Vallomások

Kakaós csigát ettem, tetejére nutellát, és tejszínhabot raktam. Hűha.

Utálom, hogy nem tudom jól érezni magam.

Szeretnék embereket magam köré, mellé.

Rám férne egy arckezelés, arctisztítás, tele vagyok mitesszerrel. Kéne egy jó kozmetikus.

Az a pár pillanat, hogy nagy ritkán láthassam őt, minden hazugságot, kerülőutat, kitalációt és fáradságot megér... Nincs lelkifurdalásom, mert szeretem, akkor is ha tudom, hogy soha nem fog viszont szeretni.

Nagyon unom, hogy betegen kell túlóráznom, mert a már beteg kollégákat is én helyettesítem.

Túl élénk a fantáziám.

Sikerült a hobbim kapcsán egy másodállást szereznem, fizu elég jó, pedig ingyen is csinálnám. Csak az nem vetne jó fényt a csapat munkájára, ha visszautasítanám a díjazást.

Hétvégére veszek új, divatos öltönyt, mert meg is érdemlem, meg úgy is jóképű vagyok, tehát no...

Sajnos az ötven éves fiam úgy viselkedik, mint egy kiscsoportos óvodás....

Péntek. A főnök meg szabadságon... :)

Szerintem a világ második, na jó, harmadik legtrehányabb pasija az enyém... :D'

Egyre kevesebb emberben bízok. Vadidegenekben már egyáltalán nem, ismerősökben is egyre kevésbé. Romlik a világ.

Nem bírom az ömlengést!

26 fok melegben megfáztam és fáj a torkom is.

Bevállaltam egy külföldi cserediákot, amivel rendesen kiléptem a komfortzónámból.

Gyűlölöm magamat, de félek öngyi lenni.

Az önbizalmam a béka feneke alatt van. Fogalmam sincs, hogyan változtassak rajta.

Megint az a rögeszmém, hogy csak akkor vagyok beteg, ha lázam van, ha nincs, munkaképes vagyok.

Túl sok a változás. Megdöbbentem.

Kezdem elveszteni a határt a normális és nem normális között. Azt hiszem, érdekel a BDSM, született brat vagyok. Attól félek, ha belemegyek, beszippant ez a világ és nem lesz visszaút.

Amikor beteg lett a kutyánk, akkor döbbentem rá, hogy mennyire fontos része a családunknak. Rosszul lát, nem is hall rendesen, de remélem lesz még pár éve velünk.

Ideje hátra hagyni a múltat. Isten veled. Élj boldogul!

A sokadik veszteségünk egymás után, rokonok, barát, kisállat... nem tudom mennyit bír egy ember, de mi most nagyon a tűréshatáron vagyunk. :'(

Szeretnék teljes életet élni, de az autoimmun betegségeim sokszor hátráltatnak benne. Rossz a teherbírásom, és a stresszt is rosszul tűröm. Meg azt is, hogy ilyen hülyeségeken nyávogok.

Közeleg a műtét ideje. Már nagyjából be van pakolva, amiket viszek majd..

Gumiember fóbiám van. Más fóbiám nincs.

Szeretnék utazgatni, de férjem inkább itthon ül. Jogsim nincs, hatvanhoz közel már nem is lesz. Más országban nem voltam, itt is alig láttam egy keveset. Ha egyedül mennék féltékeny lenne, tudom.

Este még írtam neki egy jó éjt üzenetet. Éjjel látta, de nem reagált. Azóta gyomorgörcsöm van...Az elmúlt férfiak következményeként.

Azt hiszem, anyukám csalódott, amiért pszichológushoz szeretnék menni. Azt még nem tudom, hogy bennem vagy magában...