy idővel "kiégek" és nem leszek boldog.(Bár én folyamatosan attól félek.)