Vallomások

Elegem van a csalódásokból.

17 fok van bent, reggelre 2 kint, de még nem kapcsolhatjuk be a fűtést rendesen beöltöztünk.:(( Remélem kicsit lesz még melegebb.

Napi átlag 14 ezer lépésem van, ebben 30 perc tempós gyaloglás. Erre ráírja a papíromra, hogy "nem sportol"...egy olyan orvos, aki a "wc-re is" autóval jár. 🤬 Csak mert túlsúlyos vagyok, automatikusan egy lusta dög is? Érdekes elképzelés.

Rá kellett döbbennem, hogy rossz kőművest választottam. Sírhatnékom van, ha belegondolok, hogy sok pénzért mit műveltek a házunkkal.:(

Közölte a fogorvos, örüljek, hogy ennyi idősen ilyenek a fogaim. Nem örültem mert letojta a problémámat, de azt nevettünk barátnőmmel, hogy kvázi levéntyúkozott?

Eddig, ha olyat hallottam, hogy valaki nem beszél a saját anyjával/apjával évek óta, mindig szíven ütött. Most kezdem megérteni, hogy csak magukat "védik"... De nagyon szomorú!!!!

Sose volt olyan problémám,amit ne oldottam volna meg segítség nélkül.Pedig az egész eddigi életem egy pokol volt,mégis talpon maradtam,segítettem,akin csak tudtam.Most,hogy megromlott az egészségem,mindenki cserben hagyott.Úgy érzem,most nincs kiút:(

Meghúztam a Ballantine's whiskyt.

Mostmár a takarítás lesz a hobbim. Pedig utálom, de azzal nem szemetelek.

Megcsaltam a férjem, és nem tudom eldönteni, hogy bevalljam vagy inkább maradjon minden a régiben.

A covidot két évvel ezelőtt megkaptam, egyetlen dolog tetszett benne: végre el tudtam aludni időben és sokáig tudtam aludni reggel. Minden alvás előtt a köhögéscsillapítót bevettem és a lázcsillapítót is.

Gyűlölöm, sőt kvázi irtózom a vízkőtől.

Nem emlékszem, hogy bevettem-e a gyógyszerem... lehet már más is kéne mellé? :d Na jó nem... azt hiszem csak többet kellene aludnom.

Covid idején az volt a legszebb emlékem, amikor végre én is elkaptam. Végre túlesek rajta.

Kaptak a fiaim a szomszéd nénitől 3 tábla csokit. Mivel számukra nem ismert az elfelezem történet, így a harmadikat megettem míg suliban voltak, és nem szóltam nekik róla.

Mindig elhagyom a szemüvegemet.

Ma senkit nem engedtem az utakon magam elé. Még a buszt is inkább nagyobb ívben kikerültem.

Annyira zavar, hogy főnököm néhány embernek ajánl fel tegezést, másokkal magázódásban marad. Annyira megalázó pl. egy értekezleten...

Október második felére terveztem az "esti műszakot". Ha ott lesz ott lesz, én biztosan nem fogok kezdeményezni. Nem fogok még egyszer ekkora fájdalmat átélni! Ezt mindketten elszúrtuk! Nem érte meg ennyi évet szórakozni egymással! Lesz ami lesz! 🌌💔

Nem értem, miért szeretnék boldog lenni. Le kéne már akadjak erről a gondolatról.

Napi 3 óra utazás a munkába 6 átszállással, 12 órás műszakok sokszor, és persze lekezelő hangnem mindenkitől. Amikor meg szóvá tettem nem értett meg senki...

Elhatároztam, hogy felkutatom a családom eredetét.

Tegnap reggel hat óta ébren vagyok, és még csak most kezdődik a mai nap... energiát kérek!😭😭

Az egyiken képtelen vagyok túljutni, a másik foglalt....

Be kell fejeznem a titkos viszonyomat, ami nagyon fáj.

Soha többet nem fogok panaszkodni, még csak el sem mondom a problémáimat senkinek. Senki nem tudja megoldani helyettem, együttérzés sincs már a legtöbb emberben.

Most olvastam: "Ha van egy kerted és egy könyvtárad, akkor mindened megvan, amire csak szükséged lehet." Hogy ez mennyire igaz! A könyveket mindig is szerettem, a kertet soha, de az utóbbi években ez megváltozott.

Nem szeretem, hogy a Z generációs unokám szerint én egy "búmer" vagyok. Nem vagyok "búmer", hanem a nagyanyja!

Bevallom félek szembenézni a múlttal, lehet látni fogom azt, aki gyerekként bántalmazott engem.

Mentem ma 5,5 km-t. Nem sok, de örülök, hogy sikerült ennyi. Nem akarok minden erőt a munkára tartalékoni, mert azért élni is akarok, nem csak dolgozni és erőt gyűjteni a következő munkanapra.